.
a gumiovszernek van egy olyan borzalmas tulajdonsaga, hogy furdes utan is benne marad a szaga a borben.
utalom magam
.
a gumiovszernek van egy olyan borzalmas tulajdonsaga, hogy furdes utan is benne marad a szaga a borben.
utalom magam
.
biztosan ki merem jelenteni, hogy ez eletem legnagyobb csalodasa.
en soha senki irant nem ereztem meeg ekkora duhot es gyuloletet.
a nevet is el akarom felejteni.
.
MEGVAN!!!
megvan hogy miert almodtam en olyan sokszor azt az undorito es visszataszito dolgot! az agyam nem hulye, csak en nem hagytam hogy felszinre keruljon. ez van amikor az ember nem akarja latni a valosagot...
pedig milyen sokszor
.
I've started forgetting words, forgetting rules and forgetting how to form sentences... I hate that state where I am now - and what is worse I don't see anything ahead that could stop or turn it back.
I haven't spoken in ages - I forgot how to argue, how to react, how to protect myself
I forgot the numbers and how to count
.
nem szerettem gyerek lenni
valoszinuleg ezert nem sikerul soha felnonom sem
.
.
gondolom
semmi ujat nem mondok azzal, hogy
FASZOM
ELEGEM VAN
.
full ures az eletem es tokeletesen motivalatlan vagyok, fojt es benit minden ilyen foshullam amit a nyakamba kapok es ahelyett hogy harcolnek vagy elfutnek, letorve es benan allok es fulladok alatta.
geciszar erzes szarul lenni olyankor, amikor egyebkent eppen tudom hogy jo passzban lennek.
pl ha most jo lenne akkor epp egy strandon fekudnek elvezve a joidot es nem a kibaszott szobaban azon gondolkodva, hogy most epp egy strandon is fekudhetnek ha nem lenne a kedvem nullara baszva.
kosszepen a lofaszt a torkomon lefele.
.
ez a cunamis alom sem volt egyszeru, ahogy anyamat menekitem es probalom megertetni a tobbiekkel hogy vagy most menekulnek vagy vege a sztorinak, mert a jelek, a tuzo nap es szitalo eso, a toltes tetejen levo betongat falan szivargo viz, a tavolbol emelkedni latszo vizszint es az a kulonos legkor... a kocsiig ugyan elertunk, de akkor mar csordogalt az uton is a patakokban, es nehez volt valakit ugy magammal cipelni, hogy az nem tudja, hogy akar-e jonni
na de a masik megjobban, hogy rambiztak azt a gyereket, hat kisebb volt mint a fejem, tudtam hogy az enyem nem lehet, meg azt is, hogy nem fog ez menni nekem, pelenkacsere, uj ruha, le se tudtam tenni, aztan meg el is tunt es magyarazkodhattam, amiert keptelen voltam vigyazni ra.
well, szimbolumok, szimbolumok everywhere.
.
mar hogy engednem meg hogy elvigye lemmyt amikor magarol is keptelen ebben az allapotaban gondoskodni es en sem kaptam tole egy deka torodest sem az utobbi idoben?!
bezzeg novemberben amikor adtam volna nem kellett inkabb passzolta volna tovabb.
aki ilyen felelotlen, arra hogy mernek rabizni egy elolenyt?
.
kibaszottul lehangolo, szomoru, elhagyatott erzes masodlagosnak (harmadlagosnak, jelentektelennek) lenni olyanvalaki eleteben, aki nalad mindenkoron az elso volt :(
.
de akkor mit?!
faszom
de aztan senki ne mondja majd hogy nem lett igazam mert tudom es ez nem csak ugy jon
nem nekem valo az elet.
