... we get the whole spectrum in every Bubble.

.

MEGVAN!!!

megvan hogy miert almodtam en olyan sokszor azt az undorito es visszataszito dolgot! az agyam nem hulye, csak en nem hagytam hogy felszinre keruljon. ez van amikor az ember nem akarja latni a valosagot... 

pedig milyen sokszor

.

heh.

csak az volt meg, hogy terhes vagyok, aztan meg mar a karomban a gyerek, de akarhogy probalok visszaemlekezni a szulesre, nem megy. nincs meg a fajdalom, az erzes, az, hogy mennyi ideig tart. mintha amnezias lennek arra az idoszakra. szoval a gyerek a karomban, merg a korhazi agyon ulok, ismeros mellettem. szoptatni kell. valamiert csak a jobb mellembol sikerul, kicsit frusztral. mielott tovabb probalkozhatnek, el kell indulnom. a gyereket polyaban a sotetnarancs hatizsakomba teszem es nekiindulok. az ady tertol megyek a petofi utcan a paragvariig onnan a konyvtarhoz, es mintha haboru lenne, legalabbis kihalt az utca. beerek egy epuletkomplexumba, ahol eloszor megnyugszom hogy vegre mindjart celban, de ahogy haladok a folyosokon, egyre jobban bizonytalanodok el. mar egy csomo ido eltelt es csak nem erek oda, sot, mintha labirintus lenne, ajtok, folyosok. zsakutca, csak lefele lehet menni, hat elindulok, onnan csak fel fogok tudni menni valahol. beerek eg ynagy csarnokba, szerelomuhely, ehes vagyok, az akna nyitva, fiuk es ferfiak dolgoznak. eligazitast kerek toluk, feliranyitanak egy lepcson, magabiztosnak tunnek. elindulok, de nem oda vezet a folyoso ismet. itt mar ketsegbe vagyok esve, amikor vegre meglatok egy feher kopenyes embert, es ugyan nem ertem oda ahova akartam, de mar nem birom tovabb es megallok. eszembe jut a gyerek, hirtelen belemnyilall a ketsegbeeses, es jo a sejtesem, o meghalt utkozben. ahogy veszem ki a taskabol, igen picike lett, egy tenyernyi, es hideg, nyirkos, szurke es elettelen a teste. probalom dorgolni a hasat es a karjait, latom a fenytelen tekintetet es tudom hogy nem tudok mar mit tenni, valoszinuleg az ehsegbe halt bele. hatalmas buntudat uralkodik el rajtam, hogy kaptam egy nagy, egeszseges gyereket, aki miattam halt meg. probalom a korulmenyeket okolni, de elnyomja az onmarcangolas.

aztan wurzel, aki kispatkany, csapzott es vekony, de bujos, nem tudom megvedeni a kulvilagtol, eszreveszem, hogy hianyzik a farka. felveszem o meg csak bujik, latom rajta hogy nincs jol. megprobalom betenni dgy ketrecbe es elmagyarazni  eki, hogy ott biztonsagban lesz, de kijon belole. latom, hogy huzza a jobb mellso labat. ovatosan felveszem, es akkor mintha azt mondana, hogy szeret, meleg a teste. ejszaka van, sirva kerdezem hogy elvigyem-e orvoshoz, de o csak razza a fejet. kerdezem, hogy tul fogja-e elni az ejszakat, hiszen rossz allapotban van, de o nyugtat hogy nem lesz baj, reggel menjunk. sirok es felteszem a regi zold nyikorgo rugoju agyra, alig varom a hajnalt. elalszom. arra ebredek, hogy valaki alufolian hozza a kis testet, az ejjel elpusztult. es en ott jovok ra, hogy wurzelt szerettem a legjobban.

