HTML

... we get the whole spectrum in every Bubble.

Friss topikok

  • perdita karkoschka: két(három)szereplős szappanoperám apró kis szeletéből hullajtok morzsákat a kedves olvasóság számá... (2014.03.02. 05:18)
  • perdita karkoschka: @mallory knox: ferenc egy turista, akivel találkoztam a minap. legalább kicsit beszélhettem... (2014.01.30. 16:50)
  • bakatorro: :))) e má döFi! (2013.11.16. 12:29)
  • perdita karkoschka: jaj, látom állítani kellene a komment betűszínén is... - majd. a lájk nekem annyi, hogy értékelem... (2013.10.10. 16:30)
  • mallory knox: "Ne haragudjon uram, de ez a tegeződést nem igazán értem, ugyanis nem emlékszem, hogy együtt homok... (2013.10.09. 12:56)

.

Egy szenvedély margójára

A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.

Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.


Egy titok margójára

Takard le jól, mit elkövettél,
és élj utána szabadon, akár
egy sikeres merénylő. Tetted
kendő alatt, nélküled is megél,
majd túlnő rajtad, meghalad,
alig először, később azután
gyereksirásként, mint a végitélet,
mikor a bárány elkiáltja magát.

Címkék: pilinszky tz memos

Szólj hozzá!

.

kattogtatok a clone stamp-pel a szépkilátós napfelkeltés képen, miközben próbálom értelmezni a háttérben szóló új fnm albumot, amikor az isten se tudja miért beugrik az a jelenet, amikor először .majdnem. megcsókolt ághandrás. elkért, hogy menjek vele segíteni az erdőbe a jelzéseket feltenni, addig sem kell a kastélyban unatkoznom a többi hülye csajjal, szóval megálltunk a falu végén, majd elindultunk be az erdőbe, cipeltük a szögeket, zsineget, táblákat, vizet, nagyon meleg volt, és nekem fogalmam sem arról, hogy merre és meddig megyünk. kilenc tábla volt, a kolostorromig feltettünk hatot, közben teljesen abszurd jelenetekkel, kőgyűrűvel, a semmiből felbukkanó markolóval, illetve ágh történeteivel, mert folyamatosan beszélt, én meg csak hallgattam, majd a kolostorromnál eljátszottuk, hogy milyen lenne az esküvőnk (hangsúlyoznám, hogy semmi nem volt közöttünk akkor), aztán mentünk tovább, akkor már vagy két órája. kiértünk egy tisztásra, ahol feltettük a nyolcadik táblát, aminek a sarka kicsit fejbevágott, de inkább csak súrolt. felfelé indultunk, vissza az erdőbe, egy enyhe dombon. a fák kapujában aztán hirtelen megállt és hátrafordult, egészen közel az arcomhoz (nem volt magasabb nálam), és nézett, egy szó nélkül. tudod milyen, amikor sikerül egy ceruzát az asztal szélén megállítani úgy, hogy sem az asztalon nincs, se nem esik le? na így telt el pár hosszú másodperc, részéről és részemről is, majd végül megforult, kézen fogott és azt mondta, hogy bemehetnénk az erdőbe - de nem mentünk.
szerintem itt dőlt el akkor ez a dolog.
a kolostorrom ünnepélyes megnyitójára az erdőbe már egyedül mentem, és nem a kitáblázott úton.

Címkék: wtf memos

Szólj hozzá!

.

felbaszott a konyhapultra, és én csak a kibaszott fehér teniszzoknijára tudtam figyelni

 

Címkék: bb memos

Szólj hozzá!

.

"Az ismerőseid közül te lehetsz az első, akinek ez tetszik."

megálltunk a kihalt parkolóban és ottmaradtunk ketten. ő rögtön rágyújtott, ahogy mindig, ha akár csak két perce is volt rá - komoly dolog lehet a megvonás - és a fehérfejű madarat néztük, ahogy a hátsó kerék mellett szemetet keres a meleg aszfalton. szavainkkal a munkáról beszélgettünk, mégis valami egészen más, személyes téma feszült mögöttük. bár a felét sem értettük egymásnak, mégis egyet értettünk.
aztán ő elment, én meg maradtam.
azóta ő rendbejött, én meg magammal beszélgetek.

nem értem az embereket.

Címkék: d memos

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása