... we get the whole spectrum in every Bubble.

.

akkor ezek szerint ennek itt a vége.

.

remelem a karfiol is ott rohad meg a hutotaskaban. amit penteken olyan kedvesen megcsinalt nekem, mert megigerte. ja, nem. szorakoztatobb volt inkabb inni es bebaszni. just as on the next day and after.

.

de persze

az meg veletlenul se hangozzon el, hogy 'bocsanat orsika, elnezest orsika, neharagudj orsika' ugyanmar, mit vartam... :(

.

van, ami SOHA nem változik

peldaul a mellényulásaim

és a tulzott naivitásom

és a szeretetembol fakado elnézések

big fucking fuck.

.

jooooo, egy jobb elso defekt meg eppen hianyzott a mai naphoz! life is juicy, sucked cock tastes sweet!!

.

üres szavak

persze miert is lennék fontosabb vagy előrevalóbb bármi másnál

annyit is érek, csak minden más után, ha már nincs több opció

faszom :((

.

ja meg ez a telefon-sztori is... faszom.

.

nagyonnemakartam en errol irni de a kurvaeletbe nem hagy nyugodni, hogy meg csak nem is a teny zavar, hogy they are still in touch and meet regularly, hanem hogy mindez titokban, kb a hatam mogott, a tudomasom nelkul zajlik. ebbol en azt a kovetkeztetest vonom le, hogy ezek nem artatlan es erzelemmentes talalkak, kulonben miert ne tudhatnek roluk (es anno kertem is, hogy felolem jarjanak ossze nem zavar amig tudok rola ugyse kerdezek tobbet), es hogy emiatt nem ra nezek mashogy, hanem magamban keresem a hibat es az okot, rgo hogy nem erek annyit, es a jelentossegem meg annyit sem.

meg hogy mennyire ismerhetek valakit akit nem ismerek de tudom hogy az a fajta aki nem adja fel es aki ha az elso nem jott ossze akkor probalkozik a masodikkal es ha az sem akkor ott a harmadik, ami zajlik eppen. vegig van ez gondolva, ha nem is tudatosan, de mindenkeppen kovetkezetesen, mert nem az a fajta, aki hagyja magat vesziteni. nem, es ebben ugy latszik hogy meg profi is.

plusz egy pont neki.

mondtam mar, hogy mennyire raz a hideg az ilyen emberektol? :((

.

jo, mi? vicces, ugye? hat persze hogy az, mert orsikat siman balekra lehet venni, mert orsika ugysem szol, orsika biztos, hogy (ha mast nem is, de) benyeli ezt is?! ugyanmar, matt, ugyanmar, hiszen egesz eleteben kiszolgaltatott volt, onbizalomhianyabol adodoan, hat ki ne lenne annyira elelmes, hogy meglovagolja ezt a hullamot? hiszen BARMIKOR ott lehet hagyni ha valami nem tetszik! soha jobb partit!!

.

vegre egyszer jussak el oda, hogy nem en erzem magam szarul amikor igazam van es ervenyesiteni probalom a sajat erdekeimet, illetve hogy tudjak nemet mondani lelkiismeretfurdalas nelkul, kizarolag magamra gondolva.

meg mert hogy ot ev utan is en vagyok basztatva amiatt, hogy nem vagyok 'simulekony' es nem nyelem be a mindent csak azert, hogy a csaladban 'beke' legyen, meg nem 'teszem felre a buszkesegem' (ugyanmar, azom sose nem is volt) es a szerepemnek (hah!) megfeleloen nem teszem meg az elso lepest... komolyan, eyerolls.

mit olyan nehez azon megerteni, hogy nekem nem kell olyan ember az eletembe - barki is legyen az - aki csak elvesz, de nem ad? olyan akinek fontosabb, hogy magat jo fenyben tuntesse fel, meg akkor is, ha ehhez szemrebbenes nelkul kell ferditenie?

aztan azt is utalom, amikor megy a hatak mogotti kavaras es kibeszeles, konyorgom, vilagos hogy a szopashoz minimum hajolni kell, es attol konnyen beall a gerinc, de lehetne benne tartas is, hogy egyenesen nekem jojjon.

ehh, faszom.

.

"Az milyen, h garaton lottem vkt, mert odakepzeltelek??"

az szomoru.

.

"reggel hat ota varok arra hogy vegre sikeruljon egy jot bognom. Feljottem a szt.gyorgyre, a hegymagasi kapolnahoz, egy oraja ulok a kocsiban mert kiszallni sincs kedvem - fuj a szel - es akkor megerkezik es beall elem egy oktavia amibol kiszall egy rozoga neni es az otvenes fia. korbekiseri a kapolna korul, ucsorognek ott, majd j9nnek vissza, es akkor oket nezven eszembe jut: velem lesz-e vajon majd olyan, hogy ilyen oregen a fiam kiser fel a legkedvesebb helyemre? es a valasz meghozta a sirast is: nem...  :("

.

"hol húzódik a határvonal a trehányság és az igénytelenség között?"

"a szag a különbség."

ejjjhhhafaszombamár...

