... we get the whole spectrum in every Bubble.

.

vegre egyszer jussak el oda, hogy nem en erzem magam szarul amikor igazam van es ervenyesiteni probalom a sajat erdekeimet, illetve hogy tudjak nemet mondani lelkiismeretfurdalas nelkul, kizarolag magamra gondolva.

meg mert hogy ot ev utan is en vagyok basztatva amiatt, hogy nem vagyok 'simulekony' es nem nyelem be a mindent csak azert, hogy a csaladban 'beke' legyen, meg nem 'teszem felre a buszkesegem' (ugyanmar, azom sose nem is volt) es a szerepemnek (hah!) megfeleloen nem teszem meg az elso lepest... komolyan, eyerolls.

mit olyan nehez azon megerteni, hogy nekem nem kell olyan ember az eletembe - barki is legyen az - aki csak elvesz, de nem ad? olyan akinek fontosabb, hogy magat jo fenyben tuntesse fel, meg akkor is, ha ehhez szemrebbenes nelkul kell ferditenie?

aztan azt is utalom, amikor megy a hatak mogotti kavaras es kibeszeles, konyorgom, vilagos hogy a szopashoz minimum hajolni kell, es attol konnyen beall a gerinc, de lehetne benne tartas is, hogy egyenesen nekem jojjon.

ehh, faszom.

.

fear was never a good advicer.

oreganyam, egy kadban allva zuhanyzok, beguggol a kad vegebe es azt mondja 'orsikam, nagyon fazom' kek munkasruhaban van, forrovizet locsolok a labaira, hatha kicsit felmelegiti, bar mindketten tudjuk, hogy hiaba.

nagyanyam csak olyankor jelenik meg az almaimban, amikor nagy gaz van.

.

nem szoktam veletlenul hulyesegeket almodni, na ez a multkori is ilyen volt. egy nagy, sterilen berendezett feher szoba, a fal vegen kisaggyal, mellette pelenkazoasztallal. nem volt boldogsag, csak a pipa, hogy akkor ez is 'done'.

bravo.

a masik meg a fura hangok, es akkor a szobaba belepve latom szurke nadragban fekete puloverben, ujjaival egy csajban melyen. hat nem volt kellemes a szituacio.

.

ja mondjuk az az ismet felbukkano koltoi kerdes sem dobott a hangulaton, hogy "ezt a fotozas-dolgot mar sose fogod megcsinalni, mi?" hat nem apukam, mert veletlenul nincs folos egymilliom es/vagy sugar daddym aki esetleg ezt (is) szponzoralna nekem, szorrika, your question was wrong targeted, i am perdita, didn't you know or you might have forgotten?

faszombamár.

.

és tessék, tadamm, a csávóm (?) pontosan olyan, mint apám. (leszámítva a hirtelen haragot és kitöréseket)

HAHHHHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAA A CSÁVÓM??? AKI KÉPES VOLT GENNYESEN ALJAS MÓDON ÖSSZEFEKÜDNI VALAMI KURVÁVAL??? HA.HA.HA.HA.HA.  anyuci pici fia, végre megfelelsz neki, végre az elvárásainak megfelelően cselekszel, végre megint büszke lehet rád...

.

a depresszio tulajdonkeppen egy kurvajo dolog, mert olyan szinten izolal, hogy a kulvilag zavaro esemenyei gyakorlatilag egyaltalan nem jutnak be. tudomas az van rola persze, de nem hat. vagy nem kozvetlenul. mindenesetre ez akkor tunt most fel, amikor harom napot kellett otthon toltenem, es dobbenten allapitottam meg,  hogy en ezt hogy a faszba birhattam elviselni majd' ket evig. aztan beugrott, hat persze, a depresszio! eletem megmentoje, aldassek a lete.

.

az elmult egy het tanulsaga :

full riszpekt anyamnak, amiert eddig es meg mindig birja, valamint hogy ha apam ebben a tempoban tolja tovabb, akkor nem adok neki meg tiz evet se 

mondjuk addig is birni kell valahogy es az lesz az igazan kihivas. 

legoszintebb kimondatlan kijelentesem az, hogy nem szeretem az apamat. 

.

bár egyszer nekem intézne el egyszer ilyen gyorsan valamit (vagy bármit).
mondjuk értem a kapkodást; miután realizálta, hogy ő fog vele szopni, ha nem lép, mert ntől ugyan várhatná, annak kurvára kényelmes volt eddig is másokon élősködni, fel sem tűnne neki, ha most is ezt a trendet folytatná, csak nálunk, ráadásul amekkora burokban él a való világot illetően, még azt is meg merném kockáztatni, hogy az életbenmaradási esélyei abban az esetben elég rövid időre redukálódnának...
másrészről pedig azon kattogok, hogy nem volt-e ez egy kicsit gyors vagy hirtelen, nemtudom, hogy nem kellett volna-e inkább várni még pár hónapot úgy egyáltalán mindennel, kicsit hibásnak - jobban mondva bűnösnek - érzem magam, hogy csak így mint a majmok, jobb kéz-egyik ág, bal kéz-másik ág, jobb kéz-elenged, bal-markol, jobb-újra fog, bal-elenged... és az sem kellemes, hogy megy az önostorozás feszt is, hogy lehet mégiscsak én basztam el, hogy tehettem volna egy kicsit többet, vagy igyekezhettem volna mégjobban, vagy lehetett volna bennem több akarás, vagy csak kitatás, hogy nem feltétlen volt halálra ítélve az a kapcsolat, csak hibák voltak benne, amiknek a megoldásán talán nekem kellett volna jobban dolgozni, és akkor én vagyok a hibás, mert nem voltam elég kitartó, meg mert hátat fordítottam az első (sokadik...) adandó alkalommal, amikor lehetett... hogy én köptem rá erre az egészre a turhát, és így megérdemlek-e egyáltalán bármit is az élettől... (a komplexusaim persze azt mondatják velem, hogy egyértelműen NEM.) hogy talán nem a hibákra kellett volna annyira ráfixálnom a fókuszt, hogy talán nem is volt az olyan szar, mint ahogy magamnak hazudtam, és hogy nem kellett volna-e adni még egy (meg mégegy meg mégegy) esélyt mégiscsak...
nemtudom.
semmit sem tudok megint, még mindig.

.

persze biztosan mindenki nyugodtabb lenne, ha én is inkább beszopnám magam valami öreg gazdag seggarc kegyeibe, biztosítandó a jövőmet és az anyagi jólétet, de kösz, olyan áron még egy zacskó ropi sem kéne, nemhogy _létbiztonság_.

más. engem kurvára nem illik azzal a zsarolás-féleséggel rettre bírni, hogy ha én nem állok bele az ügybe, annál tovább fogja a nyugger-hotel all inclusive ellátását élvezni és a vérüket szívni, na meg az idegeiket szaggatni. anyámat sajnálom csak igazán. baszdmeg a két kezét összetehetné, hogy a semmivel többet lapátolt össze mint bárki munkával a környezetében, de még így sem hallgat senkire és hozza az ostobábbnál ostobább döntéseit, gyakran száznyolcvan fokos fordulatokkal. ne kívánjak rosszat senkinek, de remélem még halála előtt felnyílik a szeme és fájdalmas lesz a felismerés.

nem mellesleg ekkora mértékű szarrágás után tőlem aztán ne akarjon még egy szívószálat se, nemhogy szivességet és jópofát a dologhoz, HAH!

.

igyekszem azt gondolni, hogy csak valamifele feltes es nem a vak irigyseg - vagy ami megrosszabb, a velemenye rolam - mondatta vele azt amit, illetve azt is igyekszem gondolni, hogy ez nem függ össze mással, és nem gondolja azt, hogy forditott esetben ez normalis. pedig valoszinuleg de, hiszen mas szemeben a szalkat is, sajatjaban meg...

aki örök második, én.

.

a legjobban azt utálom, amikor b-val álmodok. akkor mindig vita és kibaszott feszült düh van bennem. daddy's little biatch...

.

istenem, dilettáns hülye... (pedig még csak fél órája van itt)
és ezek járatják a szájukat a legtöbbet és ontják a faszságot belőle a leghangosabban nonstop.
politika, mennyit látsz belőle te ott, ausztriában??
a sötétség végtelen...
a butasággal karöltve.

.

komolyan, nem is tudom minek járok haza.
a másik sztori anyámtól a kedvesunokatesómágié: felbukkant az apja.
miért, miért kell nekem megtudnom olyan dolgokat, amikhez semmi közöm és amiket nem akarok és nem is akartam tudni soha?!

