.
amikor először voltam igazán és rendesen és tényleg szerelmes.
és augusztus végén lementünk pácinba, és a kis tákolt házikó szobakonyhájának koszlott ágyán aludtunk, és reggel csendben we were making love there. és minden olyan békés volt és teljes, pálinkát ittunk kétliteres műanyagflakonból, a vécészerűség a garázs belső sarkában egy függönnyel volt leválasztva, csap csak a kapu mellett, és emlékszem arra is, hogy mi volt akkor rajtam: a gyerekméretű rövidnadrágom, a fekete póló kis cseresznyemintával a mellkasán, és a szürke kapucnis pulóver. igen, az, amiben a hattyútollas selfie készült a kutyásnénivel györökön... megvan a nagy régi hintaágy hangja, a frissen kisült, a faluból kihozott langallón megülő lilahagyma íze. az érzés, hogy a nyár utolsó napjait töltjük itt, amire nem akarunk gondolni.
három évvel később lementünk pácinba megint.
megvolt a hintaágy, a nyár épphogy elkezdődött, június közepén jártunk. a diófa alatti nagy asztalnál uzsonnáztunk, volt zene, volt alkohol, és volt fű is. nem éreztem jól magam, pedig minden ott volt, de minden mégis nagyon más. nem ment az ivás, körülöttem mindenki nagyon hamar berúgott. nem jutott hely a hintaágyon sem nekem, a vihar jött, de nem ért oda. éjfél előtt feladtam és ezúttal az tetőtéri kisszobában feküdtem le, egyedül. de nem tudtam elaludni. zavart az a kellemetlen érzés, hogy nem férek el rendesen a testemben. hogy mintha minden kicsit kilógna a sarkából. hangos volt a zene, de hangosabbnak és zavaróbbnak hallottam a felszabadult és önfeledt kiáltásokat és nevetéseket odalentről. felkeltem és elindultam gyalog, hangtalanul osontam ki a kapun és vettem irányba a falut a földúton, miután tettem egy kört a kukoricásban.. nem volt cél: világgá akartam menni a semmi háta mögött. titokban persze azt reméltem, hogy észreveszik, hogy utánam jönnek. mentem, egyre gyorsabban, és közben sírtam. nem volt elég sötét, a hold világított, a csillagok pontjai összefolytak. aztán feladtam. visszafordultam, és a lépcsőn felfele menet vettek észre: "ittvagy? nem találtunk az ágyban, de akkor a vécén voltál ezek szerint." befeküdtem a hálózsákba és álomba sírtam magam.
egy hét múlva, már pesten, végérvényesen elbúcsúztunk egymástól.
