... we get the whole spectrum in every Bubble.

.

# nem volt szex szopás nélkül #

.

hirtelen radobbenni, hogy kozepszeru vagy, es semmivel sem jobb az atlagnal, sot. na az elegge telibebaszott egy erzes...

.

minden dugas utan verzek vo. allergias vagyok a tisztasagi betetre --> eld meg a noisegedet teljessegeben, mi? big time. majd iratok fel unikornisfa-kereg cseppeket es iszok ra mentateat, mert az mindente jo (kiveve hogy arra is erzekeny vagyok)

.

o igen, minden kerdesnek megvan a maga helye es ideje, amikor - mondjuk ugy - nem donti le a remego kezzel nagynehezen osszeepitett kartyavarat hus tavaszi reggeli fuvallatkent, mint illatos fing a levegoben.

.

oke azt almodtam hogy ketpeteju ikrekkel vagyok terhes es arra probalok rajonni hogy a harom lehetseges emberbol melyik lehet az apjuk es hogy hogyan talaljam a tenyt anelkul hogy barkinek maradando serulest okoznek vele... tricky shit. ezek utan kivancsian varom ma ejjel mivel ajandekoz meg az agyam.

cserebe gecimassziv fejfajasom volt egesz nap, mar azzal keltem, keso delutanra csucsosodott ki, az eletemet egy piros panadol mentette meg.

hat mitnemondjak jol nem vagyok az biztos.

peldaul azok a szurkessarga csupasz kemeny sziklak a zoldeskekbe hajlo eg komplementerrel.

.

hány ilyen véletlen terhes filmbe futok még bele?!

.

azt mondtam már, hogy

az idő előrehaladtával, ahogy így idősebb leszek, egyre jobban rühellem az embereket és the humankind in general?

gyereknek sem voltam egy éppen társaságközponti és társaságkedvelő ember, ez azt hiszem mostanra csúcsosodott ki teljes valójában.

erről jut eszembe, makkoshetye, öt darab ház egy 'T' zsákutca földutas végein, amiből egy lakatlan és kettő üresen álló eladó. erősen gondolkodom.

.

az vajon meg miafaszom, hogy

harminchárom évig legfeljebb elvétve, ha előfordult, most meg az elmúlt pár hónapban szinte heti rendszerességgel vannak durván szexuális töltetű álmaim?!

go home brain, you are drunk. 

igazából meg csak kibaszottul frusztrált vagyok.

.

"tudom, hogy szeretsz."

na ez az egyik kedvenc mondatom.

.

na hát jógázzon a faszom, az.

.

most van az, amikor kettevalik a gondolat, es minden cselekvesre valo igyekezetem azonnali valasszal ignoralja es benitja meg sajat magam, nevezetesen a 'nem' es a 'minek' hivoszavakkal. most mar o valaszol akkor is, amikor a tukorbe nezve probalom magam elfogadhatonak es ertekelhetonek latni. 'nem, nem vagy az.'

ilyenkor indul be a daydreaming es a folyamatos vagy a be somewhere else where everything is good everything is fun everything is happy allapot eleresere, ami tudjuk lehetetlen, igy a 'nem' es 'minek' csak meginkabb hatarozott megerositest kap.

there are some people not born to live this life.

.

és aztán van, amikor átlépi a quite annoying stációt és már fájdalmat okoz a puszta tudatos létezés.

na ilyenkor van az, hogy a világ utolsó atomjánál is jobban gyűlölöm magam.

.

well,
ezek szerint ennyi.
három hónapot bírok ki nyugalomban-békességben, mielőtt újra elkezdenék kattogni meg feszülni és hiányolni a drámát, a stresszt, a kiborulást, a vitákat. amiket ki is provokálok így-vagy-úgy.
bravo.
más is el szokta képzelni, hogy milyen lenne az élete egy (kettő, három) párhuzamos létezésben? vagy csak én vagyok ennyire ennyire?

.

faszfüggő 

.

azt mondjuk kurvára nem értem, hogy hogy a picsába lehet itt tízszer annyi kibaszott por ebben a lakásban, mint amennyi a sivatag kellős közepén volt?!
hetente húzok le annyi cuccot a mindenről - mert beeszi magát mindehová, tényleg mindenhová - mint odakint két hónap alatt se.
egyáltalán, hogyan (és miből) keletkezik a POR?
ó, a vízkövet most nem említem, mert bár az is extrém mértékű, de azt legalább tudom, hogy miért...

