.
volt valami szimbolikus abban, ahogy ma egymassal szemben ulve mindketten jobbra neztunk, kezunkben a megallo villaval. csak az a meleg augusztusi kep jart a fejemben a kikotott hajon, amikor egymassal szemben ulve, a piros kockas viaszosvaszon terito folott nezunk... folyamatosan egymasba.
.
mondjuk abban semmi vicces nincs, hogy mostanaban nem tudok rendesen aludni.
a kedvenc erzesem a vilagon az egetvero pillanatnyi boldogsag szivarvanyok felhok vagy erdok retek es ozek lattan utan viszont az, amikor kepes vagyok ujra es ujra beleszeretni a fiukba.
.
tidi aka arisztid, magasról lehet a legnagyobbat esni, megkínáltam a pöri cuccával, andrea a pszichológus, (a szőke vihogós kurvasokat beszélő) boldogtalan alkoholista és német milliomosfeleség, erika, aki lejött két hétre nyaralni húsz éve, és azóta alkoholistává nőtte ki magát - a volt csávója azt mondta neki, azért hagyja el, mert savanyú fröccsszagot áraszt, pisti, aki a helyi terítő volt tíz évig, bár ránézésre kettőt nem tud szólni és feketemosogatóból tornázta fel magát tálalóvá, a motoros, aki mindig gyorsan, korsóból iszik két kozelt este roki sétáltatásából visszafelé, a negyvenkét éves fecó, aki most tvingóval jár mert az ahatosaudija szervizben - két gyerek apja, a volt feleségét következetesen csak 'az a kurva'ként emlegeti, és a helyes barátnője húsz éves volt idén, günter, aki összeöltözik az asszonnyal, piros-fehérbe, a nemtudomanevét, akinek erzsikenéni beszólt, hogy putriban neveli a gyerekeit, a péter műbőrkabátban folyton orrot fújva, aki most költözött a szilváskerti utcába, mindig egy unikummal és egy korsó sörrel kezd, amiből mindig triplázás lesz, mert addig sem kell a cigány barátnőjét és annak a gyerekét elviselnie, a büdös vörös, aki egyugyanaz pólót hordja egy éve (én is láttam már nyáron is), rengeteg cigaretta fogy keresztbekínálással, és mégtöbb olasz és szürke... és a faluból kivétel nélkül mindenki garantáltan dolgozott//dolgozik//dolgozni fog valamit valamikor (de leginkább a téli szezonban) ausztriában.
de egyébként kurvajó.
olyan sztorik, hogy - talán még ide sem fér le
mint egy család.
hajnali kettőig inni a tízkor bezárt kocsma előtt.
itt akkor nem, de megint félek, hogy amúgy túl sokat beszéltem, a lényeget kihagyva.
bazdmeg, azok az izmok...
bogármester robi akinek a kultúros éva - aki baszott válaszolni az emailemre - a csaja, laposkúszásban és nagyívben mert már csak kerülni, de ne aggódj, ismerem én is azt az érzést.
azt mondták "itt már egy érettségivel is lehet valakiből polgármester" jövőre elindulok.
.
most már legalább tudom, hogy hol van az a hely, ami után mindig honvágyam lesz, ha éppen nem vagyok ott... úristen, szerelmes vagyok egy olyan helybe, ami valós és létezik, ahol ha rossz is jó, ahol minden évszakot szeretek, ahol minden nap van valami felfedeznivaló, ahol elviselem a csendet, ahol nem zavar a magány, de ahol el tudom magam képzelni valaki mással is, ahol sosincsenek túl sokan, ahová mindenki csak látogatóba jön, így megmarad a privát szférám, az a hely, ami végérvényesen részévé lett kis zörgő-sebes szívemnek, utcástul, partostul, dombostul, állatostul, emberestül, fástul, mezőstül, gyümölcsöstül, harangszóstul, esőstül, napsütésestül, múltostul, jelenestül, jövőstül...
.
neha olyan konnyu... maskor meg olyan nehez
(nekem vilagot kell latnom, es kezdeni azzal, hogy visszafele gyaloglom le a camino northern way-t.. vagy akaar a frances-t, mert hiv meeg mindig es ujra, szerintem van meeg egy lezaratlan ugyunk - mert neha szembe kell menni a tomeggel, hogy reszeve valhassunk)
