.
persze mit is várnék, meg aztán pont én ne panaszkodjak, de miért van az, hogy az érzelmi és a fizikális dolog rendre nem fedi egymást a kibaszott életemben? ennél virágnyelvebben nem tudom megfogalmazni, de persze hát miért ne írnám le: vagy baszunk vagy szeretjük egymást.
.
de most komolyan, nem tudom már mit merjek írni arra a kérdésre, hogy "és kivel mennél ki a tópartra most legszívesebben?" mert azt juttatta eszembe, hogy tavaly pontosan egy éve ilyenkor lőttem azt a képet, amin ez állt: "now is good."
.
ja a menstruációt csak azért említettem meg, mert végre eljutottam a kemény és elszánt elhatározásra, hogy holnap elmegyek égni a jógaórára ("looooser, bitch, loooser!!"), hát persze hogy mikor máskor jönne ez a vérengzés is rám, ha nem ilyenkor...
fail.
.
hát ja.
megint ott, egy gardróbszobában hagytak, ahol magassarkú cipőket rendezgettem a mályvaszín padlószőnyegen szorosan egymás mellé, hogy aztán majd lefényképezzem őket valami magazinnak wtf. a rendezgetés közben gondoltam, hogy akkor már felpróbálok egyet, a legmagasabb sarkút - volt vagy tizenhét centi -, hogy milyen benne a létezés. de csak fél párig juotttam, és bár egyáltalán nem volt furcsa érzés, felállni nem mertem benne.
és akkor az jutott eszembe, hogy például kampányolhatnék a nők azon jogáért, hogy igenis legyenek teljesértékű lénynek tekintve akkor is, ha a fancy buliba nem ribancnak öltöznek miniszoknyában és maxihhs-ben és full bálisminkben, hanem mondjuk miért ne vehetnének fel ők is egy elegánsabb sötét farmert egy pihepuha lapostalpú hasítottbőr cipellővel és galléros pólóval, mint a férfiak. nem azt mondom, hogy most ilyet nem lehet, hanem azt, hogy ha nő így tesz, akkor se nézzék már ki vagy le vagy semmibe. úristen, lehet, hogy ott helyben bele is zúgnék egy ilyen csajba.
na ilyenek.
azt meg magam sem értem hogy gondoltam, hogy hirtelen felindulásból méretek nélkül veszek sok össze nem illő függönydarabot és majd én összevarrom - a beszegés még hagyján, de hogy a büdösfaszomsem tudja összeilleszteni őket, az már eléggé kurvaélet.
főleg annak a tükrében, hogy csak a jóisten tudja azt még, hogy idén egyáltalán eljutok-e két napra györökre, áldassék a szent neved örökké egy és igaz királyunk.
erre a projektre még alszom egyet.
és végül nem tudom hova tenni vadidegen emberek olyanféle jóindulatát és kedvességét, hogy ismeretlenül felajánlják a segítségüket. egyelőre I'm ashamed to answer her, mert mégiscsak hogyan venné ki magát egy olyan visszamail, hogy köszi, de egyelőre még a dön... és amúgy meg még cvm si... szóval na.
ez az a fekete fullbody latex szado szett, ami fél mérettel kisebb lévén pont annyira szorít csak, hogy egy enyhe de konstans oxigénhiányos állapotot idézzen elő bennem, ami sokmindenben akadályoz, de a külvilág számára - miután ugye azt nem kell mondanom, hogy mekkora a sötétség és milyen jó vagyok camouflage-ban - tökéletesen észrevétlen.
ez az isoprinosine ha tényleg ez okozza ezt az enyhén high on border of stoned állapotot, akkor nemakaromabbahagyni! ráadásul menstruálok is, ami amúgy nem meglepő, mert a hónap jobb esetben csak tizenöt másik napján általában is.
"minek él az ilyen", szokták mondani
.
amúgy
ezek az álmok mindig érdekesek, főleg, amikor a bennem lakó másik valakit kérem meg, hogy ha másképp nem is megy, így azért mondjon már valamit - hát mond, aztán reggelre kelve élesen peregnek az események vissza, de a legszebb ebben az, amikor a wtf-részre pár órával később érkezik is a visszaigazolás ...
