.
"a kevés nem elég, az eléghez meg kevés vagyok."
.
két kutyával sokkal egyszerűbb együtt élni, mint bármilyen csávóval.
talán mert
nem beszélnek vissza
viszont jól érvényesítik az akaratukat
rgo gyenge pöcs vagyok, ha róluk van szó
el sem várnám tőlük, hogy velem együtt ássák fel a hátsókertet.
Szólj hozzá!
.
van ez a dolog
számolok.
a kortyokat, amikor iszom a kerítésléceket, amiken végighúzom az ujjam a lépéseket a partig a kenyérből vágott szeleteket a krumpli hámozott héját
a vödörbe lapátolt föld húsz lapátnyi legyen a behozott fahasáb tizenkettő virágból tizenöt
régebben számoltam a lökéseket is észre sem vettem néha amikor már ötvennél tartottam elszégyelltem magam nehéz volt leszokni róla másra terelni a figyelmem
és számolás közben valahogy megpróbálni abban bízni, hogy már nem tart sokáig
na például ez.
Szólj hozzá!
.
merthogy
kurvajól elvagyok én itt a kutyákkal, reggel kelünk, ha akarnak megyünk sétálni, ha nem nem, teszek-veszek, felásom a kertvégét, ültetek árvácskákat, főzőcskézek, mosogatok, és azért minden nap elmegyünk legalább egy órát sétálni.
köszönök a kutyás osztráknak, meg a többi beköszönőnek, az ötórai másik kutyás lánynak, a kövér vörösnek biciklin, meg a padlizsánhajú hatvanasnak, és ennyiben ki is merül általában a verbális humánkommunikációm (nemtudom, hogy ilyen szó létezik-e).
én már húszévesen nyugdíjas szerettem volna lenni.
Szólj hozzá!
.
nem lehetne, kérlek, te akárki, aki odafent ülsz és röhögsz rajtam már lassan tizennyolc éve, hogy végre elmondod, miafasztakarsztulajdonképpen ahelyett, hogy a kibaszott évi rendszeres menetrendet táncoltatod el velem?
mert igen, tudom mi következik most majd, pár hét 'erős vagyok, persze hogy bírom', aztán a zuhanás, aztán az agónia, aztán a miértek, aztán a 'nembaj tökmindegy most már úgyis mindenmindegy', majd a 'na talán most nem olyan', és a 'basszameg, de', aztán a 'jó, túlvagyok rajta, remek' és végül a 'kurvaélet, MEGINT?!'
elegem van, fáradt vagyok. anyukám, haza akarok menni... :(
Szólj hozzá!
.
az vajon, hogy ezeket a történeteket egytől-egyig végigbőgtem, miközben tehetetlen düh és harag és gyűlölet fortyogott bennem, na az vajon jelent valamit?
az emberiség egésze megérett a pusztulásra. kivétel nélkül.
Szólj hozzá!
.
"...At first, I'd try to explain that it's not really negativity or sadness anymore, it's more just this detached, meaningless fog where you can't feel anything about anything — even the things you love, even fun things — and you're horribly bored and lonely, but since you've lost your ability to connect with any of the things that would normally make you feel less bored and lonely, you're stuck in the boring, lonely, meaningless void without anything to distract you from how boring, lonely, and meaningless it is. ... It's a strange moment when you realize that you don't want to be alive anymore. If I had feelings, I'm sure I would have felt surprised. I have spent the vast majority of my life actively attempting to survive. Ever since my most distant single-celled ancestor squiggled into existence, there has been an unbroken chain of things that wanted to stick around. ... And every direction was bullshit for a really long time, especially up. The absurdity of working so hard to continue doing something you don't like can be overwhelming. And the longer it takes to feel different, the more it starts to seem like everything might actually be hopeless bullshit. ..."
tökéletes leírása a dolognak, minden pontján hibátlan.
Címkék: :( nevermind whatever 4evAlone bad carma
Szólj hozzá!
.
azt álmodtam
hogy gyereket szültem, természetesen egyedül, az apja nélkül, és nem ment nehezen, illetve az van, hogy kitörlődött álmomban a memóriámból a folyamat, a fájások és az események, csak elmondásból tudom, hogy öt óra alatt megvolt a gyerek, szép formás rózsaszín és teljesen olyan, mint én, aztán boldogan mászkáltam vele a faluban és a strandon fel-alá györökön a legnagyobb természetességgel... nem volt para.
ma hallottam, hogy a fájások felerősítésére okszitocint injekcióznak be.
na már csak emiatt sem fogok én soha szülni, tekintve, hogy a szervezetem semelyik része nem képes ilyen anyagot termelni.
ja és "fokozza a bizalmat és csökkenti a félelemérzetet. stresszoldó hatása van." hát ennél több bizonyíték nekem már nem is kell.
Szólj hozzá!
.
lars von trier, a kurvaanyád, hát hogy lehet ilyen filmet csinálni, hogy ennek örömére azt álmodhassam, hogy egy atomerőmű (egészen pontosan az álmomban nuclear plant-ként szerepelt) van a nagyváros szélén, és jön a vihar meg a világvége, és egy kurvanagy villám csap az egészbe, amitől az atom az egész várost elsöpri, velem együtt...
aztán másnap, gondolom mindezt ellensúlyozandó, johhny depp volt szerelmes belém (szerencsére sokkal jobban nézett ki, mint igazából), és nagyon aranyosan és kedvesen udvarolt és próbált meg randevúra hívni - ugyanabban az épületben laktunk, csak ő egy emelettel feljebb, de a lépcsőházban mindig összefutottunk - azthiszem talán még csókolóztunk is, és határozottan emlékszem a picit gacsiba, de nagyon szép és fehér, erős fogaira.
