.
amikor megláttam, hogy apám írt nekem egy emailt, egy napig nem is mertem megnyitni. nem azért, hogy bármi olyan lenne benne - gondoltam talán csak azt kérdezi, hova tettem a györökkulcsot, vagy mit mondott robi a bogármester amikor beszéltem vele -, hanem a tény maga, nem fért a képbe - apám.nekem.levelet.?! merthogy a tárgy így szólt: 'levél az utazónak'. még sms-t sem kaptam tőle soha, nembeszélve arról, hogy sosem hívott fel csak úgy azért, hogy megkérdezze, hogy van a .lánya. ... tulajdonképpen eléltünk egymás mellett harminckét évig. erre jön egy levél, abban a pillanatban, hogy végre 5000km-re kerülünk egymástól.
levert a hideg, amikor elolvastam (nem akarom bemásolni, elnézést).
és aztán a bennem végigfutó gondolatok és lehetséges magyarázatok, sorban:
- lehet, hogy mégiscsak szeret
- lelkiismeretfurdalása van, mert a hugomat mindig is jobban
- alig várta, hogy végre lelépjek
- rájött, hogy nem lesz ott senki, akit ugráltasson, amikor már majd ennél is infantilisebb lesz
- halálos beteg, és utolsó utáni kétéségbeesésében elkezdte menteni a menthetőt.
ezek szerint nemcsak ő nem jó apa, hanem én sem vagyok jó lánya.