.

szakadár volt (?! wtf), engem kértek meg, hogy beszéljek vele, mert én beszéltem a nyelvet. egy ágyon feküdt, szemmel láthatóan szenvedett. fogfájás, bölcsességfog. csodaszép erős magas sötét férfi, csillogó szemekkel, szakállal. próbáltam meggyőzni róla, hogy el kell menjen egy orvoshoz, tudna rajta segíteni, de tiltakozott.
egy földalatti könyvesbolt és galéria, olyanféle mozgalmi. anglia, london, odafönt háború, titkos találkozóhelye a kisebbségnek. egy könyvet kerestem, hosszú lépcsőkön lefelé, hosszú sötét folyosókon át.
a nő mellettem, akinek borzalmasan irritáló módon volt kifestve a szája, túlkontúrozva az amúgy vékony, agresszív ajkait. a nőből nem is láttam többet, csak a száját, és rendkívül zavaró volt.

.

fear was never a good advicer.

oreganyam, egy kadban allva zuhanyzok, beguggol a kad vegebe es azt mondja 'orsikam, nagyon fazom' kek munkasruhaban van, forrovizet locsolok a labaira, hatha kicsit felmelegiti, bar mindketten tudjuk, hogy hiaba.

nagyanyam csak olyankor jelenik meg az almaimban, amikor nagy gaz van.

.

nem szoktam veletlenul hulyesegeket almodni, na ez a multkori is ilyen volt. egy nagy, sterilen berendezett feher szoba, a fal vegen kisaggyal, mellette pelenkazoasztallal. nem volt boldogsag, csak a pipa, hogy akkor ez is 'done'.

bravo.

a masik meg a fura hangok, es akkor a szobaba belepve latom szurke nadragban fekete puloverben, ujjaival egy csajban melyen. hat nem volt kellemes a szituacio.

.

azer' baszdmeg vannak am itt sztorik... csak az a baj, hogy kozben meg mindig itatnak.

valoszinu ezert volt az ejjel olyan brutalis remalmom is. nem ereztem jol magam, egy orvosi varoban ucsorogtem valakivel. tudtam, hogy komoly a dolog es azon izgultam, hogy kibirjam amig beerek a rendelobe. sorra is kerultem de addigra mar szedultem, es nagyon rossz volt a testemben. lattam, hogy az asszisztens beszel hozzam, de nem hallottam semmit a tompa zugason kivul es a latasom is mintha buran keresztul neznek. panikba estem, hogy megsuketultem es akkor jott a tobbi, a rohamba zuhanas elott meeg lattam, hogy elkap az asszisztens, aztan minden darabossa es geometrikussa valt, es hihetetlen sebesseggel kezdett el porogni. szofoszlanyok ertek csak el, latni nem lattam semmit es a legzesem is darabossa valt, hatra kellett feszitenem a fejem hogy a torkom es a nyelocsovem ne gorcsoljon be. kozben az asszisztens mondogatta, hogy nyugi, tudja mi ez, tipikusan a xxx szindroma es a tunetei, (es most annyira kibaszottul massziv dezsavum van, hogy na), es ne izguljak, mert nem lesz jo amit most fog csinalni velem, de biztos hatasos, 'ki kell porgetnie'. Ez annyit tett, hogy spiralban felfele porogtem kurvagyorsan es ahogy feljebb mentunk igy lett egyre rosszabb, mig a vegen, amikor mar azt hittem nem birom tovabb, meg egy kicsit benne tartott majd 'kizuhantam' belole, ugy fogalmazott, hogy ledobott. es valoban, a roham elmult, es bar gyenge voltam, de a latasom es a hallasom is visszatert es a mozgasom mar kordinalt volt legalabb. viszont borzaszto panikban, hogy ez most miafasz volt. na es erre ebredtem meg, viz kivert, mintha mashonnan jottem volna, aztan utana visszalvaskor azt almodtam, hogy ezt almodom megegyszer. meg azt, hogy medence tetejen kell lebegnem, de nem tart a viz es el kell rugaszkodnom a szeletol, latom a feliratot hogy nyolc meter, haton befele es aztan epp annyi erom van csak, hogy visszamenjek a korlatig, mielott a fejem is a viz ala kerul. feher uszoruhaban vagyok.

ilyen lehet az epilepszias roham?!