Címkék: dream nevermind
Szólj hozzá!
.
"és
megmagyarázzák, hogy nem is olyan rossz, csak én látom sötéten, és hogy az a bajom, hogy csak rinyálok ahelyett, hogy feltalálnám magam, és a kicsi jónak is örülni kell, a nagy szarról meg nem venni tudomást, vagyis persze nem ignorálni, csak nem hagyni hatni, és miért nem alkalmazkodok a helyzethez, az a bajom, mert pálinka, bor, sör mindig lesz, hát istenem, a cigi drága, de akkor majd sodorjuk, úgy jobban kijön, és különbenis, van, ahol még ennél is sokkal rosszabb.
és nekem tényleg ennek kellene akkor örülnöm?"
Címkék: :( whatever
Szólj hozzá!
.
valamint eldarálták az egész szhely-bgyörök útvonal legjobb szakaszát a sárvári elkerülőnél, ezekután akkor már miért éljek tovább?
Szólj hozzá!
.
na.
amit a még annál is jobban nembírok, az
a kibaszott hideg
fázni
a jégcsap ujjak
a piros, fagyott orr
a mindig fújó hideg szél
a zokniba-cipőbe csomagolt síró lábfejek
a belassulás
és a tér- és időérzék teljes elvesztése
Szólj hozzá!
.
csak egy hangyányit, de visszatért a hitem az emberiség 0,0000000001%-ába, miután a bányász alapos és körültekintő volt, nem lekezelő, nem nézett idiótának, nem vette félvállról a problémát, többször elmondta, hogy ha bármilyen kérdés van, továbbra is szívesen válaszol rá, és, ÉS, nem írt gyógyszert, mert ha nem muszáj akkor felesleges
namindegy.
jóarc, na.
Szólj hozzá!
.
ma reggeli kávé melletti gondolatok:
már/még csak két hónapja vagyok itthon, de már/még csak két hónapja vagyok itthon, de már/még csak két hónapja vagyok itthon, de már/még csak két hónapja vagyok itthon, de már/még csak két hónapja vagyok itthon, de már/még csak...
feszült
ingerlékeny
türelmetlen
bizonytalan
tanácstalan
esélytelen
reménytelen
Szólj hozzá!
.
kibaszott almák meg paprikák, hogy nem fértek be a zacskókba, ráadásul nem fizzették ki és nekem kellett cipelnem, miközben eleredt az eső és messze volt az állomás is, ahonnan késésben voltam.
aztán meg egy indiai kollégiumon keresztül átvergődni, ahol csak a hihetetlenül erős visszataszító szagokat érzed és a látvány csak erősiti az összképet.
Címkék: dream
Szólj hozzá!
.
az ízei, az illatai, a színei, a formái, a hangjai, annyira, hogy fizikailag fáj.
mi ez?
Szólj hozzá!
.
meredek partfalon, tetején magas kerítés, fehér mészkő, alján a víz. sötétedés környéke, de a közelgő vihar miatt. igyekszem a fal tetején, a kerítéshez közel végigmenni, mert félek a víztől. valaki van velem. elmegyek a partrész végéig, mert ott már kevesebb az ember, remélem. egy hinta van felfüggesztve, a fal tetején, alattam meredek lépcsőszerűség. ahogy hintázok rajta, érzem, hogy nehezen viseli a terhem, ráadásul látszólag csak övekből van összekötözve. fehér színű. az égen közel a parthoz kisrepülők szállnak le. hintázás után hátrafelé kinézek a kerítésen túlra, és messze, a viharfelhő pereménél szivárványt látok. megmutatom annak is, aki velem van, aztán észreveszem, hogy a szivárvány mögött tornádó kering, igen gyorsan. elfog a félelem, mert errefelé nem jellemző a tornádó, igyekszünk vissza, mielőtt ideér. szólunk is embereknek az úton visszafelé, de nemnagyon foglalkoznak velünk. egy kis csarnokfélébe húzódunk be, a tetőn keresztül sok helyen becsurog az esővíz. kérdezem, hogy mi a funkciója a teremnek, azt mondják bár, hamarosan ki is nyit, de most még korán van.
kimegyünk a csarnokból, a felhők elvonultak, nem jött a vihar. elnézést kérek a vészharangozásért, de tényleg úgy tűnt, hogy valami nagyon durva dolog közeledik.
besötétedett teljesen, felnézek az égre: egyesével bukkannak elő a csillagok, de furcsán átrendeződve. vannak egészen fényes kis csoportok. az egyik megindul, és kis kört kezd el leírni egy másik csoport körül. mielőtt körbeérne, megugrik, és szabálytalanul áll neki mozogni. akkor rájövök, ez nem műhold. és akkor szépen a többi is, és jönnek széles fehér csíkot maga után hagyó nagyobb dolgok is. ez már kicsit aggaszt. szólok a valakinek mellettem, hogy nézzen az égre, de abban a pillanatban, hogy ő odanéz, az égről eltűnik minden és mozdulatlanná válik a kép. hülyének érzem magam, aztán rájövök, hogy nekünk talán nem is kell ugyanazt látnunk.