.
vagy a tavasz, vagy mas tippem nincs, mindenesetre NYILVAN mindkettonk szerencseje, hogy az mmst nem sikerult letoltenem. ja es nem, ez az uzenet elvileg nem btol jott (online tudakozoban kellett megneznem, plusz az ekezethasznalat is gyanussa tette). igy mondjuk meginkabb erdekes, hogy miafasz akart ez lenni, reszegen vagy sem.
.
azon az én egészséges határon bőven túli, kétségbeesett kudarckerülésem sem segít éppen sokat, hogy vannak problémák, mert mindig csak addig jutok, hogy már inkább neki sem kezdek, miközben feszt hibáztatom magam érte, az egész mindenért.
ahogy végül a vasárnapi elhatározásból - hogy érkezés után rögtön lemegyek büdösékhez és velük személyesen is közlöm a szerdai, zajhatásokkal is járó parkettacsiszolás tényét - mára az lett, hogy a második kör bolt után felfelé jövet és az ajtajuk előtt elhaladva helyeslően bólogattam magamnak, amikor megállapítottam és megbeszéltem magammal, hogy 'különbenis basszák meg, büdösek és undorítóak, itthon eszi őket úgyis egész nap a hónaljszag, olvasni meg tudnak, a papJrt kifüggesztettem, én ugyan nem fogok hozzájuk külön beszólni, hogy az arcomba hozza a kereszthuzat a savanyú hányásszagukat, szívom eleget Jgy is a fürdőben és a vécén minden nap.'
probléma letudva, nem szólok én inkább senkinek.
bravo perdita, bravo.
.
és tudom,
hogy ezt a felületet szigorúan personal issue-khoz tartom fenn, és hogy elnézést, mert nem is szoktam ilyet, de ez most már kezd annyira felzaklatni (nem ez a jó szó rá - inkább megrettenteni), hogy nem tudom szó nélkül hagyni:
ha ez így megy tovább - márpedig így megy, sőt, mégyígyebbül -, akkor félre fogok előbb-utóbb rakni minden mást, és ellépek innen a picsába AMIG LEHET.
mert én nem akarok egy olyan országban élni, ahol hülyének van nézve a többség, ki van használva a többség, jogfosztott a többség, rabszolgasorban van tartva a többség, el van némítva a többség, be van börtönözve a saját országába-városába-falujába a többség, ahol visszafelé megy az idő, ahol a fejlődés helyett leépül a többség, ahol a kilátások a többség számára az idő haladtával nem növekszenek, hanem mindinkább csökkennek, ahol nem képes kulturált emberhez méltó életet élni a többség, mert. lásd összes többi indokot fentebb.
én nem akarok gyomorgörccsel kelni minden nap, hogy ma vajon mennyivel és mihez van kevesebb jogunk. nekem és a barátaimnak, meg annak a sokezer ismeretlennek, akikre elég ránézni, hogy érezzem és tudjam mit éreznek.
egy országban, ahol anélkül van háborús állapot, hogy még csak háború sincsen.
nekem ez NEM FÉR BELE.
ésmégmindigénkérekelnézést.
.
konstans gyomorideg amióta visszajöttem.
mi ez a hely, édes istenem?!
