... we get the whole spectrum in every Bubble.

.

a gumiovszernek van egy olyan borzalmas tulajdonsaga, hogy furdes utan is benne marad a szaga a borben.

utalom magam

.

gondolom

semmi ujat nem mondok azzal, hogy

FASZOM

ELEGEM VAN

.

full ures az eletem es tokeletesen motivalatlan vagyok, fojt es benit minden ilyen foshullam amit a nyakamba kapok es ahelyett hogy harcolnek vagy elfutnek, letorve es benan allok es fulladok alatta.

geciszar erzes szarul lenni olyankor, amikor egyebkent eppen tudom hogy jo passzban lennek.

pl ha most jo lenne akkor epp egy strandon fekudnek elvezve a joidot es nem a kibaszott szobaban azon gondolkodva, hogy most epp egy strandon is fekudhetnek ha nem lenne a kedvem nullara baszva.

kosszepen a lofaszt a torkomon lefele.

.

kibaszottul lehangolo, szomoru, elhagyatott erzes masodlagosnak (harmadlagosnak, jelentektelennek) lenni olyanvalaki eleteben, aki nalad mindenkoron az elso volt :(

.

remelem a karfiol is ott rohad meg a hutotaskaban. amit penteken olyan kedvesen megcsinalt nekem, mert megigerte. ja, nem. szorakoztatobb volt inkabb inni es bebaszni. just as on the next day and after.

.

nagyonnemakartam en errol irni de a kurvaeletbe nem hagy nyugodni, hogy meg csak nem is a teny zavar, hogy they are still in touch and meet regularly, hanem hogy mindez titokban, kb a hatam mogott, a tudomasom nelkul zajlik. ebbol en azt a kovetkeztetest vonom le, hogy ezek nem artatlan es erzelemmentes talalkak, kulonben miert ne tudhatnek roluk (es anno kertem is, hogy felolem jarjanak ossze nem zavar amig tudok rola ugyse kerdezek tobbet), es hogy emiatt nem ra nezek mashogy, hanem magamban keresem a hibat es az okot, rgo hogy nem erek annyit, es a jelentossegem meg annyit sem.

meg hogy mennyire ismerhetek valakit akit nem ismerek de tudom hogy az a fajta aki nem adja fel es aki ha az elso nem jott ossze akkor probalkozik a masodikkal es ha az sem akkor ott a harmadik, ami zajlik eppen. vegig van ez gondolva, ha nem is tudatosan, de mindenkeppen kovetkezetesen, mert nem az a fajta, aki hagyja magat vesziteni. nem, es ebben ugy latszik hogy meg profi is.

plusz egy pont neki.

mondtam mar, hogy mennyire raz a hideg az ilyen emberektol? :((

.

napersze.

:(((

.

"orsika, mikor hiszed már el nekem, hogy szeretlek?"

én elhiszem.

de hogy a kérdésre is válaszoljak: amikor teljesen őszinték leszünk egymáshoz és merjük vállalni a tökéletlenségeinket és a hibákat, amiket elkövettünk magunk és egymás ellen, a hibákat, amikkel együtt létezünk.
én addig is hiszek.

"ketto dologrol

terveztem irni, az egyik az a bizonyossag, amivel kitartok emellett az ember mellett, es ami miatt a masik mellett nem, akkor sem, ha talan a lehetosegek jobbnak is tunhettek volna vele, vagy talan az eselyek vilagosabbnak. de azt az erzest sosem tudta megadni - es nem feltetlenul a kepessegei hianya miatt -, amit most kapok es megengedhetek magamnak: hogy nem kell folyton magamat magyarazni, hogy kiegyenlitett a viszonyunk, hogy nem vagyok alarendelve, hogy erti miert allunk meg es feledkezunk bele minden szivarvanyba vagy felhobe, hogy szol, ha o latja meg az utszeli elhullott allatot, hogy en azt lefotozhassam, ertekeli az etelt, amit neki csinalok, nemcsak hogy nem szol bele abba, hogy hogyan vezetek, de az elso naptol kezdve szeret velem es mellettem utazni, hogy nem sajnalja az idot arra, hogy minden nap kifejezze azt, hogy ertekel, nem kell az olelesekert kuncsorogni, nem ‘kell’, hanem jolesik olykor kulonosen szepnek lenni mellette. hogy tudja miert györök a vilagon a legkedvesebb hely szamomra, anelkul, hogy el kellett volna valaha is mondanom vagy magyaraznom, hogy nem ostobanak tart gruzia es macedonia miatt, hanem velem szeretne jonni, mert megengedi hogy onmagam legyek, es nem tol el, amikor egyutt vagyunk es tart szoros porazon, amikor eppen nem. szoval lehetnek akarmekkora hianyossagaink es korlataink es elhetunk egy lofaszom meretu varos lofaszom meretu lakasaban lofaszom osszegu havi bevetelbol, megis kiegyensulyozottabb vagyok, mint az elmult majdnem het ev barmelyik honapjaban. es persze gyakran eszembe jut az is, es az illendonel gyakrabban hianyzik az ottani klima es levego es a multikulturalis kozeg es az etelek es az epuletek es a szinek es a taj, de akkor sem cserelnem vissza, mert nem akarok olyan emberrel elni, aki nem ismer es hajlandosagot sem mutat arra, hogy ismerni akarjon, es ne csak egy kepet formaljon belolem. nem akarom en mar folyton onmagam magyarazni, es vegre most mar nem is kell.
neked annyit tudok csak kivanni, hogy have good luck and i hope you won’t ever regret your decision - and you don’t use her just because you feel you are running out of time. that you can distinguish between acceptance and compromise and never go for something out of despair.