.

lám, mekkora biznisz egy osztrákhoz hozzámenni.
tíz évnyi eltartás után, ebbe - mármint a házaséletbe - némiképp beleunva (meg persze a férj aszociális jellemvonásaiba, bár ezt már a megismerkedésükkor mindenki mondta neki, csak ő nem akarta látni) beadni a válópert, amit harminc nap alatt le is rendeznek és kimondják a válás tényét, szóval ezután negyvenezer euroval a zsebben és havi hatszázzal asszonytartás címén ellébecolni, az eléggé jó üzletnek tűnik.
valakire kurvára emlékeztet.
de ha egy kibaszott panasszót is hallok tőle ezután, lehet hogy nem fogom többet vissza magam.

.

- blablabablabla (apám)
- blablabla (anyám)
- azt mondta, hogy ha feljebb megy sem került volna a vihar fölé. (perdita)
- ja tényleg, el is felejtettem, hogy te ezt érted, amit mondanak. (apám)

anyám grimaszt vág.
perdita grimaszt vág.

hát így állunk.
azért hadd ne köszönjem meg az állandó figyelmességet és szeretetet, ami felém irányul.

.

- na es orsikam, akkor toled is, kerdezhetek egy parat?
- nem. es kesobb sem, bocs, koszonom. 

tema lezarva. faszom.

.

én szerintem ma már most csak le akarok feküdni és aludni.
retek blogponthu eltüntette ismét az istenes eszmefuttatásomat, a tegnapit meg fel sem rakta, és egyébként is majdnem meghaltunk ma valami baromállat miatt, és ugyebár azon is nekem kell pörögnöm, hogy missz prinszessz hirtelen érdeklődést mutat (ami kurvára nem meglepő, de vérlázító, mert mindannyian tudjuk mi áll a dolog mögött, ráadásul más farkán hátán lovagolva) az iránt, ami iránt én is (as usual), annyi különbséggel, hogy én azért, mert jó, ő meg azért, mert sosem bírta elviselni, hogy

és különbenis, hogy A FASZOM.

.

na de abban baszdmeg mi nem világos, hogy NEM, nem akarok semmit sem tudni róla, a részletekről, vagy akár csak hallani említve amikor én is ott vagyok?
hoztam egy döntést, megvolt rá minden okom, amit nem fogok magyarázni senkinek, mert senkinek nem tartozom magyarázattal, akkor ne kezdjünk már olyanokkal megpróbálni hatni rám, hogy 'igazán túlléphetnél már ezen, csak engem idegesítesz vele' mert ez csak mégjobban megerősít abban, hogy soha ebben az életben én még hátat fordítva sem fogok ezen pörögni.
és nem mellesleg térdencsúszva jöhetne hozzám, akkor sem fogadnám a közeledést, de persze ez naiv feltételezés is lenne, mert ennyi idő alatt sem láttam semmit (amin mondjuk nem is lepődök meg, mert a döntésem egyik oka többek között ez is volt).
hát a kurvaanyám, mivagyokén?!

.

nem is kellett sokat várni...
na nem mintha vártam volna

.

you know what? FUCK YOU if you dare to judge me, if you dare to say any shit bad word about me, fuck you if you are so narrow minded that you dare to have the right to humiliate me IN ANY FUCKING WAY. because you know what, you are not any better than me, you are a fucking even less noone than I am, your fucking life is desperate because only fucking YOU and not me, and you have never ever reached further than I did and you know what, you never will, because you are so fucking BLIND and hard and stiff and OLD.
you are the evil not me, you are the creep, you are the motherfucking dishonest piece of shit with all his fucking hidden secrets, you are the one who doesn't know what is honesty, what is a real and open communication, what is respect, what is empathy, and you are the one who does not have and ever had even an idea about what is a real RELATIONSHIP and what does that mean being EQUAL. because man, I'm telling to your deafness and numbness, life is not a competition but it is a fucking teamwork which you don't even understand the meaning of this word. because you are afraid to face the truth and especially facing with your fucking self.

.

