... we get the whole spectrum in every Bubble.

.

"amugy azt gondoltam, hogy ket napot sem birsz es inkabb otthagyod." na az ilyenek is kulonosen jot tesznek a megtepazott onbizalmamnak es a szorongasomnak, hogy eleg vagyok-e en barmilyen munkahoz.. 

.

"o dolgozik?" "hahaha" "nincs munkahelye?? akkor értem én ... nem is lesz :)"
azzal a gúnyos mosollyal a végén. aztán persze miért ne lenne igaza végül ebben (is), ahogy apám is mindig megmondta, hogy sose fogok semmit keresztülvinni vagy akár csak befejezni, és lásd, hiába is próbálkozom, mert _mindig_ van egy jobb, rátermettebb, tapasztaltabb, fiatalabb, gyakorlottabb, ilyenebb és olyanabb, én meg így próbáljam meg elmagyarázni hogy ez nem csak szimpla lustaság vagy nemtörődömség, hanem konkrétan szorongás. a huszadik pofon után már nem fordulok be a huszonegyedikhez. épeszű ember már a másodikhoz sem, hát itt a különbség köztem és köztük.
fasza, tényleg, jó érzés.

.

szakadár volt (?! wtf), engem kértek meg, hogy beszéljek vele, mert én beszéltem a nyelvet. egy ágyon feküdt, szemmel láthatóan szenvedett. fogfájás, bölcsességfog. csodaszép erős magas sötét férfi, csillogó szemekkel, szakállal. próbáltam meggyőzni róla, hogy el kell menjen egy orvoshoz, tudna rajta segíteni, de tiltakozott.
egy földalatti könyvesbolt és galéria, olyanféle mozgalmi. anglia, london, odafönt háború, titkos találkozóhelye a kisebbségnek. egy könyvet kerestem, hosszú lépcsőkön lefelé, hosszú sötét folyosókon át.
a nő mellettem, akinek borzalmasan irritáló módon volt kifestve a szája, túlkontúrozva az amúgy vékony, agresszív ajkait. a nőből nem is láttam többet, csak a száját, és rendkívül zavaró volt.

.

a

fucking

emotional

rollercoaster

.

n im gettin' sadder n tired

god save our souls

.

._.

.

nagyon jó lenne végre megint önfeledten és boldogan, olyan igazit             nevetni
együtt - valakivel

.

először egyébként arany jánost, a balladáit, anyám hónapokon keresztül olvasta fel nekem őket amikor olyan négy-öt éves voltam.
aztán szabólőrincet, nagynéném polcáról vettem le tizenegy évesen a két kötetes összest, egy évig le sem jöttem róluk.
majd jött pilinszky, tizenöt évesen, az első szerelemmel.
innen nem volt már megállás.

.

Egy szenvedély margójára

A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.

Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.

Egy titok margójára

Takard le jól, mit elkövettél,
és élj utána szabadon, akár
egy sikeres merénylő. Tetted
kendő alatt, nélküled is megél,
majd túlnő rajtad, meghalad,
alig először, később azután
gyereksirásként, mint a végitélet,
mikor a bárány elkiáltja magát.

.

amugy osszel tok oke volt. ilyen dolgok mindig kovetkezetesen nyar vegen-osszel tortentek velem. de februar van! a februarjaim nyugodtak es uresek voltak mindig, elsimult vizfelszinnel!

anyam, azert azok a megerzesek sosem csalnak meg... (jarjak a megerzesimmel? hahaha.)

.

na asszem ennyire sem lettem még soha átbaszva... két teljes hónap? majdnem három?!

.

:(

.

fear was never a good advicer.

oreganyam, egy kadban allva zuhanyzok, beguggol a kad vegebe es azt mondja 'orsikam, nagyon fazom' kek munkasruhaban van, forrovizet locsolok a labaira, hatha kicsit felmelegiti, bar mindketten tudjuk, hogy hiaba.

nagyanyam csak olyankor jelenik meg az almaimban, amikor nagy gaz van.

.

seems i'm not loveable.

.

nem szoktam veletlenul hulyesegeket almodni, na ez a multkori is ilyen volt. egy nagy, sterilen berendezett feher szoba, a fal vegen kisaggyal, mellette pelenkazoasztallal. nem volt boldogsag, csak a pipa, hogy akkor ez is 'done'.

bravo.

a masik meg a fura hangok, es akkor a szobaba belepve latom szurke nadragban fekete puloverben, ujjaival egy csajban melyen. hat nem volt kellemes a szituacio.

.

kicsit már persze be voltunk baszva, de akkor még nem nagyon, ebben az akvárium-szerű bárban, szánsájn, meg ami kell, amikor valami olyasmit mondott, hogy "tudod már elhagytuk akkor fonyódot, és nem is beszéltünk semmi különösről, és akkor arra gondoltam, hogy hiszen én itt ülök a legjobb barátom mellett, akivel éppen balatonra megyünk, és ő egyben a szerelmem is". hát kell ennél több? dehogy.
lehet bármennyire is lenyűgöző valaki stílusa, bukkanhat fel időről-időre a semmiből, hogy aztán kicsit megremegtesse a lábaimat, de egyikükkel sem cserélném le ezt a bizonyosságot. azt, hogy mellette önmagam vagyok. hogy ő az, aki engem ismer. akinek hagyom, hogy ismerjen.
én ebben tökre hiszek.

.

félreértés ne essék: a levendulás szagokat is utálom.

.

na jo, valoban: a citromszagnal is jobban utalom a zoldalma-szagu dolgokat.

.

oke, most mar lehetek oszinte:

utalom a citromszagu dolgokat. a citromszagu veceillatositot, a citromszagu torlokendot, a citromszagu dezodorokat, a citromszagu illoolajat, a citromszagu tusfurdot, a citromszagu mosogatoszert. a citrommal magaval semmi bajom, de az ilyen citromszagoktol hanyok :(

 VANILIA! KARAMEL! VANILIAT ES KARAMELT MINDENHOVA!

.

van, ami nem változik. alig harom hete, hogy eszembe jutott.

et ne nos inducas in tentationem, sed libera nos a malo