HTML

... we get the whole spectrum in every Bubble.

Friss topikok

  • perdita karkoschka: két(három)szereplős szappanoperám apró kis szeletéből hullajtok morzsákat a kedves olvasóság számá... (2014.03.02. 05:18)
  • perdita karkoschka: @mallory knox: ferenc egy turista, akivel találkoztam a minap. legalább kicsit beszélhettem... (2014.01.30. 16:50)
  • bakatorro: :))) e má döFi! (2013.11.16. 12:29)
  • perdita karkoschka: jaj, látom állítani kellene a komment betűszínén is... - majd. a lájk nekem annyi, hogy értékelem... (2013.10.10. 16:30)
  • mallory knox: "Ne haragudjon uram, de ez a tegeződést nem igazán értem, ugyanis nem emlékszem, hogy együtt homok... (2013.10.09. 12:56)

.

ja egyébként
azt álmodtam, hogy egy kis régi városban vagyok, és egy körbezárt réten belül a kerítés mellett  sétálok, esteledik, a fű puha és magas. kicsike rókakölyköket látok meg, ahogy játszanak egymással és nem félnek tőlem sem, bár óvatosak. viszont feltűnik egy medve is, ők mind feltűnően hosszúkás testűek, szóval a medvétől tartok. kimegyek a rétről, mert már sötétedik. ahogy megyek át a réten, fekete, vastag, de rövid kígyó húz át előttem a fűben. aztán később odakint, már az útszéli fák árnyéka alatt, egy másik kertkapun átlépve egy szögletes testű kígyó, fehér, mint egy szusi, a hátán mindenféle színes bogyókkal és petékkel lépcsőz le előttem, és ahogy utána nézek, látom, hogy hátrafordítja a fejét és kezdi letépni magáról a hátán lévő dolgokat. elundorodom és elbizonytalanodom, elkezd esni az langyos nyári eső.
aztán pisilnem kell, de undorító a vécé, és nem lehet az ajtaját zárni. próbálok fordítva, szemben felállni rá és az ülésen állni, nem fölé gugolni, amikor valaki rámnyit.
aztán itt jött az érdekes rész:
gyaloglok, nyár van, jóidő, trikó-rövidnadrág. mediterrán hangulat, sötétszürke kopott gránit macskaköves lépcsők fel-alá meredek domb- és hegyoldalakon. alacsony kőkerítések, mögöttük gondozott kertek. az egyikben fák sorakoznak, oliva, a másikban pedig alacsony, vékonytörzsűek, látom a gyümölcsét közelebbről, mangó. soha nem láttam még mangót fán azelőtt. elérzékenyülök. megyek le a lépcsőn, többen is vannak körülöttem, a lépcső aljában egy kőtemplom, az állomás, ahová tartok. nagy fakapun lépek be, emberek készülnek bent a vacsorához. mindenki turista vagy vándor. belémnyilall a felismerés: spanyolországban vagyok. sírva fakadok, de ez a megkönnyebbülés és valamiféle felszabadulás érzése inkább.
a kertben, a nagy, íves, kőből rakott 'vár(os)'kapu mellett a kőfalon egy apró rókakoponyát találok az egyik kőtégla helyén - furcsa, mert a szájpadlása lapos és az is tele van fogakkal csakúgy, mint az alsó állkapocs, mintha az is szájpadlás lenne. megörülök neki, beszélek is hozzá, amikor megjelenik va, szandál van rajta és elkéri a koponyát tőlem. az ő kezében hirtelen nagyobb is lesz és már inkább hasonlít egy krokodilkoponyára.

Címkék: dream

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reflectionsfromperdita.blog.hu/api/trackback/id/tr587278783

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása