... we get the whole spectrum in every Bubble.

.

nagyonnemakartam en errol irni de a kurvaeletbe nem hagy nyugodni, hogy meg csak nem is a teny zavar, hogy they are still in touch and meet regularly, hanem hogy mindez titokban, kb a hatam mogott, a tudomasom nelkul zajlik. ebbol en azt a kovetkeztetest vonom le, hogy ezek nem artatlan es erzelemmentes talalkak, kulonben miert ne tudhatnek roluk (es anno kertem is, hogy felolem jarjanak ossze nem zavar amig tudok rola ugyse kerdezek tobbet), es hogy emiatt nem ra nezek mashogy, hanem magamban keresem a hibat es az okot, rgo hogy nem erek annyit, es a jelentossegem meg annyit sem.

meg hogy mennyire ismerhetek valakit akit nem ismerek de tudom hogy az a fajta aki nem adja fel es aki ha az elso nem jott ossze akkor probalkozik a masodikkal es ha az sem akkor ott a harmadik, ami zajlik eppen. vegig van ez gondolva, ha nem is tudatosan, de mindenkeppen kovetkezetesen, mert nem az a fajta, aki hagyja magat vesziteni. nem, es ebben ugy latszik hogy meg profi is.

plusz egy pont neki.

mondtam mar, hogy mennyire raz a hideg az ilyen emberektol? :((

.

napersze.

:(((

.

jo hat akkor ezt a temat sem fogom soha tobbet felhozni, nembaj, gyuljon csak ott belul, sose volt meg jo vege, de engem fog felenni, szoval aki aggodott volna netan magaert: ne tegye.

.

meg az a kurva fúró.

.

ver az ideg, en probalom tartani, de fazik a hatam, maniakusan nezek mar bele, kozben meg everything's fallin' apart like sand flowing out between the fingers, ez a feszult csend, a tudom hogy tudja, and the only thing that's growing inside is fear.

mikozben picinek ertektelennek haszontalannak es kevesnek erzem magam, ami gatol abban hogy proaktiv vagy akar csak cselekvokepes legyek. 

brain, why do you do this to me?

.

"o dolgozik?" "hahaha" "nincs munkahelye?? akkor értem én ... nem is lesz :)"
azzal a gúnyos mosollyal a végén. aztán persze miért ne lenne igaza végül ebben (is), ahogy apám is mindig megmondta, hogy sose fogok semmit keresztülvinni vagy akár csak befejezni, és lásd, hiába is próbálkozom, mert _mindig_ van egy jobb, rátermettebb, tapasztaltabb, fiatalabb, gyakorlottabb, ilyenebb és olyanabb, én meg így próbáljam meg elmagyarázni hogy ez nem csak szimpla lustaság vagy nemtörődömség, hanem konkrétan szorongás. a huszadik pofon után már nem fordulok be a huszonegyedikhez. épeszű ember már a másodikhoz sem, hát itt a különbség köztem és köztük.
fasza, tényleg, jó érzés.

.

na asszem ennyire sem lettem még soha átbaszva... két teljes hónap? majdnem három?!

.

álmatlan éjszakák, szevasztok! jó veletek végigszenvedni a nappalokat, hogy aztan éjjel megállás nélkül szaladjon a szopóroller! vajon hoz jobbat az új év?

te is tudod, hogy (nem . csak) hozzáállás kérdése

.

ó hogy véres fasszal bassza szájba, először le sem esett hogy miért feszül be a légkör, aztán három másodperc múlva elvesztettem a kapcsolatot a külvilággal és próbáltam a kézremegést legalább addig megállítani, amíg átadom a kurva sztiropohárban a bort és a teát, elveszem a pénzt és visszaadom a visszajárót, még szerencse hogy böcsi éppen bent állt és nem egyedül voltam, aztán beállt szembe az asztalhoz és nézett és folyamatosan nézett és én meg kurvára próbáltam magam tartani de csak az pörgött akaratlanul a fejemben, miközben számoltam és mértem, hogy ez az arc milyen közel volt a faszhoz és ez a száj meddig húzta be.

faszoooooooom!! faszom, faszom

persze ha viszonyítani kell, akkor közel sem volt annyira kellemetlen, mint kétezertizenkettőben hajnali háromkor belefutni bonoboba a volton.

meh.

.

utalom az embereket. a harsany es hangos embereket meg kulonosen. azokat akik belemasznak a szemelyes terembe anelkul hogy eszrevennek magukat. utalom azokat az embereket akik folyton jokedvuek, mert ok biztosan hazudnak. utalom azokat akik mindig aktivak es latszolag sosem faradnak el. utalom tovabba azokat is, akik okosabbnak es tapasztaltabbnak hiszik magukat masoknal. utalom a harsany es hangos embereket.

es utalom hogy toluk mindig osszerandul a gyomrom es ramjon az idegi remeges... :((

.

gondolatok, amiket kurvara szeretnek lenemitani (("szfvar sokkal kozelebb van pbhez mint sopron. raadasul kocsival.")) egyebkent meg egy hete kurvanagy a csond.

.

"persze

"akkor es ott jo otletnek tunt" hogy a lepcsohazat sem kell elhagyni ahhoz, hogy szeretot szerezzunk, nade konyorgom, a szomszed lakasbol?! igy viszont a nemkivant kovetkezmenyekkel most mindannyian szamolunk es szivunk, nevezetesen azzal, hogy elobb-utobb elkerulhetetlen a talalkozas es az a rossz erzes, hogy mind tudjuk, kik vannak az ajtok mogott... a kulcscsorgesre osszerandulo gyomrok es hideg veritek, pillanatra atfuto kezremeges remelem azert megszunik majd idovel ahelyett, hogy allandova valna. en nem tudok innen elkoltozni, o viszont megtehetne, hogy nem jar fel tobbet. please."

2015.11.05

.

barhonnan nezve, kettonk kozul enyem a nagyobb veszteseg. o csak azt nem kapta meg, ami sose nem is volt az ove, de en elvesztettem valamit, ami az enyem volt. egy kepet a lehetseges jovorol.

tolulnak es akadalytalanul zubognak fel a kepek, az elso este abban a hideg es ajtok nelkuli lakasban, amikor meeg biztos volt, hogy egesz ejjel nem enged el. egy reggeli gyorokon, kora nyaron a kut mellett. amikor festjuk a szobat. mennyi mindent 

es akkor beugrik a kerdes, ami multra jelenre es jovore is vonatkoztathato: "De Minek?!"

.

kipkoppkipkoppkipkopp

((én meg nagyon szeretem ezt a fiút))

 DE MINEK, HOGY FAZZON A SZIVEM? 

kipkoppkipkoppkipkopp a kurvaanyad, remelem ugyanugy esel pofara mint en.

.

"ne nyomkodd már azt a szart!"

hát nevetnék, ha nem lennék inkább feszült tőle