.
egyébként
különös,
de emlékszem a napra, amikor kijöttem a depresszióból.
nem, nem igyekeztem rajta, nem dolgoztam érte, nem vártam - depressziósan az ember ilyenekere egyébként sem képes -, hanem egyszer csak egy hétköznapi délután rámtelepedett. délelőtt borult volt az ég, esett is az eső. megmostam a hajam, félig hátrafontam, a fehér, caminorol elhozott hosszúujjú felsőt vettem fel, amikor délutánra végre kisütött a nap. tudom, még azt is megállapítottam magamról, hogy nem nézek ki annyira jól. május vége lehetett, vagy június eleje. elindultam járni egyet a faluban, ahogy minden nap, és egyszerűen jó volt. mintha valami nagy nehéz sűrű nedves takarót emeltek volna le rólam. nem történt semmi sem előző, sem aznap. nem kaptam jóhírt, sem rosszat, nem találtam ki a világmegváltó ötletemet, nem volt bennem elhatározás sem.
egyszerűen megtörtént.
basszameg.
