... we get the whole spectrum in every Bubble.

.

meg az a kurva fúró.

.

ez az egesz kisertetiesen emlekeztet kettoezerhet juliusara... in so many details, with so the same patterns.

.

"hazudós vagy."

érdekes, az őszinteségemnek ugyanígy nem szoktak örülni...

.

# nem volt szex szopás nélkül #

.

oke azt almodtam hogy ketpeteju ikrekkel vagyok terhes es arra probalok rajonni hogy a harom lehetseges emberbol melyik lehet az apjuk es hogy hogyan talaljam a tenyt anelkul hogy barkinek maradando serulest okoznek vele... tricky shit. ezek utan kivancsian varom ma ejjel mivel ajandekoz meg az agyam.

cserebe gecimassziv fejfajasom volt egesz nap, mar azzal keltem, keso delutanra csucsosodott ki, az eletemet egy piros panadol mentette meg.

hat mitnemondjak jol nem vagyok az biztos.

peldaul azok a szurkessarga csupasz kemeny sziklak a zoldeskekbe hajlo eg komplementerrel.

.

na hát jógázzon a faszom, az.

.

persze egyszer vicces is volt, aztán másodszor inkább csak hümmögtem már, na de baszdmeg hogy zsinórban harmadszor is? nem drága agyam, ez már nem poén.

húsvét memories, na abból is akad egypár...
tavaly például ferentzet utaztattam éppen haza.
aztán meg két napot strandoltam mert végre egyedül voltam.

.

bizonyos szempontból meg

mintha újra tizenhét lennék, mert bizonyos helyzetekben - sajnos - viszonylag könnyen idomulok, még akkor is, ha az nem feltétlenül a jobb irány; és hát a leader kvalitásoknak is eléggé híján vagyok, ahogy voltam mindig is.

basszus hogy ebből mi lesz...

.

azon az én egészséges határon bőven túli, kétségbeesett kudarckerülésem sem segít éppen sokat, hogy vannak problémák, mert mindig csak addig jutok, hogy már inkább neki sem kezdek, miközben feszt hibáztatom magam érte, az egész mindenért.
ahogy végül a vasárnapi elhatározásból - hogy érkezés után rögtön lemegyek büdösékhez és velük személyesen is közlöm a szerdai, zajhatásokkal is járó parkettacsiszolás tényét - mára az lett, hogy a második kör bolt után felfelé jövet és az ajtajuk előtt elhaladva helyeslően bólogattam magamnak, amikor megállapítottam és megbeszéltem magammal, hogy 'különbenis basszák meg, büdösek és undorítóak, itthon eszi őket úgyis egész nap a hónaljszag, olvasni meg tudnak, a papJrt kifüggesztettem, én ugyan nem fogok hozzájuk külön beszólni, hogy az arcomba hozza a kereszthuzat a savanyú hányásszagukat, szívom eleget Jgy is a fürdőben és a vécén minden nap.'
probléma letudva, nem szólok én inkább senkinek.
bravo perdita, bravo.

.

bár egyszer nekem intézne el egyszer ilyen gyorsan valamit (vagy bármit).
mondjuk értem a kapkodást; miután realizálta, hogy ő fog vele szopni, ha nem lép, mert ntől ugyan várhatná, annak kurvára kényelmes volt eddig is másokon élősködni, fel sem tűnne neki, ha most is ezt a trendet folytatná, csak nálunk, ráadásul amekkora burokban él a való világot illetően, még azt is meg merném kockáztatni, hogy az életbenmaradási esélyei abban az esetben elég rövid időre redukálódnának...
másrészről pedig azon kattogok, hogy nem volt-e ez egy kicsit gyors vagy hirtelen, nemtudom, hogy nem kellett volna-e inkább várni még pár hónapot úgy egyáltalán mindennel, kicsit hibásnak - jobban mondva bűnösnek - érzem magam, hogy csak így mint a majmok, jobb kéz-egyik ág, bal kéz-másik ág, jobb kéz-elenged, bal-markol, jobb-újra fog, bal-elenged... és az sem kellemes, hogy megy az önostorozás feszt is, hogy lehet mégiscsak én basztam el, hogy tehettem volna egy kicsit többet, vagy igyekezhettem volna mégjobban, vagy lehetett volna bennem több akarás, vagy csak kitatás, hogy nem feltétlen volt halálra ítélve az a kapcsolat, csak hibák voltak benne, amiknek a megoldásán talán nekem kellett volna jobban dolgozni, és akkor én vagyok a hibás, mert nem voltam elég kitartó, meg mert hátat fordítottam az első (sokadik...) adandó alkalommal, amikor lehetett... hogy én köptem rá erre az egészre a turhát, és így megérdemlek-e egyáltalán bármit is az élettől... (a komplexusaim persze azt mondatják velem, hogy egyértelműen NEM.) hogy talán nem a hibákra kellett volna annyira ráfixálnom a fókuszt, hogy talán nem is volt az olyan szar, mint ahogy magamnak hazudtam, és hogy nem kellett volna-e adni még egy (meg mégegy meg mégegy) esélyt mégiscsak...
nemtudom.
semmit sem tudok megint, még mindig.