.
heh.
csak az volt meg, hogy terhes vagyok, aztan meg mar a karomban a gyerek, de akarhogy probalok visszaemlekezni a szulesre, nem megy. nincs meg a fajdalom, az erzes, az, hogy mennyi ideig tart. mintha amnezias lennek arra az idoszakra. szoval a gyerek a karomban, merg a korhazi agyon ulok, ismeros mellettem. szoptatni kell. valamiert csak a jobb mellembol sikerul, kicsit frusztral. mielott tovabb probalkozhatnek, el kell indulnom. a gyereket polyaban a sotetnarancs hatizsakomba teszem es nekiindulok. az ady tertol megyek a petofi utcan a paragvariig onnan a konyvtarhoz, es mintha haboru lenne, legalabbis kihalt az utca. beerek egy epuletkomplexumba, ahol eloszor megnyugszom hogy vegre mindjart celban, de ahogy haladok a folyosokon, egyre jobban bizonytalanodok el. mar egy csomo ido eltelt es csak nem erek oda, sot, mintha labirintus lenne, ajtok, folyosok. zsakutca, csak lefele lehet menni, hat elindulok, onnan csak fel fogok tudni menni valahol. beerek eg ynagy csarnokba, szerelomuhely, ehes vagyok, az akna nyitva, fiuk es ferfiak dolgoznak. eligazitast kerek toluk, feliranyitanak egy lepcson, magabiztosnak tunnek. elindulok, de nem oda vezet a folyoso ismet. itt mar ketsegbe vagyok esve, amikor vegre meglatok egy feher kopenyes embert, es ugyan nem ertem oda ahova akartam, de mar nem birom tovabb es megallok. eszembe jut a gyerek, hirtelen belemnyilall a ketsegbeeses, es jo a sejtesem, o meghalt utkozben. ahogy veszem ki a taskabol, igen picike lett, egy tenyernyi, es hideg, nyirkos, szurke es elettelen a teste. probalom dorgolni a hasat es a karjait, latom a fenytelen tekintetet es tudom hogy nem tudok mar mit tenni, valoszinuleg az ehsegbe halt bele. hatalmas buntudat uralkodik el rajtam, hogy kaptam egy nagy, egeszseges gyereket, aki miattam halt meg. probalom a korulmenyeket okolni, de elnyomja az onmarcangolas.
aztan wurzel, aki kispatkany, csapzott es vekony, de bujos, nem tudom megvedeni a kulvilagtol, eszreveszem, hogy hianyzik a farka. felveszem o meg csak bujik, latom rajta hogy nincs jol. megprobalom betenni dgy ketrecbe es elmagyarazni eki, hogy ott biztonsagban lesz, de kijon belole. latom, hogy huzza a jobb mellso labat. ovatosan felveszem, es akkor mintha azt mondana, hogy szeret, meleg a teste. ejszaka van, sirva kerdezem hogy elvigyem-e orvoshoz, de o csak razza a fejet. kerdezem, hogy tul fogja-e elni az ejszakat, hiszen rossz allapotban van, de o nyugtat hogy nem lesz baj, reggel menjunk. sirok es felteszem a regi zold nyikorgo rugoju agyra, alig varom a hajnalt. elalszom. arra ebredek, hogy valaki alufolian hozza a kis testet, az ejjel elpusztult. es en ott jovok ra, hogy wurzelt szerettem a legjobban.
.
es latod: egy megcsalast sokkal konnyebben tudok megbocsatani, megerteni es elnezni, mint azt, amikor megvezetnek, becsapnak, hitegetnek es a bizalmammal jatszanak :(
szerdan ejjel volt az a pont, ahol kikapcsolt bennem ez az egesz, ahol azt mondtam, hogy i do have my fucking dignity and i won't sacrifice myself for any other human being who can and want and be able to do all that with me. so, sweetheart, it is your turn now to prove me the other way.
.
ne is almodj rola orsi, te sosem leszel boldog, neked soha nem lesz normalis eleted.
.
meg nem tudnam mondani mikor volt utoljara olyan, hogy nem fotoztam le a szivarvanyt, amit latok. evek, talan egy evtized is megvan.
de ket napja megtortent. csak alltam es neman sirtam es nem akartam kepet a szomorusagomrol.
felnottem.
vagy csak kiuresedtem.