.
"orsika, mikor hiszed már el nekem, hogy szeretlek?"
én elhiszem.
de hogy a kérdésre is válaszoljak: amikor teljesen őszinték leszünk egymáshoz és merjük vállalni a tökéletlenségeinket és a hibákat, amiket elkövettünk magunk és egymás ellen, a hibákat, amikkel együtt létezünk.
én addig is hiszek.
"ketto dologrol
terveztem irni, az egyik az a bizonyossag, amivel kitartok emellett az ember mellett, es ami miatt a masik mellett nem, akkor sem, ha talan a lehetosegek jobbnak is tunhettek volna vele, vagy talan az eselyek vilagosabbnak. de azt az erzest sosem tudta megadni - es nem feltetlenul a kepessegei hianya miatt -, amit most kapok es megengedhetek magamnak: hogy nem kell folyton magamat magyarazni, hogy kiegyenlitett a viszonyunk, hogy nem vagyok alarendelve, hogy erti miert allunk meg es feledkezunk bele minden szivarvanyba vagy felhobe, hogy szol, ha o latja meg az utszeli elhullott allatot, hogy en azt lefotozhassam, ertekeli az etelt, amit neki csinalok, nemcsak hogy nem szol bele abba, hogy hogyan vezetek, de az elso naptol kezdve szeret velem es mellettem utazni, hogy nem sajnalja az idot arra, hogy minden nap kifejezze azt, hogy ertekel, nem kell az olelesekert kuncsorogni, nem ‘kell’, hanem jolesik olykor kulonosen szepnek lenni mellette. hogy tudja miert györök a vilagon a legkedvesebb hely szamomra, anelkul, hogy el kellett volna valaha is mondanom vagy magyaraznom, hogy nem ostobanak tart gruzia es macedonia miatt, hanem velem szeretne jonni, mert megengedi hogy onmagam legyek, es nem tol el, amikor egyutt vagyunk es tart szoros porazon, amikor eppen nem. szoval lehetnek akarmekkora hianyossagaink es korlataink es elhetunk egy lofaszom meretu varos lofaszom meretu lakasaban lofaszom osszegu havi bevetelbol, megis kiegyensulyozottabb vagyok, mint az elmult majdnem het ev barmelyik honapjaban. es persze gyakran eszembe jut az is, es az illendonel gyakrabban hianyzik az ottani klima es levego es a multikulturalis kozeg es az etelek es az epuletek es a szinek es a taj, de akkor sem cserelnem vissza, mert nem akarok olyan emberrel elni, aki nem ismer es hajlandosagot sem mutat arra, hogy ismerni akarjon, es ne csak egy kepet formaljon belolem. nem akarom en mar folyton onmagam magyarazni, es vegre most mar nem is kell.
neked annyit tudok csak kivanni, hogy have good luck and i hope you won’t ever regret your decision - and you don’t use her just because you feel you are running out of time. that you can distinguish between acceptance and compromise and never go for something out of despair.
a masik dologrol majd kesobb."