... we get the whole spectrum in every Bubble.

.

gondolom

semmi ujat nem mondok azzal, hogy

FASZOM

ELEGEM VAN

.

nagyonnemakartam en errol irni de a kurvaeletbe nem hagy nyugodni, hogy meg csak nem is a teny zavar, hogy they are still in touch and meet regularly, hanem hogy mindez titokban, kb a hatam mogott, a tudomasom nelkul zajlik. ebbol en azt a kovetkeztetest vonom le, hogy ezek nem artatlan es erzelemmentes talalkak, kulonben miert ne tudhatnek roluk (es anno kertem is, hogy felolem jarjanak ossze nem zavar amig tudok rola ugyse kerdezek tobbet), es hogy emiatt nem ra nezek mashogy, hanem magamban keresem a hibat es az okot, rgo hogy nem erek annyit, es a jelentossegem meg annyit sem.

meg hogy mennyire ismerhetek valakit akit nem ismerek de tudom hogy az a fajta aki nem adja fel es aki ha az elso nem jott ossze akkor probalkozik a masodikkal es ha az sem akkor ott a harmadik, ami zajlik eppen. vegig van ez gondolva, ha nem is tudatosan, de mindenkeppen kovetkezetesen, mert nem az a fajta, aki hagyja magat vesziteni. nem, es ebben ugy latszik hogy meg profi is.

plusz egy pont neki.

mondtam mar, hogy mennyire raz a hideg az ilyen emberektol? :((

.

"nem az számít, hogy nekünk megbocsátanak-e; hanem hogy mi megbocsátunk magunknak."

.

kipkoppkipkoppkipkopp

((én meg nagyon szeretem ezt a fiút))

 DE MINEK, HOGY FAZZON A SZIVEM? 

kipkoppkipkoppkipkopp a kurvaanyad, remelem ugyanugy esel pofara mint en.

.

gyomorgöööööööörcs, múlj már el! :'(

.

"ne bánts légyszíves." de ezt akkor ő már biztosan nem hallotta

.

na most már tényleg kezdem magam meglehetősen kellemetlenül érezni.

.

"szereted?"

"hiszek benne."

.

és tessék, tadamm, a csávóm (?) pontosan olyan, mint apám. (leszámítva a hirtelen haragot és kitöréseket)

HAHHHHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAA A CSÁVÓM??? AKI KÉPES VOLT GENNYESEN ALJAS MÓDON ÖSSZEFEKÜDNI VALAMI KURVÁVAL??? HA.HA.HA.HA.HA.  anyuci pici fia, végre megfelelsz neki, végre az elvárásainak megfelelően cselekszel, végre megint büszke lehet rád...

.

mert

semminek nincs semmi értelme

.

ez az egesz kisertetiesen emlekeztet kettoezerhet juliusara... in so many details, with so the same patterns.

faszom, de csak abba, hogy ezt nekem minden esetben el kell magyaráznom.
meg azt, hogy nyolc év után először van az, hogy nem jut eszembe az, hogy kikezdjek másokkal, vagy a feldobott magaslabdáikat lecsapjam, érthetően fogalmazva az, hogy félrekuffantsak. nincs az az égető ás fájdalmas hiányérzet, hogy nem vagyok megértve vagy megismerve, vagy hogy nem vagyok jó helyen.
még ha nem is teljes a dolog, mégha közelsem tökéletes, de valamiért (magam sem értem) nem pörgetnek azok a gondolatok, hogy 'mi lenne, ha, mert úgysem tudná meg'.
az optimista magyarázat az, hogy végre felnőttem és/vagy megtaláltam azt, aki (hahaha), a realista magyarázat pedig annyi, hogy most nem lenne ahhoz úgysem erőm-kedvem-energiám.
ki-ki kedvére választhat.

.

nem,

nem kiszerettem belőle, hanem meguntam. és ezt mégnehezebb megértetni vele. vagy inkább hazudjak, és mondjam az előbbit? dehát hiszen már így is túl sok volt abból...