.

persze biztosan mindenki nyugodtabb lenne, ha én is inkább beszopnám magam valami öreg gazdag seggarc kegyeibe, biztosítandó a jövőmet és az anyagi jólétet, de kösz, olyan áron még egy zacskó ropi sem kéne, nemhogy _létbiztonság_.

más. engem kurvára nem illik azzal a zsarolás-féleséggel rettre bírni, hogy ha én nem állok bele az ügybe, annál tovább fogja a nyugger-hotel all inclusive ellátását élvezni és a vérüket szívni, na meg az idegeiket szaggatni. anyámat sajnálom csak igazán. baszdmeg a két kezét összetehetné, hogy a semmivel többet lapátolt össze mint bárki munkával a környezetében, de még így sem hallgat senkire és hozza az ostobábbnál ostobább döntéseit, gyakran száznyolcvan fokos fordulatokkal. ne kívánjak rosszat senkinek, de remélem még halála előtt felnyílik a szeme és fájdalmas lesz a felismerés.

nem mellesleg ekkora mértékű szarrágás után tőlem aztán ne akarjon még egy szívószálat se, nemhogy szivességet és jópofát a dologhoz, HAH!

.

igyekszem azt gondolni, hogy csak valamifele feltes es nem a vak irigyseg - vagy ami megrosszabb, a velemenye rolam - mondatta vele azt amit, illetve azt is igyekszem gondolni, hogy ez nem függ össze mással, és nem gondolja azt, hogy forditott esetben ez normalis. pedig valoszinuleg de, hiszen mas szemeben a szalkat is, sajatjaban meg...

aki örök második, én.

.

persze mit is várnék, meg aztán pont én ne panaszkodjak, de miért van az, hogy az érzelmi és a fizikális dolog rendre nem fedi egymást a kibaszott életemben? ennél virágnyelvebben nem tudom megfogalmazni, de persze hát miért ne írnám le: vagy baszunk vagy szeretjük egymást.

.

ja a menstruációt csak azért említettem meg, mert végre eljutottam a kemény és elszánt elhatározásra, hogy holnap elmegyek égni a jógaórára ("looooser, bitch, loooser!!"), hát persze hogy mikor máskor jönne ez a vérengzés is rám, ha nem ilyenkor...
fail.

.

hát ja.
megint ott, egy gardróbszobában hagytak, ahol magassarkú cipőket rendezgettem a mályvaszín padlószőnyegen szorosan egymás mellé, hogy aztán majd lefényképezzem őket valami magazinnak wtf. a rendezgetés közben gondoltam, hogy akkor már felpróbálok egyet, a legmagasabb sarkút - volt vagy tizenhét centi -, hogy milyen benne a létezés. de csak fél párig juotttam, és bár egyáltalán nem volt furcsa érzés, felállni nem mertem benne.
és akkor az jutott eszembe, hogy például kampányolhatnék a nők azon jogáért, hogy igenis legyenek teljesértékű lénynek tekintve akkor is, ha a fancy buliba nem ribancnak öltöznek miniszoknyában és maxihhs-ben és full bálisminkben, hanem mondjuk miért ne vehetnének fel ők is egy elegánsabb sötét farmert egy pihepuha lapostalpú hasítottbőr cipellővel és galléros pólóval, mint a férfiak. nem azt mondom, hogy most ilyet nem lehet, hanem azt, hogy ha nő így tesz, akkor se nézzék már ki vagy le vagy semmibe. úristen, lehet, hogy ott helyben bele is zúgnék egy ilyen csajba.
na ilyenek.

azt meg magam sem értem hogy gondoltam, hogy hirtelen felindulásból méretek nélkül veszek sok össze nem illő függönydarabot és majd én összevarrom - a beszegés még hagyján, de hogy a büdösfaszomsem tudja összeilleszteni őket, az már eléggé kurvaélet.
főleg annak a tükrében, hogy csak a jóisten tudja azt még, hogy idén egyáltalán eljutok-e két napra györökre, áldassék a szent neved örökké egy és igaz királyunk.
erre a projektre még alszom egyet.

és végül nem tudom hova tenni vadidegen emberek olyanféle jóindulatát és kedvességét, hogy ismeretlenül felajánlják a segítségüket. egyelőre I'm ashamed to answer her, mert mégiscsak hogyan venné ki magát egy olyan visszamail, hogy köszi, de egyelőre még a dön... és amúgy meg még cvm si... szóval na.
ez az a fekete fullbody latex szado szett, ami fél mérettel kisebb lévén pont annyira szorít csak, hogy egy enyhe de konstans oxigénhiányos állapotot idézzen elő bennem, ami sokmindenben akadályoz, de a külvilág számára - miután ugye azt nem kell mondanom, hogy mekkora a sötétség és milyen jó vagyok camouflage-ban - tökéletesen észrevétlen.

ez az isoprinosine ha tényleg ez okozza ezt az enyhén high on border of stoned állapotot, akkor nemakaromabbahagyni! ráadásul menstruálok is, ami amúgy nem meglepő, mert a hónap jobb esetben csak tizenöt másik napján általában is.

"minek él az ilyen", szokták mondani

.

"aztán valamit csinálj az agyaddal a következő két napban légyszives."
azonnali, valamelyest tudattalan válaszreakcióm a lépcsőn lefelé menet egy feltartott, majd halántékhoz emelt mutató- és középső ujj halk 'phááung' hanggal kísért finom és apró rándulása.
shoot me in the head shoot me in the head - loopolt még bennem pár percen keresztül, mint egy mantra..

.

csak hogy elmondhassam

milyen gecijól indul ez az év is,
másfél hónapnyi halogatás után végre ráveszem magam, hogy lehúzom a szőrt a lábaimról géppel, lelkileg rákészül, fájdalomküszöböt feljebbtol, eszik előtte, mert sokáig fog tartani, veszem elő a professzionális fost, fejet cserélek, világítást állítok rá, erre baszdmeg nem az van, hogy a kikúrt aljzat NEM KOMPATIBILIS és nincs átalalkítóm (természetesen, az se)??!
és ez ráadásul ma pont elég ahhoz, hogy bőgjek is rajta.
faszom.
akkor cigizzünk inkább.
és így fürdeni hajatmosni és kimozdulni sincs kedvem már.

.

jó, akkor itt most lehet, hogy elnézést is kérek egyúttal, de meggondoltam magam, nem akarok én senkinek lenni sem a fél-, sem akár az egész segge vagy amolyan -félesége.

meghagyom ezt azoknak, akik komolyan azt gondolják, hogy ennyi teszi teljessé az életüket.

továbbra is hányok a boldog párok látványától, és ez tudom talán nem normális a normális világban, de nem akarok (vagy nem is tudok?!) tenni ellene.

felőlem annyi partit rendezünk, amennyit nem szégyellünk és ott, ahol nem szégyelljük, oda megyünk utazni, ahová csak akarunk (leginkább sehová, mert sosem lesz annyi pénz a zsebemben) gyászút vagy üzleti vagy akármilyen címen, de nem - és ebben egyre csak biztosabb vagyok -, nem akarok én sem klasszikus, sem hagyományos, sem  vidéki, sem romanticizáló, sem rendhagyó, sem téli, sem stílusos, sem semmilyen "since we've been fucking for some time, let's give it an official camouflage" eseményt és dolgot.

engem ne mentsen meg senki, akit én nem szeretnék

.

- na es orsikam, akkor toled is, kerdezhetek egy parat?
- nem. es kesobb sem, bocs, koszonom. 

tema lezarva. faszom.