a masik dologrol majd kesobb."

.

jo hat akkor ezt a temat sem fogom soha tobbet felhozni, nembaj, gyuljon csak ott belul, sose volt meg jo vege, de engem fog felenni, szoval aki aggodott volna netan magaert: ne tegye.

.

ver az ideg, en probalom tartani, de fazik a hatam, maniakusan nezek mar bele, kozben meg everything's fallin' apart like sand flowing out between the fingers, ez a feszult csend, a tudom hogy tudja, and the only thing that's growing inside is fear.

mikozben picinek ertektelennek haszontalannak es kevesnek erzem magam, ami gatol abban hogy proaktiv vagy akar csak cselekvokepes legyek. 

brain, why do you do this to me?

.

"amugy azt gondoltam, hogy ket napot sem birsz es inkabb otthagyod." na az ilyenek is kulonosen jot tesznek a megtepazott onbizalmamnak es a szorongasomnak, hogy eleg vagyok-e en barmilyen munkahoz.. 

.

"o dolgozik?" "hahaha" "nincs munkahelye?? akkor értem én ... nem is lesz :)"
azzal a gúnyos mosollyal a végén. aztán persze miért ne lenne igaza végül ebben (is), ahogy apám is mindig megmondta, hogy sose fogok semmit keresztülvinni vagy akár csak befejezni, és lásd, hiába is próbálkozom, mert _mindig_ van egy jobb, rátermettebb, tapasztaltabb, fiatalabb, gyakorlottabb, ilyenebb és olyanabb, én meg így próbáljam meg elmagyarázni hogy ez nem csak szimpla lustaság vagy nemtörődömség, hanem konkrétan szorongás. a huszadik pofon után már nem fordulok be a huszonegyedikhez. épeszű ember már a másodikhoz sem, hát itt a különbség köztem és köztük.
fasza, tényleg, jó érzés.

.

na asszem ennyire sem lettem még soha átbaszva... két teljes hónap? majdnem három?!

.

seems i'm not loveable.

.

"persze

"akkor es ott jo otletnek tunt" hogy a lepcsohazat sem kell elhagyni ahhoz, hogy szeretot szerezzunk, nade konyorgom, a szomszed lakasbol?! igy viszont a nemkivant kovetkezmenyekkel most mindannyian szamolunk es szivunk, nevezetesen azzal, hogy elobb-utobb elkerulhetetlen a talalkozas es az a rossz erzes, hogy mind tudjuk, kik vannak az ajtok mogott... a kulcscsorgesre osszerandulo gyomrok es hideg veritek, pillanatra atfuto kezremeges remelem azert megszunik majd idovel ahelyett, hogy allandova valna. en nem tudok innen elkoltozni, o viszont megtehetne, hogy nem jar fel tobbet. please."

2015.11.05

.

volt valami szimbolikus abban, ahogy ma egymassal szemben ulve mindketten jobbra neztunk, kezunkben a megallo villaval. csak az a meleg augusztusi kep jart a fejemben a kikotott hajon, amikor egymassal szemben ulve, a piros kockas viaszosvaszon terito folott nezunk... folyamatosan egymasba.

.

"nem az számít, hogy nekünk megbocsátanak-e; hanem hogy mi megbocsátunk magunknak."