.
well,
ezek szerint ennyi.
három hónapot bírok ki nyugalomban-békességben, mielőtt újra elkezdenék kattogni meg feszülni és hiányolni a drámát, a stresszt, a kiborulást, a vitákat. amiket ki is provokálok így-vagy-úgy.
bravo.
más is el szokta képzelni, hogy milyen lenne az élete egy (kettő, három) párhuzamos létezésben? vagy csak én vagyok ennyire ennyire?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