.

na hát ez kezd egyre jobb lenni. (nem.) (kurvára nem!) (magyarázatot akarok rá!!)

.

valami elmebeteg allat, aki mindenkit megolt kegyetlenul es mintha meszaros lett volna, aztan utolert engem is es tudtam, hogy nincs hova menekulnom, akkor imadkoztam (hah), ami semmin nem valtoztatott mert megtalalt az ember es kes volt nala es akkor atfutott rajtam hogy 'na ennyit az imakrol meg egyeb faszsagokrol' es a kezemmel probaltam haritani a penget de persze hiaba, jobbrol szaladt be a nyakamon es azon kivul az egyszerre hideg es forro, leirhatatlanul fajdalmas, de csak pillanatokig tarto erzesen kivul nem volt mas, meg almomban probaltam sikitani es sem ott, sem rogton azutan, hogy meghaltam es erre felebredtem, nem sikerult.

egy oranyi werenlet utani visszaalvaskor pedig az a fasz.

.

oke azt almodtam hogy ketpeteju ikrekkel vagyok terhes es arra probalok rajonni hogy a harom lehetseges emberbol melyik lehet az apjuk es hogy hogyan talaljam a tenyt anelkul hogy barkinek maradando serulest okoznek vele... tricky shit. ezek utan kivancsian varom ma ejjel mivel ajandekoz meg az agyam.

cserebe gecimassziv fejfajasom volt egesz nap, mar azzal keltem, keso delutanra csucsosodott ki, az eletemet egy piros panadol mentette meg.

hat mitnemondjak jol nem vagyok az biztos.

peldaul azok a szurkessarga csupasz kemeny sziklak a zoldeskekbe hajlo eg komplementerrel.

.

az vajon meg miafaszom, hogy

harminchárom évig legfeljebb elvétve, ha előfordult, most meg az elmúlt pár hónapban szinte heti rendszerességgel vannak durván szexuális töltetű álmaim?!

go home brain, you are drunk. 

igazából meg csak kibaszottul frusztrált vagyok.

.

persze egyszer vicces is volt, aztán másodszor inkább csak hümmögtem már, na de baszdmeg hogy zsinórban harmadszor is? nem drága agyam, ez már nem poén.

húsvét memories, na abból is akad egypár...
tavaly például ferentzet utaztattam éppen haza.
aztán meg két napot strandoltam mert végre egyedül voltam.

.

mindennek örömére persze
olyat sikerült álmodnom
először a szomszéd kertjében egy picike szűk lyukon keresztül árult mindeféle apróságot (csokit, teát, fagyit) egy öregasszony. olyasmi volt, mint egy kriptalejárat, korhadt gerendákkal megtámasztva. apám és anyám állt ott mellettem, és vaníliafagyira kívántam rá, amihez a néni vizet tett fel forralni egy nagy lábosban. mivel várni kellett, megengedte, hogy lemenjek, és akkor láttam, hogy jobbról egy nagy teremmé szélesedik a hely, sötétkék drapéria a falakon és a plafonon, a belmagasság két szintet ölelt át. ablak csak egy picike lőrésszerűség volt, és valahonnan megszólalt a zene.
aztán szhelyen a belvárosban idegenvezetek, illetve azt hiszem bátyámat próbálom utolárni egy bronzszínű zuhanyrózsa miatt. ajánlatot kapok, és nem tudok igent mondani, de elutasítani sem. beállunk egy félig fedett belső üdvaros helyre, ahol nagy gerendaasztalok vannak, amikor a semmiből hirtelen hatalmas eső szakad le, annyi, hogy egymást is alig látjuk tőle.
akarom, miközben tudom, hogy nem kellene akarni, de valami azt mondatja, hogy nem kerülhetem ki, mert ez van nekem kiosztva.

.

hát hogy most már második napja álmodok a perinti nagyanyámmal - ilyen eddig egyszer fordult elő, mégpedig azon a kétezerkilences kora őszön, ami után minden megváltozott. az érdekes az, hogy ugyanúgy, mint akkor, most is csak a háttérből figyelő jelenségként volt .jelen.

mostanában gyakrabban bukkannak fel 

.

a minap meg

a hold kibillent az egyensúlyából
és egyenesen a földbe
csapódott
mi meg mind meghaltunk.

elég jó érzés volt.

.

ja egyébként
azt álmodtam, hogy egy kis régi városban vagyok, és egy körbezárt réten belül a kerítés mellett  sétálok, esteledik, a fű puha és magas. kicsike rókakölyköket látok meg, ahogy játszanak egymással és nem félnek tőlem sem, bár óvatosak. viszont feltűnik egy medve is, ők mind feltűnően hosszúkás testűek, szóval a medvétől tartok. kimegyek a rétről, mert már sötétedik. ahogy megyek át a réten, fekete, vastag, de rövid kígyó húz át előttem a fűben. aztán később odakint, már az útszéli fák árnyéka alatt, egy másik kertkapun átlépve egy szögletes testű kígyó, fehér, mint egy szusi, a hátán mindenféle színes bogyókkal és petékkel lépcsőz le előttem, és ahogy utána nézek, látom, hogy hátrafordítja a fejét és kezdi letépni magáról a hátán lévő dolgokat. elundorodom és elbizonytalanodom, elkezd esni az langyos nyári eső.
aztán pisilnem kell, de undorító a vécé, és nem lehet az ajtaját zárni. próbálok fordítva, szemben felállni rá és az ülésen állni, nem fölé gugolni, amikor valaki rámnyit.
aztán itt jött az érdekes rész:
gyaloglok, nyár van, jóidő, trikó-rövidnadrág. mediterrán hangulat, sötétszürke kopott gránit macskaköves lépcsők fel-alá meredek domb- és hegyoldalakon. alacsony kőkerítések, mögöttük gondozott kertek. az egyikben fák sorakoznak, oliva, a másikban pedig alacsony, vékonytörzsűek, látom a gyümölcsét közelebbről, mangó. soha nem láttam még mangót fán azelőtt. elérzékenyülök. megyek le a lépcsőn, többen is vannak körülöttem, a lépcső aljában egy kőtemplom, az állomás, ahová tartok. nagy fakapun lépek be, emberek készülnek bent a vacsorához. mindenki turista vagy vándor. belémnyilall a felismerés: spanyolországban vagyok. sírva fakadok, de ez a megkönnyebbülés és valamiféle felszabadulás érzése inkább.
a kertben, a nagy, íves, kőből rakott 'vár(os)'kapu mellett a kőfalon egy apró rókakoponyát találok az egyik kőtégla helyén - furcsa, mert a szájpadlása lapos és az is tele van fogakkal csakúgy, mint az alsó állkapocs, mintha az is szájpadlás lenne. megörülök neki, beszélek is hozzá, amikor megjelenik va, szandál van rajta és elkéri a koponyát tőlem. az ő kezében hirtelen nagyobb is lesz és már inkább hasonlít egy krokodilkoponyára.

.

a legszarabb érzésekkel álmodni és régieket újra átélni álmunkban. most például egy szakítást. nem konkrét személyekkel, nem a konkrét sztorit, csak az érzést magát.
ehh...

.

a legjobban azt utálom, amikor b-val álmodok. akkor mindig vita és kibaszott feszült düh van bennem. daddy's little biatch...

.

volt az a szó: ra'j
a nagyanyja szerint kamrát jelent.

