.
es latod: egy megcsalast sokkal konnyebben tudok megbocsatani, megerteni es elnezni, mint azt, amikor megvezetnek, becsapnak, hitegetnek es a bizalmammal jatszanak :(
szerdan ejjel volt az a pont, ahol kikapcsolt bennem ez az egesz, ahol azt mondtam, hogy i do have my fucking dignity and i won't sacrifice myself for any other human being who can and want and be able to do all that with me. so, sweetheart, it is your turn now to prove me the other way.
.
remelem a karfiol is ott rohad meg a hutotaskaban. amit penteken olyan kedvesen megcsinalt nekem, mert megigerte. ja, nem. szorakoztatobb volt inkabb inni es bebaszni. just as on the next day and after.
.
massziv kéz- és lábremegéssel, lámpák nélkül, de elmentem a boltba.
próbáltam úgy kinézni, mint aki nem az alkoholért remeg
szerintem nem sikerült.
.
"ne bánts légyszíves." de ezt akkor ő már biztosan nem hallotta
.
az vajon meg miafaszom, hogy
harminchárom évig legfeljebb elvétve, ha előfordult, most meg az elmúlt pár hónapban szinte heti rendszerességgel vannak durván szexuális töltetű álmaim?!
go home brain, you are drunk.
igazából meg csak kibaszottul frusztrált vagyok.
.
sosem voltam függő, de szerintem ugyanilyen lehet a drogokról is leszokni.
.
"Emlekszel, mikor leszoptal az autopalyan? Xxx"
kétségtelenül és megcáfolhatatlanul itt a tavasz, ha ilyen üzenetek unpredicted és unexpected záporára kell reggel ébrednem (ráadásul sms, úgylátszik újra divat lett, többen szoktak rá vissza...)
egyébként totál elfelejtettem volna, ha most így nem emlékeztetsz rá megint - nekem egy másik kép ugrott be a minap - talán a helyszínek azonossága miatt -, nevezetesen az egy már hűvösödő hétfő korareggelen a kfpu-ra érkezéskor, ahogy a kocsiból szállsz ki, és nekem valamiért bevésődik a vastag combjaidra ráforduló világos kordnadrágod képe, majd a következő másodpercben a kezem, amint a lopott üveggolyót a pohártartóba ejtem hangtalanul. akkor egyébként éppen egy másik, pár évvel korábbi, de kísértetiesen hasonló jelent ugrott be (csak üveggolyó nélkül), talán még a hónap is stimmelt, és hát valljuk be: az .intention. is...
viszont ezzel az üzenettel most elég sokmindenre kezdek el emlékezni, és vele együtt elgondolkodni azon, hogy vajon miért vannak ugyanolyan loop-ok újra-meg-újra az én életemben? (még akár az autópályán szopást is hozzávehetjük, pedig)
btw az ilyen üzenetekre mit szokás éspervagy illik válaszolni?!
.
bár egyszer nekem intézne el egyszer ilyen gyorsan valamit (vagy bármit).
mondjuk értem a kapkodást; miután realizálta, hogy ő fog vele szopni, ha nem lép, mert ntől ugyan várhatná, annak kurvára kényelmes volt eddig is másokon élősködni, fel sem tűnne neki, ha most is ezt a trendet folytatná, csak nálunk, ráadásul amekkora burokban él a való világot illetően, még azt is meg merném kockáztatni, hogy az életbenmaradási esélyei abban az esetben elég rövid időre redukálódnának...
másrészről pedig azon kattogok, hogy nem volt-e ez egy kicsit gyors vagy hirtelen, nemtudom, hogy nem kellett volna-e inkább várni még pár hónapot úgy egyáltalán mindennel, kicsit hibásnak - jobban mondva bűnösnek - érzem magam, hogy csak így mint a majmok, jobb kéz-egyik ág, bal kéz-másik ág, jobb kéz-elenged, bal-markol, jobb-újra fog, bal-elenged... és az sem kellemes, hogy megy az önostorozás feszt is, hogy lehet mégiscsak én basztam el, hogy tehettem volna egy kicsit többet, vagy igyekezhettem volna mégjobban, vagy lehetett volna bennem több akarás, vagy csak kitatás, hogy nem feltétlen volt halálra ítélve az a kapcsolat, csak hibák voltak benne, amiknek a megoldásán talán nekem kellett volna jobban dolgozni, és akkor én vagyok a hibás, mert nem voltam elég kitartó, meg mert hátat fordítottam az első (sokadik...) adandó alkalommal, amikor lehetett... hogy én köptem rá erre az egészre a turhát, és így megérdemlek-e egyáltalán bármit is az élettől... (a komplexusaim persze azt mondatják velem, hogy egyértelműen NEM.) hogy talán nem a hibákra kellett volna annyira ráfixálnom a fókuszt, hogy talán nem is volt az olyan szar, mint ahogy magamnak hazudtam, és hogy nem kellett volna-e adni még egy (meg mégegy meg mégegy) esélyt mégiscsak...
nemtudom.
semmit sem tudok megint, még mindig.
.
de szerintem
felesleges és kártékony hazudni magamnak és azt mondani, hogy nem, nem hiányzik lego-city.
igenis de. a színek, az illatok, a levegő, a táj (mennyire hülyén hangzik, pedig az), a nyelvek dallamai, a városrészek hangulata, a diverz arcok, az átlátszó fake csillogás, a soksávos autópálya, a szervezettség, a víz, a friss halak, géant, rövidnadrág-papucs, alkoholos italok, lakásban cigizni... az illatok, a színek, a fény, a levegő. a benzinkutak. a seggmosó zuhany. a homok. a vezetés a soha-ki-nem-használt jogosítványommal immár legálisan. az olcsó cigi és a flakonos víz. a kiváló minőségű ételek. a szokatlan alapanyagok. a metró. a taxik. a fények. ferentz.
főleg, amikor olyan blog és benne olyan fotók jönnek szembe, amik mindezeket előhívják bennem.
na ilyenkor pár órára kicsit mindig megnyomorodok.
és próbálom észben (!!!) tartani, hogy mi a fontosabb: a lelki békém (ami itt sem teljes azért) vagy az egzisztenciális nyugalmam (ami ott sem lenne teljes azért).
hát így vagyunk.
nem élhetek burokban és elzárva a külvilágtól.
sírni ér?
