.
egyebkent
egy borzaszto alomra riadtam fel reggel hetkor.
valami hüllő-fele allat, hosszra mint az alkarom, vastagsagra inkabb a combom, kemeny fenyes barna pikkelyes test, hegyes farok, testen tuskeszeru kiallasok. az agyon fekszem, amikor eszreveszem magam mellett. az elso gondolat "miert mar megint, azt hittem osszel elment!" de felalomban voltam es fekve, korlatozott mozgasterrel. tudtam, hogy elindul felem, ugyanugy mint osszel. nincs mas lehetosegem mint remelni hogy ezuttal nem er hozzam. undorodom es tehetetlen vagyok, inkabb becsukom a szemem, hogy legalabb ne arra menjen ra tamadaskor. mar erzem a feje egeszen kozel van a homlokomhoz es abban a pillanatban, ahogy resnyire nyitom a szemem, nekemugrik. oldalt fekve a karommal probalom letolni a fejemrol, mikozben p-t keresem hogy hol van es segitsen. arra ebredek, hogy osszerandulok es a levegot tolom el magamtol.
p megint nincs itthon.