.

mindenesetre
vizes volt és a gerincen csaptak át a hullámok, meredek partfala, én meg aztán sebtében pakoltam össze, és csak az ellenőrző jóindulatának és az ismeretségünknek volt köszönhető, hogy visszaadta egy fejcsóválással a maréknyi körömvágó csipeszt és a bicskát is, a karomat közben a merevpórázos sötétbarna vizsla rángatta, és rohannom kellett, felcuccolva, hogy le ne késsem a gépet, ő meg rózsaszín ujjatlan pólót és teniszsortot húzott és leborotválta a szakállát, írt egy hosszú levelet is, de a szavak összefolytak a szemem előtt a papíron, és hiába kérdeztem, nem jött hang - vagy csak én nem hallottam - ki a torkán.
az élet egy geci.
egyre biztosabb vagyok benne, hogy ezután csak valami jobb jöhet.

.

zsúfolt éjszaka volt, az már egyszer biztos.
nem emlékszem hol kezdődött, de
z és j jöttek hozzánk, biciklivel. elvoltunk, beszélgettünk, aztán indulni készültek. mi egy panellakásban laktunk, de legalábbis egy más beosztású lakásban, ahol a bejárati ajtó folyosóra nyílt, mielőtt az utcára vezetett volna. szóval állunk a szűköcske folyosón, j már az ajtó mögött, z az ajtó másik oldalán, a folyosó végén. még nevetgélünk, amikor sürgetni kezdenek, hogy gyorsan, csukjam az ajtót, gyanús ember jön. tolom is be, pedig az ember súlya már feszül neki, behajtom, de a kulcsot nem sikerül ráfordítanom, kicsit mintha lemondóan nem is akarnám, hiszen j és z kintmaradtak. az ajtót belöki az ember, aki középkorú, kövér, kopaszodik, a fején maradék haja zsíros és fésületlen, az egész testét ragacsos izzadtság borítja és a napfényt régen látott, fakófehér bőrét vörös foltok és kiütések fedik, mellkason kigombolt, halvány csíkos inget visel, ami feszül a hasán. na ez az ember beront az ajtón, rámnéz, érzéketlen és rideg halszemeivel szinte belém ülteti a rettegést, és szó nélkül beljebb megy. kétségbeesek, mert a kezében egy fényes, világos ezüst, külső táras kurvanagy pisztoly van. de időm sincs cselekedni, én kifordulok az ajtón, be z mögé, miközben hallom, hogy a pisztolyból távozik egy-kettő meg mégegy-mégegy golyó, tompa de erős csattanással. a szobában anyám és hugom, a lövés előtt még annyit sikerül elmondaniuk, hogy apám nincs itthon, mire a fickó válasza az, hogy ő megmondta neki, hogy ez lesz. azon gondolkodom a folyosón, hogy vajon hat vagy nyolc lövedék fér a pisztolyába, de mindegy is, mert kettő még akkor is elég nekünk, meg az is eszembe jut, hogy simán lehet, hogy visszatölti a tárat. az ajtó nyílik, és egyenesen az utca felé, hátra sem nézve távozik az ember.
itt felébredtem.
hogy a következő előtte volt-e, nem vagyok benne biztos, de simán lehet.
egy piros háromajtós kocsiban ülünk, én hátul, hurkasaláta vezeti, és van még velünk egy srác, akit jól ismerek.az út rendben van, egy kereszteződésben rákanyarodunk egy másikra. itt hurkasaláta válogatáskazit keres, és egy pillanatra nem néz az útra, így én, aki látom mi van előttünk, ijedten szólok neki, mire az utolsó pillanatban visszakormányozza a kocsit az útra. az utat ugyanis hirtelen világossárga sáros erős sodrású vízátfolyás borítja, hosszan előttünk. hurkasaláta jól vezet, de persze félünk, mert látjuk az út szélén végig az árokba csúszott kocsikat, ahogy süllyednek le a sáros vízbe, a kétségbeesett sofőrjeiket, akik sírnak, mert nem érkezik segítség, és van pár már elhagyott, roncs autó is. az út alig kétsávos, vagyis két autó nem fér el egymás mellett anélkül, hogy ne húzódna mindkettő a szélére, ebben a helyzetben viszont ez kockázatos, úgyhogy csak imádkozunk, hogy ne jöjjön szembe semmi. persze jön, de mielőtt ütköznénk, az kisodródik és lassan lecsúszik az útról, bele az árokba. félek, mert nem szeretném egy ilyen helyen végezni, ráadásul a víziszonyom további félelemérzetet gerjeszt bennem. csak hurkasalátában bízhatok, és abban, hogy sikerül baleset nélkül átjutnunk a szakaszon. vannak részek, ahol a sár magasabb, mint a tengely, meg vannak erősebb sodrású átfolyások is, de az a lényeg, hogy nem szabad megállnunk, illetve nagyon visszalassulnunk, mert akkor beragadunk, de túl gyorsan sem mehetünk, mert akkor lesodródunk. így megyünk nagyon sokáig, de aztán végül meglátjuk a végét, ahol már tisztább az út, feljebb értünk, már csak az árokban kavarog a belvíz.
és aztán volt még olyan is, amiből csak részek,
de egy nagy nyitott többállásos zuhanyzóban vagyunk, én mindenképpen hajat szeretnék mosni, furcsa állásban van a zuhany, és a baj az, hogy nem látom melyik a sampon mert furcsa, talán katalán nyelven van a dobozokra írva a tartalmuk. kipróbálok egyet, persze nem sampon, akkor öblítem azt le, de a másik, amire nyúlok sem az, viszont azt még leöblíteni sem megy.