"ok, szakítottunk - illetve inkább ő szakított velem, úgy néz ki, mindegy.
és ne, mielőtt elkezdenéd, ne kérdezd meg a miérteket és a mileszmostokat, meg nem kell az sem, hogy megpróbálj bármi 'vigasztalót' mondani, mert úgysem segít, meg amikor kell akkor sosem jön úgysem, nem a te hibád, hanem mindenkié, beleértve engem is bizonyára, meg ez egy ilyen család, ha lehet annak nevezni, világos, hogy a legtöbb nyomorom innen ered, hogy nem érzem magam biztonságban és nincs olyan hely, ahová nyugodt szívvel mennék amikor védelemre vagy támogatásra lenne szükségem, nem láttam ilyet sosem magam körül és nem volt szerencsém megélni, de tényleg nem okolni akarok vagy vádolni vagy ilyesmi, csak elmondom, úgyis ki akart jönni, bár tudom, hogy attól még bántóan hangzik, lehet én vagyok az akinek 'speciális igényei' vannak, nemtudom, mindenesetre zavar és frusztrál és óriási görcsöket alakított ki bennem, hogy sosem tudtunk beszélni, meg senki sem, mindenki nyelte és nyeli azokat a dolgokat amiket megoldani kellett volna, mert konfliktustkerülünk, hisz a látszólagos 'béke' mindennél fontosabb, nem beszélünk sosem arról, ami igazán bánt, vagy fáj, vagy zavar, és ha valaki mégis azt teszi, akkor zavart csend a válasz, például tudod-e, hogy amikor a diplomámra készültem és könyvtárba kellett mennem és vittem az olvasójegyet és a raktárosnő elkérte és megkérdezte, hogy laci a rokonom volt-e, akkor képtelen voltam válaszolni egy bólintáson kívül, mert érthetetlen módon rámtört a sírás.. és egy csomó ilyen van, rengeteg, de a legtöbbször egyedül érzem magam, ez a legnyomasztóbb érzés, egyedül lenni egy 'családban', és aztán amikor ezt érzem akkor meg még bűntudatom is van, hogy hogy merek így érezni, mert már csak kötelességből is 'szolidárisnak' kellene inkább lennem. aztán aznap amikor megérkeztem ide kaptam levelet apámtól, emailt, soha még smst sem küldött, és először egy napig el sem olvastam, mert maga a tény, hogy írt, már nem fért a képbe nekem, és végül elolvastam és először nem értettem aztán meg azt gondoltam biztos csak a lelkiismerete íratta vele, és ettől bűntudatom lett megint, mert normális ember ilyenkor örül és meghatódik, én meg képtelen voltam kezelni magamban a helyzetet, és azóta sem válaszoltam neki rá - mondjuk nem is firtatta, sőt - mert nem tudtam mit..
hát tudom ezeket nem most kellett volna leírnom, de erre úgysincs 'megfelelő' alkalom."

.

anyámmal 2007 szeptembere óta nem beszélem meg a magánéletem és kérek tőle tanácsot bármilyen ilyen jellegű vagy lelki dolgokat érintő kérdésben.

.

amikor megláttam, hogy apám írt nekem egy emailt, egy napig nem is mertem megnyitni. nem azért, hogy bármi olyan lenne benne - gondoltam talán csak azt kérdezi, hova tettem a györökkulcsot, vagy mit mondott robi a bogármester amikor beszéltem vele -, hanem a tény maga, nem fért a képbe - apám.nekem.levelet.?! merthogy a tárgy így szólt: 'levél az utazónak'. még sms-t sem kaptam tőle soha, nembeszélve arról, hogy sosem hívott fel csak úgy azért, hogy megkérdezze, hogy van a .lánya. ... tulajdonképpen eléltünk egymás mellett harminckét évig. erre jön egy levél, abban a pillanatban, hogy végre 5000km-re kerülünk egymástól.

levert a hideg, amikor elolvastam (nem akarom bemásolni, elnézést).
és aztán a bennem végigfutó gondolatok és lehetséges magyarázatok, sorban:
- lehet, hogy mégiscsak szeret
- lelkiismeretfurdalása van, mert a hugomat mindig is jobban
- alig várta, hogy végre lelépjek
- rájött, hogy nem lesz ott senki, akit ugráltasson, amikor már majd ennél is infantilisebb lesz
- halálos beteg, és utolsó utáni kétéségbeesésében elkezdte menteni a menthetőt.

ezek szerint nemcsak ő nem jó apa, hanem én sem vagyok jó lánya.