.

delfinnel úszni ás figyelni a levegővételre a végtelen és mély vízben.
szűk csigalépcsőn fel sem tudni indulni, mert a korlát függőleges és a sugara kisebb mint én keresztben.
rövidre vágatni a hajam.
annyi rágót tömni a számba - mert nem tudom elutasítani amikor kínálják - hogy végül nem tudok tőle megszólalni és beszélni.
nyilvános vécé előtt várakozni, ahol egy vékony fiatal gyerek kezd el molesztálni.
utazni valahová, busszal.

és
az a rengeteg kibaszott dezsavü.
ami szerintem azok az álmok, amikre bár ébredés után még nyúlnánk, de már nem érjük el és átmeneti feledésbe vesznek.

de igazából csak annyit akartam most írni, hogy
NEMJÓ.
meg hogy talán az a sokminden ami annyira nyom már, hogy állandó a hátfájás, sosem lesz többé lerázható.
a lelkiismeretfurdalás és bűntudat halálig kísér.

.

mondjuk ez a szomszéd fűje dolog rám szokott azért törni olykor, de ravasz, mert együtt jön azzal a másikkal, a keserűen lesajnáló gondolatokkal.

egyébként most azon trippelek éppen, hogy pamplonaban a dombtetőn sétálva mikre csodálkoztam rá: a fák koronái között futó hidakra, amikről d jutott eszembe, a száraz pálmaág a paplak erkélyére rögzítve, amiről z, és a lekerített stadion körüli táblákon a látványtervek és fotók, különösen egy, amin a fehér horgolt térdzoknis népviselet egy darabját mutatták, amiről meg az egész, savanykás ízű, halvány, hűvös gyerekkorom.

aztán indulás előtt még a ragtapaszok felhelyezése a sarkaimra.

tulajdonképpen még elégedett is lehetnék, DE/HA ...

.

én szerintem ma már most csak le akarok feküdni és aludni.
retek blogponthu eltüntette ismét az istenes eszmefuttatásomat, a tegnapit meg fel sem rakta, és egyébként is majdnem meghaltunk ma valami baromállat miatt, és ugyebár azon is nekem kell pörögnöm, hogy missz prinszessz hirtelen érdeklődést mutat (ami kurvára nem meglepő, de vérlázító, mert mindannyian tudjuk mi áll a dolog mögött, ráadásul más farkán hátán lovagolva) az iránt, ami iránt én is (as usual), annyi különbséggel, hogy én azért, mert jó, ő meg azért, mert sosem bírta elviselni, hogy

és különbenis, hogy A FASZOM.

.

szeretem a leginkább, hogy mindenki jobban tudja...

.

hello
HELLO!

"...At first, I'd try to explain that it's not really negativity or sadness anymore, it's more just this detached, meaningless fog where you can't feel anything about anything — even the things you love, even fun things — and you're horribly bored and lonely, but since you've lost your ability to connect with any of the things that would normally make you feel less bored and lonely, you're stuck in the boring, lonely, meaningless void without anything to distract you from how boring, lonely, and meaningless it is. ... It's a strange moment when you realize that you don't want to be alive anymore. If I had feelings, I'm sure I would have felt surprised. I have spent the vast majority of my life actively attempting to survive. Ever since my most distant single-celled ancestor squiggled into existence, there has been an unbroken chain of things that wanted to stick around. ... And every direction was bullshit for a really long time, especially up. The absurdity of working so hard to continue doing something you don't like can be overwhelming. And the longer it takes to feel different, the more it starts to seem like everything might actually be hopeless bullshit. ..."

tökéletes leírása a dolognak, minden pontján hibátlan.

.

"és

megmagyarázzák, hogy nem is olyan rossz, csak én látom sötéten, és hogy az a bajom, hogy csak rinyálok ahelyett, hogy feltalálnám magam, és a kicsi jónak is örülni kell, a nagy szarról meg nem venni tudomást, vagyis persze nem ignorálni, csak nem hagyni hatni, és miért nem alkalmazkodok a helyzethez, az a bajom, mert pálinka, bor, sör mindig lesz, hát istenem, a cigi drága, de akkor majd sodorjuk, úgy jobban kijön, és különbenis, van, ahol még ennél is sokkal rosszabb.

és nekem tényleg ennek kellene akkor örülnöm?"