.

hát ja.
megint ott, egy gardróbszobában hagytak, ahol magassarkú cipőket rendezgettem a mályvaszín padlószőnyegen szorosan egymás mellé, hogy aztán majd lefényképezzem őket valami magazinnak wtf. a rendezgetés közben gondoltam, hogy akkor már felpróbálok egyet, a legmagasabb sarkút - volt vagy tizenhét centi -, hogy milyen benne a létezés. de csak fél párig juotttam, és bár egyáltalán nem volt furcsa érzés, felállni nem mertem benne.
és akkor az jutott eszembe, hogy például kampányolhatnék a nők azon jogáért, hogy igenis legyenek teljesértékű lénynek tekintve akkor is, ha a fancy buliba nem ribancnak öltöznek miniszoknyában és maxihhs-ben és full bálisminkben, hanem mondjuk miért ne vehetnének fel ők is egy elegánsabb sötét farmert egy pihepuha lapostalpú hasítottbőr cipellővel és galléros pólóval, mint a férfiak. nem azt mondom, hogy most ilyet nem lehet, hanem azt, hogy ha nő így tesz, akkor se nézzék már ki vagy le vagy semmibe. úristen, lehet, hogy ott helyben bele is zúgnék egy ilyen csajba.
na ilyenek.

azt meg magam sem értem hogy gondoltam, hogy hirtelen felindulásból méretek nélkül veszek sok össze nem illő függönydarabot és majd én összevarrom - a beszegés még hagyján, de hogy a büdösfaszomsem tudja összeilleszteni őket, az már eléggé kurvaélet.
főleg annak a tükrében, hogy csak a jóisten tudja azt még, hogy idén egyáltalán eljutok-e két napra györökre, áldassék a szent neved örökké egy és igaz királyunk.
erre a projektre még alszom egyet.

és végül nem tudom hova tenni vadidegen emberek olyanféle jóindulatát és kedvességét, hogy ismeretlenül felajánlják a segítségüket. egyelőre I'm ashamed to answer her, mert mégiscsak hogyan venné ki magát egy olyan visszamail, hogy köszi, de egyelőre még a dön... és amúgy meg még cvm si... szóval na.
ez az a fekete fullbody latex szado szett, ami fél mérettel kisebb lévén pont annyira szorít csak, hogy egy enyhe de konstans oxigénhiányos állapotot idézzen elő bennem, ami sokmindenben akadályoz, de a külvilág számára - miután ugye azt nem kell mondanom, hogy mekkora a sötétség és milyen jó vagyok camouflage-ban - tökéletesen észrevétlen.

ez az isoprinosine ha tényleg ez okozza ezt az enyhén high on border of stoned állapotot, akkor nemakaromabbahagyni! ráadásul menstruálok is, ami amúgy nem meglepő, mert a hónap jobb esetben csak tizenöt másik napján általában is.