.

sosem voltam függő, de szerintem ugyanilyen lehet a drogokról is leszokni.

.

persze egyszer vicces is volt, aztán másodszor inkább csak hümmögtem már, na de baszdmeg hogy zsinórban harmadszor is? nem drága agyam, ez már nem poén.

húsvét memories, na abból is akad egypár...
tavaly például ferentzet utaztattam éppen haza.
aztán meg két napot strandoltam mert végre egyedül voltam.

.

pisztolyt
és higítót persze végül elfelejtettem hozni
de szopás sem volt.

.

mindennek örömére persze
olyat sikerült álmodnom
először a szomszéd kertjében egy picike szűk lyukon keresztül árult mindeféle apróságot (csokit, teát, fagyit) egy öregasszony. olyasmi volt, mint egy kriptalejárat, korhadt gerendákkal megtámasztva. apám és anyám állt ott mellettem, és vaníliafagyira kívántam rá, amihez a néni vizet tett fel forralni egy nagy lábosban. mivel várni kellett, megengedte, hogy lemenjek, és akkor láttam, hogy jobbról egy nagy teremmé szélesedik a hely, sötétkék drapéria a falakon és a plafonon, a belmagasság két szintet ölelt át. ablak csak egy picike lőrésszerűség volt, és valahonnan megszólalt a zene.
aztán szhelyen a belvárosban idegenvezetek, illetve azt hiszem bátyámat próbálom utolárni egy bronzszínű zuhanyrózsa miatt. ajánlatot kapok, és nem tudok igent mondani, de elutasítani sem. beállunk egy félig fedett belső üdvaros helyre, ahol nagy gerendaasztalok vannak, amikor a semmiből hirtelen hatalmas eső szakad le, annyi, hogy egymást is alig látjuk tőle.
akarom, miközben tudom, hogy nem kellene akarni, de valami azt mondatja, hogy nem kerülhetem ki, mert ez van nekem kiosztva.

faszom, de csak abba, hogy ezt nekem minden esetben el kell magyaráznom.
meg azt, hogy nyolc év után először van az, hogy nem jut eszembe az, hogy kikezdjek másokkal, vagy a feldobott magaslabdáikat lecsapjam, érthetően fogalmazva az, hogy félrekuffantsak. nincs az az égető ás fájdalmas hiányérzet, hogy nem vagyok megértve vagy megismerve, vagy hogy nem vagyok jó helyen.
még ha nem is teljes a dolog, mégha közelsem tökéletes, de valamiért (magam sem értem) nem pörgetnek azok a gondolatok, hogy 'mi lenne, ha, mert úgysem tudná meg'.
az optimista magyarázat az, hogy végre felnőttem és/vagy megtaláltam azt, aki (hahaha), a realista magyarázat pedig annyi, hogy most nem lenne ahhoz úgysem erőm-kedvem-energiám.
ki-ki kedvére választhat.

.

"Emlekszel, mikor leszoptal az autopalyan? Xxx"

kétségtelenül és megcáfolhatatlanul itt a tavasz, ha ilyen üzenetek unpredicted és unexpected záporára kell reggel ébrednem (ráadásul sms, úgylátszik újra divat lett, többen szoktak rá vissza...)

egyébként totál elfelejtettem volna, ha most így nem emlékeztetsz rá megint - nekem egy másik kép ugrott be a minap - talán a helyszínek azonossága miatt -, nevezetesen az egy már hűvösödő hétfő korareggelen a kfpu-ra érkezéskor, ahogy a kocsiból szállsz ki, és nekem valamiért bevésődik a vastag combjaidra ráforduló világos kordnadrágod képe, majd a következő másodpercben a kezem, amint a lopott üveggolyót a pohártartóba ejtem hangtalanul. akkor egyébként éppen egy másik, pár évvel korábbi, de kísértetiesen hasonló jelent ugrott be (csak üveggolyó nélkül), talán még a hónap is stimmelt, és hát valljuk be: az .intention. is...

viszont ezzel az üzenettel most elég sokmindenre kezdek el emlékezni, és vele együtt elgondolkodni azon, hogy vajon miért vannak ugyanolyan loop-ok újra-meg-újra az én életemben? (még akár az autópályán szopást is hozzávehetjük, pedig)

btw az ilyen üzenetekre mit szokás éspervagy illik válaszolni?! 

.

Azt akartam ide irni hogy

De i

sten latja lelkem

Es nem engedi beilleszteni a kopizott memot

....