... we get the whole spectrum in every Bubble.

.

kibaszottul lehangolo, szomoru, elhagyatott erzes masodlagosnak (harmadlagosnak, jelentektelennek) lenni olyanvalaki eleteben, aki nalad mindenkoron az elso volt :(

.

napersze.

:(((

.

álmatlan éjszakák, szevasztok! jó veletek végigszenvedni a nappalokat, hogy aztan éjjel megállás nélkül szaladjon a szopóroller! vajon hoz jobbat az új év?

te is tudod, hogy (nem . csak) hozzáállás kérdése

.

a legjobban

attól félek, hogy hogyan fogok tudni egyedül aludni...

.

.üres. lesz, de legalább nem .értelmetlen.

.

en mar olyan gecisokmindent hoztam vissza a semmibol

lehet itt lenne az ideje hagyni mindent a picsaba.

krealni egy masmilyen novembert.

elore nezni a SEMMIBE

hagyni a picsaba

.

aha, hogy a harmadika az nem tizedike? sajnálom, hogy csak most tudatosult. ettől még nem kellene a kurvaanyámba elküldeni (mondanám, hogy mindegy, mert már megszoktam, de nem, ezt nem igazán lehet megszokni). megszökni azt igen, de annak meg mi értelme? miért én mondjam, ha másnak úgyis jobban megy? miért rám kell haragudni, ahelyett, hogy a saját háza táján nézne inkább körül és megkeresné az igazi okot? arra, hogy miért közel azonos a pattern, és arra, hogy egy olyan, még ha belepusztul is de kitart ember, mint én, eljutott idáig? hogy nekem talán nem esik nehezemre minden nap emlékeztetni magam rá, hogy nem, nem jó az úgy, és viselni azon következményeket, hogy ami már nekem is sok, azt éppen azokra borítom, akik a legkevésbé érdemelnék meg és ettől mérhetetlen lelkifurdalásom is van (mindennek tetejébe)? tényleg az kell, hogy legyen valaki, akit hibáztatni lehet, mert elviselni a keserű valóságot sokkal fájdalmasabb lenne, annyira, hogy esetleg változtatni kéne? hogy még mindig, a mai napig nem egyenesek a szándékok, és minden az egóról szól cukormázas bevonattal? aztán ha így sem csúszik a keserű pirula, akkor lehet nagykanállal a szájat kifeszítve a torkon lenyomni? és ha azt mondom, hogy nem? mit változtat? lehet rajta megsértődni, igen, és akkor ismét ott tartunk, hogy rám pattant vissza a labda, az a labda, amit nem is én dobtam el.
jézusom, de fáradt vagyok én már ehhez...
miközben, és még mindig, én nem hibáztatok senkit. nekem is szar, másnak is szar, legalább az egyenlet stimmel.
szép szavak
üres szavak

.

sosem voltam függő, de szerintem ugyanilyen lehet a drogokról is leszokni.

.

persze egyszer vicces is volt, aztán másodszor inkább csak hümmögtem már, na de baszdmeg hogy zsinórban harmadszor is? nem drága agyam, ez már nem poén.

húsvét memories, na abból is akad egypár...
tavaly például ferentzet utaztattam éppen haza.
aztán meg két napot strandoltam mert végre egyedül voltam.

.

"Emlekszel, mikor leszoptal az autopalyan? Xxx"

kétségtelenül és megcáfolhatatlanul itt a tavasz, ha ilyen üzenetek unpredicted és unexpected záporára kell reggel ébrednem (ráadásul sms, úgylátszik újra divat lett, többen szoktak rá vissza...)

egyébként totál elfelejtettem volna, ha most így nem emlékeztetsz rá megint - nekem egy másik kép ugrott be a minap - talán a helyszínek azonossága miatt -, nevezetesen az egy már hűvösödő hétfő korareggelen a kfpu-ra érkezéskor, ahogy a kocsiból szállsz ki, és nekem valamiért bevésődik a vastag combjaidra ráforduló világos kordnadrágod képe, majd a következő másodpercben a kezem, amint a lopott üveggolyót a pohártartóba ejtem hangtalanul. akkor egyébként éppen egy másik, pár évvel korábbi, de kísértetiesen hasonló jelent ugrott be (csak üveggolyó nélkül), talán még a hónap is stimmelt, és hát valljuk be: az .intention. is...

viszont ezzel az üzenettel most elég sokmindenre kezdek el emlékezni, és vele együtt elgondolkodni azon, hogy vajon miért vannak ugyanolyan loop-ok újra-meg-újra az én életemben? (még akár az autópályán szopást is hozzávehetjük, pedig)

btw az ilyen üzenetekre mit szokás éspervagy illik válaszolni?! 

.

nem,

nem kiszerettem belőle, hanem meguntam. és ezt mégnehezebb megértetni vele. vagy inkább hazudjak, és mondjam az előbbit? dehát hiszen már így is túl sok volt abból...

.

és tudom,
hogy ezt a felületet szigorúan personal issue-khoz tartom fenn, és hogy elnézést, mert nem is szoktam ilyet, de ez most már kezd annyira felzaklatni (nem ez a jó szó rá - inkább megrettenteni), hogy nem tudom szó nélkül hagyni:
ha ez így megy tovább - márpedig így megy, sőt, mégyígyebbül -, akkor félre fogok előbb-utóbb rakni minden mást, és ellépek innen a picsába AMIG LEHET.
mert én nem akarok egy olyan országban élni, ahol hülyének van nézve a többség, ki van használva a többség, jogfosztott a többség, rabszolgasorban van tartva a többség, el van némítva a többség, be van börtönözve a saját országába-városába-falujába a többség, ahol visszafelé megy az idő, ahol a fejlődés helyett leépül a többség, ahol a kilátások a többség számára az idő haladtával nem növekszenek, hanem mindinkább csökkennek, ahol nem képes kulturált emberhez méltó életet élni a többség, mert. lásd összes többi indokot fentebb.
én nem akarok gyomorgörccsel kelni minden nap, hogy ma vajon mennyivel és mihez van kevesebb jogunk. nekem és a barátaimnak, meg annak a sokezer ismeretlennek, akikre elég ránézni, hogy érezzem és tudjam mit éreznek.
egy országban, ahol anélkül van háborús állapot, hogy még csak háború sincsen.
nekem ez NEM FÉR BELE.
ésmégmindigénkérekelnézést.

.

hát ja.
megint ott, egy gardróbszobában hagytak, ahol magassarkú cipőket rendezgettem a mályvaszín padlószőnyegen szorosan egymás mellé, hogy aztán majd lefényképezzem őket valami magazinnak wtf. a rendezgetés közben gondoltam, hogy akkor már felpróbálok egyet, a legmagasabb sarkút - volt vagy tizenhét centi -, hogy milyen benne a létezés. de csak fél párig juotttam, és bár egyáltalán nem volt furcsa érzés, felállni nem mertem benne.
és akkor az jutott eszembe, hogy például kampányolhatnék a nők azon jogáért, hogy igenis legyenek teljesértékű lénynek tekintve akkor is, ha a fancy buliba nem ribancnak öltöznek miniszoknyában és maxihhs-ben és full bálisminkben, hanem mondjuk miért ne vehetnének fel ők is egy elegánsabb sötét farmert egy pihepuha lapostalpú hasítottbőr cipellővel és galléros pólóval, mint a férfiak. nem azt mondom, hogy most ilyet nem lehet, hanem azt, hogy ha nő így tesz, akkor se nézzék már ki vagy le vagy semmibe. úristen, lehet, hogy ott helyben bele is zúgnék egy ilyen csajba.
na ilyenek.

azt meg magam sem értem hogy gondoltam, hogy hirtelen felindulásból méretek nélkül veszek sok össze nem illő függönydarabot és majd én összevarrom - a beszegés még hagyján, de hogy a büdösfaszomsem tudja összeilleszteni őket, az már eléggé kurvaélet.
főleg annak a tükrében, hogy csak a jóisten tudja azt még, hogy idén egyáltalán eljutok-e két napra györökre, áldassék a szent neved örökké egy és igaz királyunk.
erre a projektre még alszom egyet.

és végül nem tudom hova tenni vadidegen emberek olyanféle jóindulatát és kedvességét, hogy ismeretlenül felajánlják a segítségüket. egyelőre I'm ashamed to answer her, mert mégiscsak hogyan venné ki magát egy olyan visszamail, hogy köszi, de egyelőre még a dön... és amúgy meg még cvm si... szóval na.
ez az a fekete fullbody latex szado szett, ami fél mérettel kisebb lévén pont annyira szorít csak, hogy egy enyhe de konstans oxigénhiányos állapotot idézzen elő bennem, ami sokmindenben akadályoz, de a külvilág számára - miután ugye azt nem kell mondanom, hogy mekkora a sötétség és milyen jó vagyok camouflage-ban - tökéletesen észrevétlen.

ez az isoprinosine ha tényleg ez okozza ezt az enyhén high on border of stoned állapotot, akkor nemakaromabbahagyni! ráadásul menstruálok is, ami amúgy nem meglepő, mert a hónap jobb esetben csak tizenöt másik napján általában is.

"minek él az ilyen", szokták mondani

.

mondjuk ez a szomszéd fűje dolog rám szokott azért törni olykor, de ravasz, mert együtt jön azzal a másikkal, a keserűen lesajnáló gondolatokkal.

egyébként most azon trippelek éppen, hogy pamplonaban a dombtetőn sétálva mikre csodálkoztam rá: a fák koronái között futó hidakra, amikről d jutott eszembe, a száraz pálmaág a paplak erkélyére rögzítve, amiről z, és a lekerített stadion körüli táblákon a látványtervek és fotók, különösen egy, amin a fehér horgolt térdzoknis népviselet egy darabját mutatták, amiről meg az egész, savanykás ízű, halvány, hűvös gyerekkorom.

aztán indulás előtt még a ragtapaszok felhelyezése a sarkaimra.

tulajdonképpen még elégedett is lehetnék, DE/HA ...

.

ma hivatalosan is elkezdődött a világvége:
kettőezertizennégy október tizennyolcadikán, szombaton NEM HARANGOZTÁK EL az este nyolcat!