.
merthogy
kurvajól elvagyok én itt a kutyákkal, reggel kelünk, ha akarnak megyünk sétálni, ha nem nem, teszek-veszek, felásom a kertvégét, ültetek árvácskákat, főzőcskézek, mosogatok, és azért minden nap elmegyünk legalább egy órát sétálni.
köszönök a kutyás osztráknak, meg a többi beköszönőnek, az ötórai másik kutyás lánynak, a kövér vörösnek biciklin, meg a padlizsánhajú hatvanasnak, és ennyiben ki is merül általában a verbális humánkommunikációm (nemtudom, hogy ilyen szó létezik-e).
én már húszévesen nyugdíjas szerettem volna lenni.