I SEE YOU, don't you afraid?
mert egyébként másra nem is jó ez a másik valaki bennem: sorra húzza keresztbe a dolgaimat és vétózza meg a döntéseimet, miközben ugyanolyan kétségek között hagy, mint én a környezetem. hiába, sokkal erősebb, mint én. egy vékony, de rendkívül erős, fakófekete layer valahol a húsom fölött és a bőröm alatt, összeköttetésben az izmokkal és idegekkel.
nem nő, de terjeszkedik.
.
"aztán valamit csinálj az agyaddal a következő két napban légyszives."
azonnali, valamelyest tudattalan válaszreakcióm a lépcsőn lefelé menet egy feltartott, majd halántékhoz emelt mutató- és középső ujj halk 'phááung' hanggal kísért finom és apró rándulása.
shoot me in the head shoot me in the head - loopolt még bennem pár percen keresztül, mint egy mantra..
.
de mi van ezekkel az egerekkel és hörcsögökkel és mindenféle kisrágcsálókkal már?!
.
mindenesetre the most disgusting feeling is that sehogysem érzem otthon magam a saját hazámban.
m o t h e r l a n d
a n y a f ö l d
v a t e r l a n d
h a z a
.
nem kevés mélyebb szakaszban voltam már, emiatt igazán nincs is nagyon mit meglepődni egy ilyen 31-esen.
isoprinosine halvány másolata annak a - stílusosan - vörös-fekete kapszulának, amivel volt szerencsém végigtripelni két napot.
nemistudom.
azt álomdtam, hogy festjük ki a belső kisszobát, az ablaka a másik falon van, a teraszon vannak a cuccok, a kishűtő is, amibe valamiért felkockázott birkahúst akarok betenni, de ugye nem fagyaszt, aztán február van, hóolvadás de még hideg, megvan a régi sövény és még kavicsos az átjáró odakint, helyiek vonulnak, régi ruhákba és kendőkbe öltözve, tömegekben, hangosak is, de érdekes módon ahogy magam elé suttogok rögtön lassítanak és rámnéznek, mintha hallanák, aztán észreveszem, hogy nem ér a lábuk a kavicshoz, hangja sincs, hanem a levegőben úsznak, és akkor rájövök, hogy ők már mind csak a volt élők, ez magyarázza a különös ruházatukat is, és kérdeznék tőlük, de nem merek... pedig barátságosak.
aztán egy húsz éve nem látott ismerős, aki valamiért fizeti nekem a söröket, egy parkban vagyunk, és egész éjjel megyünk, botanikus kert-féleség, az utolsó italt egy furcsa, két elemből álló, dombornyomott nagy pénzérmével fizeti ki, huszonöt (vagy 2.52) lenne, csodálkozom, hogy ez egyáltalán milyen pénz, és eléggé elszégyellem magam, amikor rájövök, hogy az értékes érmegyűjteménye egy darabjával fizetett, ami legalább százszorosát éri a huszonötnek...
végül a tanulság, apám, aki közli, hogy most már elég abból, hogy gazdag külföldi férjet hajtok, aki majd pénzeli a drága hobbijaimat, ami a ruhák és kocsi (wtf), és álljak neki részt venni végre az életben, de NEM, kedves olvasók, a tanulság nem ez, vagy amit mond, hanem ami mögötte volt, vagyis az a szomorú felismerés részemről, hogy apám, bármennyire is igyekszem, soha nem fogja látni az én valóságomat és a realitást, ami őt körülveszi, mert részrehajló és képtelen objektív lenni. más szemében a szálkát is, kedvesében a gerendát sem.
.
csak hogy elmondhassam
milyen gecijól indul ez az év is,
másfél hónapnyi halogatás után végre ráveszem magam, hogy lehúzom a szőrt a lábaimról géppel, lelkileg rákészül, fájdalomküszöböt feljebbtol, eszik előtte, mert sokáig fog tartani, veszem elő a professzionális fost, fejet cserélek, világítást állítok rá, erre baszdmeg nem az van, hogy a kikúrt aljzat NEM KOMPATIBILIS és nincs átalalkítóm (természetesen, az se)??!
és ez ráadásul ma pont elég ahhoz, hogy bőgjek is rajta.
faszom.
akkor cigizzünk inkább.
és így fürdeni hajatmosni és kimozdulni sincs kedvem már.
.
Váli Dezső:
Megbocsátás lista
egyszer és mindenkorra meg akarsz-e bocsájtani azoknak, akik
a boltban becsaptak
akik büdösek
gumibotot hordanak
rosszul javították meg a vízcsapodat
félrekezelték édesanyádat
akiket a mamád utál
ellenségei minden hitnek
gyűlölik a magyarokat
akik tehetségesebbek nálad
nem figyelnek rád eléggé
lehányták a lépcsőházat
bömböltetik a magnót éjjel
nem adták neked kölcsön a -
nem hitték el neked, hogy -
mással randevúztak helyetted
szebbek nálad
egyszerűen csak jól elkéstek
hibáidra figyelmeztettek
megvertek, vagy szüleidet, akárcsak sportban
gazdagabbak
fecsegősek
megették a tízóraidat
tehetségtelennek tartanak
azt mondták rólad, hogy -
megmosolyognak
eltörték a kedvenc bögrédet
vezetnek téged, pedig alkalmatlanok rá
pornót készítenek
öregek, és csak a macskájukat szeretik
túl nagy fülbevalót viselnek
és meg akarsz-e bocsátani Hitlernek
minden diktátornak
minden nációnak
meg tudsz-e bocsátani az Atyának, hogy jobb sorsot szán-,
és ezért most keresztbe tett neked?
és magadnak, hogy a múltkor olyan csacsi voltál?
— és hálát akarsz-e adni mindezekért?
.
persze ehelyett
egy fűtött lakásban fogok ülni, feltehetően egész nap orthodox chant-okat és rachmaninoff liturgiát hallgatni, miközben azon pörgetem magam, hogy én még milyen szerencsés vagyok, mert nekem nem kell odakint fáznom valami kapualjban mínusztizenötökben, DE kitudja, még az is utolérhet, csak a mikor kérdéses.. és persze ilyenkor beindul a menekülhetnékem fejben
é.letképtelen-e vagyok?
.
most
nagyon szeretnék egy olyan minőségi buliban lenni, ahol kevesen vannak csak a nyolcvanas évek (és a kilencvenes eleje) legfaszább pop-diszkó-rockzenéit adják, videóklippel együtt az óriáskivetítőn.
meg kell csinálnom az utlimate 80's tracklistemet.
.
- blablabablabla (apám)
- blablabla (anyám)
- azt mondta, hogy ha feljebb megy sem került volna a vihar fölé. (perdita)
- ja tényleg, el is felejtettem, hogy te ezt érted, amit mondanak. (apám)
anyám grimaszt vág.
perdita grimaszt vág.
hát így állunk.
azért hadd ne köszönjem meg az állandó figyelmességet és szeretetet, ami felém irányul.
.
jó, akkor itt most lehet, hogy elnézést is kérek egyúttal, de meggondoltam magam, nem akarok én senkinek lenni sem a fél-, sem akár az egész segge vagy amolyan -félesége.
meghagyom ezt azoknak, akik komolyan azt gondolják, hogy ennyi teszi teljessé az életüket.
továbbra is hányok a boldog párok látványától, és ez tudom talán nem normális a normális világban, de nem akarok (vagy nem is tudok?!) tenni ellene.
felőlem annyi partit rendezünk, amennyit nem szégyellünk és ott, ahol nem szégyelljük, oda megyünk utazni, ahová csak akarunk (leginkább sehová, mert sosem lesz annyi pénz a zsebemben) gyászút vagy üzleti vagy akármilyen címen, de nem - és ebben egyre csak biztosabb vagyok -, nem akarok én sem klasszikus, sem hagyományos, sem vidéki, sem romanticizáló, sem rendhagyó, sem téli, sem stílusos, sem semmilyen "since we've been fucking for some time, let's give it an official camouflage" eseményt és dolgot.
engem ne mentsen meg senki, akit én nem szeretnék
.
egy ideális életben amúgy ez a két nap úgy nézett volna ki, hogy én meleg étellel várom, ő hazaér és összepakol, miközben alig várja már, hogy induljunk, aztán odafelé végigtrécseljük meg bohóckodjuk a gyalogutat, nem is kérdezem, mert már nálam van a fake igazolása is, hogy akkor akar-e jönni és kell-e neki is jegy, és persze közben én sem olyanokon gondolkodok, hogy tényleg kell-e ez az egész nekem, és aztán hogy megérkezéskor senki sem feszeng, és mondjuk ha nem is lógok rajta és ő sem rajtam, de azért megsimogatom és kap puszit is időről időre, mert hogy hiába veszek el néha benne titokban, ha rajtakap mindig elfordítom a fejem és letagadom, meg egy ideális életben el tudom mondani mit érzek, a kétségeimmel együtt is, mert abban az ideális világban nem gyötör feszt a bűntudat és lelkiismeretfurdalás, hogy rossz ember vagyok aki igyekszik, vagy jó ember vagyok, aki konstans rosszul viselkedik... egy ideális életben pl kurvára nem zavarna, hogy valaki ennyire rendes és elnéző velem.
egy ideális életben beszélgetnénk és nem lennének olyan kérdések érkezés előtt, hogy 'akkor most mit mondhatok?' vagy hogy 'tulajdonképpen mit tudnak rólad és rólam?' illetve hogy 'egyáltalán most mi együtt vagyunk?'
persze egy ideális életben nekem sem esnének kellemetlenül a rám vonatkozó kérdések.
.
jajjajjaj, hát nem para, éppen szörföl apám a tévécsatornák között, megáll egy percre az egyiken, vonyarc bogármestere beszél a sztm dombról és mellékesen megemlíti, hogy az ott kötött házasságok a legenda szerint örökké tartanak (gondolom nyolcvan évre előre foglalt már minden év mind a háromszázhatvanöt napja... remélem, te gyáva szar)
.
"ez egy faszság."
mert senki sem tud meggyőző és elfogadható választ adni arra a kérdésre, hogy mi értelme van egyáltalán az életnek és a létezésünknek?
.
- na es orsikam, akkor toled is, kerdezhetek egy parat?
- nem. es kesobb sem, bocs, koszonom.
tema lezarva. faszom.
.
és a harmadik (vagyis az első)
bátyám szobájába lépek.
a földön éles vágással szelt egértetem-darabok - legalább hét - vannak egymástól 5-10 centi távolságra valami rend szerint elrendezve. egy fél arcdarab egy szemmel és fél szájjal, hátsó láb és combdarab átlósan vágva.
előveszem a fényképezőgépem és a kereső keretébe foglalom
majd a telefonnal lefényképezem a keresőben látható képet.
aztán látom, hogy felhajtott ágy lábánál mégegy egér.
a nyakán kulcskarika szorul, és a kucskarikán mégegy karika, ami az ágy lábára van felfutva
így nem tud nagyon mozogni, talán ha 15 centin.
meg van rettenve, látszik, hogy képes lenne a saját fejét leszakítani csak azért, hogy kiszabaduljon. tőlem is fél, pedig szeenék neki segíteni. de ahhoz meg kellene fognom, amit nem hagy, inkább elpusztulna, de ellenkező irányba húz, mint amerre én vagyok. pedig csak egy kézzel tudnám fogni, a másikkal az ágyat kellene megemelnem, hogy le tudjam húzni a lábáról a karikát.
igazából tehetetlen vagyok, pedig nagyon nem szeretném, ha ez az állat a saját nyakát törné.
és még egy régebbről:
este van, egy kis paki boltba mennék be, meleg fülledt idő, kint sötét, a boltból sárgás fény ömlik ki.
picike vagyok a lépcsőkhöz képest.
mikor lépnék fel, egy kígyó vetődik rám és belémmar, a jobb alkaromon.
a marás helyén szabályos égővörös kör, három-négy centi átmérőjű, három nagyobb dudorral a köríven.
szólok az ismerőseimnek, de leráz, azt mondja itt van n, menjünk el a kórházba, ő nem ér rá velem foglalkozni most.
elindulunk, először n tolja a robogóját, de mivel ketten úgysem férünk rá, inkább otthagyja.
fáj a karom, bár nem vészes, tudom hogy van még időm.
odérünk a kórházhoz, teltház van, az emberek a földön ülnek. sorszámot sem kapok.
odajön hozzám egy vöröshajú nő, végre valaki, aki beszél és tolmácsol.
azt mondja már régóta él itt, beszéli a nyelvet, ne aggódjak, csak menjek vele, megpróbál segítséget szerezni.
a karom még mindig olyan, mintha befőttesüveg szájával égették volna meg a marás helyén.
csalódott vagyok.
.
Egy hasznalt targyak boltjaban vagyok, pince.
Fedeles keramiabogreket nyitok ki es veszem ki beloluk a kacatokat. szakadt fulhallgatok, torott nyaklancok es egy darabjaira hullott borostyanszin-arany ora. ennek ellenere vagy eppen ezert, raprobalom a jobb csuklomra. a szija darabokban, a mutatok egyike lifeg, a masik ketto leesve. A szamlapot befoglalo keret is torott.
valamiert megis tetszik es dobozba rakva elvoszem magammal.
indulni kell, par ertektelen vackot meeg rakok a kis papirdobozba. erzem a sulyat a kezeimben, ahogy viszem fel a lepcsokon.
az eloterbe emberek jonnek be. negerek. az utcarol menekulnek. faji ellentet van kibontakozoban. bejon egy anya a kisfiaval, ok feherek, a vecere mennek, bar mar oda is tobben zsufolodtak be. en vagyok kivul. lehon egy ferfi es szavak nelkul mutogatja, hogy hagyjam el a kis helyiseget mert fel lesz robbantva ahogy o kimegy innen a pincebol.
elindulok, de felek kimenni, mert ott sem veszelytelenebb.
.
El kell meseljem mit almodtam
Egy fiuval setalok
Lassan ranksotetedik
Azt mondja tud egy jo helyet ott alhatunk
Egy kis ligetesen at pici tisztasra erunk
Ott lefekszunk aludni egymas melle
Alszom almomban
Aztan arra ebredek h mindent beborit a ho
Porho, de ami nagyon kulonos amikor hogolyot akarok gyurni belole: nem tapad ossze es egyaltalan nem hideg
Szolok a fiunak is felebresztem mert kulonos erzesem van
Akkor nezek a labunkhoz
Egy hatalmas hatalmas feherre meszelt massziv kokereszt borult le eppcsak egy meterre tolunk...
Rossz erzesem lesz es hamar ra is jovok miert
Ez az a hely ahova a multkori almomban zsval indultunk esoben mezitlab
Siras hataran vagyok felpattanok es rangatom a fiut is magammal hogy menjunk innen amilyen gyorsan csak lehet
O meg nyulna a turkisz szinu halozsakert amin aludtunk, felig a hoval mar betakarva de szolok neki hogy hagyja a picsaba nem er annyit csak menjunk mar innen
Mert ez a hely tele van arto lenyekkel akikhez nem szabad kozelben lennunk
Teljesen kialadok hogy hogyan mehettunk be oda egyaltalan
Es en hogy nem vettem eszre
Aztan egesz ejjel ezt az almot meselem almomban
Bizanc kori emlekek kiallitasan felfedezem hogy elmozditottak az egyik isten faragott portrejat
Hianyzik egy darabka letort rola
Titkos terkep van belul
Probalom leolvasni az isten nevét de nem latom rendesen
A voros vonalat valaki arrebbhuzta
J zongorazik, elsos, het eves
Ujsagpapir szelere rajzolom fel az almom helyszinet mikozben magyarazom valakinek
Tobbszor bejart alomhelyszinek ujra
Szombathely belvaros
Kis sikatorok es uzletek
Egy teljes napot varakozok a semmire
Egy nagy tobbszintes uzlethazben az emeleten hideg
Az alagsorban izzaszto meleg
Belepek egy kis uzletbe ahol egy feketehaju not oltoztetnek
Az ismerosom beall a helyere
Otthagyom
Vizalatti kepeket mutatnak
Kutyak es emberek
Buszvegrol setalok hazafele
A sarki hazat atalakitottak
Valami trafohazat raktak hozza
most lesz az atadasa a fotosok mar keszulnek
A nevet csak onnan tudom h elorol ra van irva
A foldon hever ket hatalmas joint de letort a szuroje
Latom anyam es apam all a hazuk elott a jardan es nezik mikor megyek mar
Apam megy be hamarabb
Aztan anyam is..
A fotosok meg egy femletraval szerencsetlenkednek
