.
gondolom
semmi ujat nem mondok azzal, hogy
FASZOM
ELEGEM VAN
.
vegre egyszer jussak el oda, hogy nem en erzem magam szarul amikor igazam van es ervenyesiteni probalom a sajat erdekeimet, illetve hogy tudjak nemet mondani lelkiismeretfurdalas nelkul, kizarolag magamra gondolva.
meg mert hogy ot ev utan is en vagyok basztatva amiatt, hogy nem vagyok 'simulekony' es nem nyelem be a mindent csak azert, hogy a csaladban 'beke' legyen, meg nem 'teszem felre a buszkesegem' (ugyanmar, azom sose nem is volt) es a szerepemnek (hah!) megfeleloen nem teszem meg az elso lepest... komolyan, eyerolls.
mit olyan nehez azon megerteni, hogy nekem nem kell olyan ember az eletembe - barki is legyen az - aki csak elvesz, de nem ad? olyan akinek fontosabb, hogy magat jo fenyben tuntesse fel, meg akkor is, ha ehhez szemrebbenes nelkul kell ferditenie?
aztan azt is utalom, amikor megy a hatak mogotti kavaras es kibeszeles, konyorgom, vilagos hogy a szopashoz minimum hajolni kell, es attol konnyen beall a gerinc, de lehetne benne tartas is, hogy egyenesen nekem jojjon.
ehh, faszom.