"minek él az ilyen", szokták mondani

.

de mi van ezekkel az egerekkel és hörcsögökkel és mindenféle kisrágcsálókkal már?!

.

jó, akkor itt most lehet, hogy elnézést is kérek egyúttal, de meggondoltam magam, nem akarok én senkinek lenni sem a fél-, sem akár az egész segge vagy amolyan -félesége.

meghagyom ezt azoknak, akik komolyan azt gondolják, hogy ennyi teszi teljessé az életüket.

továbbra is hányok a boldog párok látványától, és ez tudom talán nem normális a normális világban, de nem akarok (vagy nem is tudok?!) tenni ellene.

felőlem annyi partit rendezünk, amennyit nem szégyellünk és ott, ahol nem szégyelljük, oda megyünk utazni, ahová csak akarunk (leginkább sehová, mert sosem lesz annyi pénz a zsebemben) gyászút vagy üzleti vagy akármilyen címen, de nem - és ebben egyre csak biztosabb vagyok -, nem akarok én sem klasszikus, sem hagyományos, sem  vidéki, sem romanticizáló, sem rendhagyó, sem téli, sem stílusos, sem semmilyen "since we've been fucking for some time, let's give it an official camouflage" eseményt és dolgot.

engem ne mentsen meg senki, akit én nem szeretnék

.

és a harmadik (vagyis az első)

bátyám szobájába lépek.
a földön éles vágással szelt egértetem-darabok - legalább hét - vannak egymástól 5-10 centi távolságra valami rend szerint elrendezve. egy fél arcdarab egy szemmel és fél szájjal, hátsó láb és combdarab átlósan vágva.
előveszem a fényképezőgépem és a kereső keretébe foglalom
majd a telefonnal lefényképezem a keresőben látható képet.
aztán látom, hogy felhajtott ágy lábánál mégegy egér.
a nyakán kulcskarika szorul, és a kucskarikán mégegy karika, ami az ágy lábára van felfutva
így nem tud nagyon mozogni, talán ha 15 centin.
meg van rettenve, látszik, hogy képes lenne a saját fejét leszakítani csak azért, hogy kiszabaduljon. tőlem is fél, pedig szeenék neki segíteni. de ahhoz meg kellene fognom, amit nem hagy, inkább elpusztulna, de ellenkező irányba húz, mint amerre én vagyok. pedig csak egy kézzel tudnám fogni, a másikkal az ágyat kellene megemelnem, hogy le tudjam húzni a lábáról a karikát.
igazából tehetetlen vagyok, pedig nagyon nem szeretném, ha ez az állat a saját nyakát törné.

és még egy régebbről:
este van, egy kis paki boltba mennék be, meleg fülledt idő, kint sötét, a boltból sárgás fény ömlik ki.
picike vagyok a lépcsőkhöz képest.
mikor lépnék fel, egy kígyó vetődik rám és belémmar, a jobb alkaromon.

a marás helyén szabályos égővörös kör, három-négy centi átmérőjű, három nagyobb dudorral a köríven.
szólok az ismerőseimnek, de leráz, azt mondja itt van n, menjünk el a kórházba, ő nem ér rá velem foglalkozni most.
elindulunk, először n tolja a robogóját, de mivel ketten úgysem férünk rá, inkább otthagyja.
fáj a karom, bár nem vészes, tudom hogy van még időm.
odérünk a kórházhoz, teltház van, az emberek a földön ülnek. sorszámot sem kapok.
odajön hozzám egy vöröshajú nő, végre valaki, aki beszél és tolmácsol.
azt mondja már régóta él itt, beszéli a nyelvet, ne aggódjak, csak menjek vele, megpróbál segítséget szerezni.
a karom még mindig olyan, mintha befőttesüveg szájával égették volna meg a marás helyén.
csalódott vagyok.