.
nem lehetne, kérlek, te akárki, aki odafent ülsz és röhögsz rajtam már lassan tizennyolc éve, hogy végre elmondod, miafasztakarsztulajdonképpen ahelyett, hogy a kibaszott évi rendszeres menetrendet táncoltatod el velem?
mert igen, tudom mi következik most majd, pár hét 'erős vagyok, persze hogy bírom', aztán a zuhanás, aztán az agónia, aztán a miértek, aztán a 'nembaj tökmindegy most már úgyis mindenmindegy', majd a 'na talán most nem olyan', és a 'basszameg, de', aztán a 'jó, túlvagyok rajta, remek' és végül a 'kurvaélet, MEGINT?!'
elegem van, fáradt vagyok. anyukám, haza akarok menni... :(
