.
előbb-utóbb el kellett ennek is jönnie...
csak attól félek, hogy ez beindítja bennem azt, hogy a hamis bűntudat és lelkiismeretfurdalás keltette értéktelenség-érzésben és agóniában azt is felrúgom, amiért az egész úgy történt, ahogy.
mert a miértjeire nincsen racionális válaszom.
pedig ebben a világban csak azzal lehetne túlélni.
épeszű ember nem is gondolkodna.
és mert hiába a jó hang odabent, a rossz mindig hangosabb és én már nagyon unom ezt a harcot.
mert a gonosznak is igaza van, a racionálissal pedig vitába sem tudok szállni.
de mi az igaz?