.

egyebkent

egy borzaszto alomra riadtam fel reggel hetkor.

valami hüllő-fele allat, hosszra mint az alkarom, vastagsagra inkabb a combom, kemeny fenyes barna pikkelyes test, hegyes farok, testen tuskeszeru kiallasok. az agyon fekszem, amikor eszreveszem magam mellett. az elso gondolat "miert mar megint, azt hittem osszel elment!" de felalomban voltam es fekve, korlatozott mozgasterrel. tudtam, hogy elindul felem, ugyanugy mint osszel. nincs mas lehetosegem mint remelni hogy ezuttal nem er hozzam. undorodom es tehetetlen vagyok, inkabb becsukom a szemem, hogy legalabb ne arra menjen ra tamadaskor. mar erzem a feje egeszen kozel van a homlokomhoz es abban a pillanatban, ahogy resnyire nyitom a szemem, nekemugrik. oldalt fekve a karommal probalom letolni a fejemrol, mikozben p-t keresem hogy hol van es segitsen. arra ebredek, hogy osszerandulok es a levegot tolom el magamtol. 

p megint nincs itthon.

.

napersze.

:(((

.

faszom.

(és ez néha így kijön, de én mondom, sosem ok nélkül, bármi is a körítés...)
egyébként amúgy nagy átlagban mondhatjuk tulajdonképpen szoszo relative jól vagyok megvagyok.

.

"orsika, mikor hiszed már el nekem, hogy szeretlek?"

én elhiszem.

de hogy a kérdésre is válaszoljak: amikor teljesen őszinték leszünk egymáshoz és merjük vállalni a tökéletlenségeinket és a hibákat, amiket elkövettünk magunk és egymás ellen, a hibákat, amikkel együtt létezünk.
én addig is hiszek.

"ketto dologrol

terveztem irni, az egyik az a bizonyossag, amivel kitartok emellett az ember mellett, es ami miatt a masik mellett nem, akkor sem, ha talan a lehetosegek jobbnak is tunhettek volna vele, vagy talan az eselyek vilagosabbnak. de azt az erzest sosem tudta megadni - es nem feltetlenul a kepessegei hianya miatt -, amit most kapok es megengedhetek magamnak: hogy nem kell folyton magamat magyarazni, hogy kiegyenlitett a viszonyunk, hogy nem vagyok alarendelve, hogy erti miert allunk meg es feledkezunk bele minden szivarvanyba vagy felhobe, hogy szol, ha o latja meg az utszeli elhullott allatot, hogy en azt lefotozhassam, ertekeli az etelt, amit neki csinalok, nemcsak hogy nem szol bele abba, hogy hogyan vezetek, de az elso naptol kezdve szeret velem es mellettem utazni, hogy nem sajnalja az idot arra, hogy minden nap kifejezze azt, hogy ertekel, nem kell az olelesekert kuncsorogni, nem ‘kell’, hanem jolesik olykor kulonosen szepnek lenni mellette. hogy tudja miert györök a vilagon a legkedvesebb hely szamomra, anelkul, hogy el kellett volna valaha is mondanom vagy magyaraznom, hogy nem ostobanak tart gruzia es macedonia miatt, hanem velem szeretne jonni, mert megengedi hogy onmagam legyek, es nem tol el, amikor egyutt vagyunk es tart szoros porazon, amikor eppen nem. szoval lehetnek akarmekkora hianyossagaink es korlataink es elhetunk egy lofaszom meretu varos lofaszom meretu lakasaban lofaszom osszegu havi bevetelbol, megis kiegyensulyozottabb vagyok, mint az elmult majdnem het ev barmelyik honapjaban. es persze gyakran eszembe jut az is, es az illendonel gyakrabban hianyzik az ottani klima es levego es a multikulturalis kozeg es az etelek es az epuletek es a szinek es a taj, de akkor sem cserelnem vissza, mert nem akarok olyan emberrel elni, aki nem ismer es hajlandosagot sem mutat arra, hogy ismerni akarjon, es ne csak egy kepet formaljon belolem. nem akarom en mar folyton onmagam magyarazni, es vegre most mar nem is kell.
neked annyit tudok csak kivanni, hogy have good luck and i hope you won’t ever regret your decision - and you don’t use her just because you feel you are running out of time. that you can distinguish between acceptance and compromise and never go for something out of despair.

a masik dologrol majd kesobb."

.

na persze.

egyébként meg nem tud nem beugrani, és nekem aztán bárki mondhatja, hogy don't compare, mert nem varázsszóra működik. majd kinőjük, mint gyerek a sejpítést. vagy sem.
ha jók vagyunk a csapatmunkában.
és nem többen a kelleténél.

bang, jó lenne néha kicsit felejteni. sméagol, sméagol!
this fucking fear that am I enough? enough for what?

.

jo hat akkor ezt a temat sem fogom soha tobbet felhozni, nembaj, gyuljon csak ott belul, sose volt meg jo vege, de engem fog felenni, szoval aki aggodott volna netan magaert: ne tegye.

.

"jobban vagy? nem, nem vagyok jobban."

"fühlst du dich besser? nein, ich fühle mich nicht besser."

"do you feel better? no, I don't feel better."

.

meg az a kurva fúró.

.

ver az ideg, en probalom tartani, de fazik a hatam, maniakusan nezek mar bele, kozben meg everything's fallin' apart like sand flowing out between the fingers, ez a feszult csend, a tudom hogy tudja, and the only thing that's growing inside is fear.

mikozben picinek ertektelennek haszontalannak es kevesnek erzem magam, ami gatol abban hogy proaktiv vagy akar csak cselekvokepes legyek. 

brain, why do you do this to me?