... we get the whole spectrum in every Bubble.

.

Ez mar a biztos orulet jele:

Nogyogyasz, utolsokent, meg epp rendelesi idoben bezuzok, ne tartsam fel.

Leul, bemutatkozik, kerdes utso verzes, panasz? Elmondom, trallala. Doki kerdes mennyi idos is on? Perdita pedig hatarozottan valaszol, huszonhet. Aztan gondolkodik es par masodperc mulva a homlokahoz csap, jaj dehogyis, uristen, harmincketto, tenyleg harmincketto, jaj! Doki csak annyit mond hat azt maganak kell tudnia kisasszony, en nem lattam a papirjait... :DD mennyire ciki ez, bazdmeg?! 

Fingom nincs honnan johetett ez a huszonhet...

.

ja azt mondtam mar, hogy a hullamoshaju kocsmaros a petike, vagyis petike a hullamoshaju kocsmaros? petike nem olyan okos (es ez kibaszottul bekepzeltnek hangzik a szambol), viszont nagyon jolelku es kedves. elviselte a gyilkos masnapom, sot, probalkozott, hozott sutit is, hatha...

es most, hogy mar van helyi forrasom, ujabb lokal informaciokat szereztem: a trafikos nonek nem a fia a pult mogott ulo kerekfeju mammogos arc, hanem a csavoja (laza huszonpar ev kulonbseggel, de mar husz eve egyutt...)

aztan a maxikutyas neni tul van mar a nyolcvanon, es maxikutya1 ugy halt meg, hogy veletlenul leesett a tetorol...

valamint harom csalad alkotja a falu magjat (az egyik a ban, a masik kettot nem birtam megjegyezni), es ezek szaporodtak egymas kozott generaciokon keresztul, igy nem csoda, hogy a helyiek kozott sok a 'furcsa' elem.

na es gyanus is lett volna ha nem, de bejatszik egy kis thaibox (ehh) is abba az idealis testfelepitesbe, nem csak a heti otven kilometer futas... szoval ezt akkor majd meg atgondolom, hogy akarok-e futni.. :D

annyira hihetetlenul kurvajo az ido, hogy futeni sem kell a hazat, ejjel kettokor egy szal puloverben lehetett hazasetalni. retroparti a kocsmaban, no comment...

nagyon szep es finom kezei vannak, tokjo. emlekszem, .a. kezeit mennyire nem szerettem, puhak voltak, gyengek, es mindig nyirkos-hidegek. .b. kezei meg kicsik, tul hegyes ujjakkal, es sosem tudott tenyerrel fogni. de petike szeret, es jol is tud simogatni. gaz vagyok?!

ha nem fajna a fejem, most elmennek kirandulni. na de egyedul is, meg nyugosen is, tuti az lesz, hogy ezzel telik majd el az egesz nap:

(teraszon lazulos kep helye)

CSEND VAN, GYONYORU.

.

04.22-kor jött a levél, 04.26-kor álom közepéből felébredtem, hogy ránézzek... :

.

uhh baszki ha a heti negyszeri 10-12km futas ilyen testet csinal (meeg massziv ivas, dohanyzas es balhek mellett is), akkor mar ma nekiallok futni!!:/!!

.

rajottem, hogy nem ciki felbehagyni a dolgokat! nem kell mindent befejezni, hiszen magat az eletet is ugy hagyjuk itt, hogy felben, varatlanul, de mindenkeppen befejezetlenul!!! jeee

.

csodaszép volt a vonatút világosig, gyönyörű fények, puha felhők, kiürült meleg utcák és rétek, nádasok, az ismerős helyek és utak, almádi, hévíz és keszthely fonyódon ringanak már a téli álmukra készülve, és ezt sem tudtam eddig, a déli partot csak azért szeretem, mert a lemenő nap csodaszépre festi az északi hegyeket és dombokat, minden olyan intenzív, dús, színes és illatos volt, mintha még utoljára, mielőtt visszafordíthatatlanul meghal egy időre, minden erejét, sőt azt is, amit már azt hittem, hogy elvesztett, beleadja, és az ősz még színesebb, még telibb, mint a nyár, szinte tapintható a töménysége. az emberek kedvesek, tiszták, csendesek, a szívdobbanásuk ütemére lélegzenek, lépteik sosem sietősek, szemeik tiszták, és nem félnek rád nézni, ahogy te sem rájuk. és csend van, és az a csend az igazi zene füleimnek.

.

beugrott,
a kulcsról akartam írni, amit magamtól kaptam egy kedves fehérre festett kis házhoz, aminek van kertje és nincs kerítése, ahol van család, és ahonnan elmehetek, mert a kulcs nálam van, hogy bármikor vissza tudjak menni. azóta, ha hirtelen szar, akkor csak eszembe jut a kulcs, és hogy hiszen nálam van, és máris jobb.

.

mit akartam még írni?
vagy meséljek petikéről?

honvágyam van... :(

.

ez a blog, ahogy kinéz, hűen tükrözi az életem egészét: sok nyomorgás után nagy nehezen belekezdtem, némi kesernyés szájízzel ((szegény petike, hát te még nem tudod, másnapos reggeleken ne akard, hogy beszéljek, pláne ne, hogy kedves legyek, hát petike te még azt sem tudod, hogy a telefon az nem a barátom - bár a faszom, hogy kívülről úgy tűnhet, ha jobban belegondolok -, és legalább háromszor kellene türelmetlenül hívnod, na de különbenis, petike: miről is beszélgethetnénk mi egymással? szóval nem, nem fogom felvenni, most nem, most sem, hát neharagudj)) de persze nem volt jó ahogy kinézett, úgyhogy felszívtam magam és nekiálltam nulla hozzáértéssel átprogramozni, majd közbejött ez-az-amaz (mint mindig mint tudjuk...), és az átprogramozás erre fogva félbemaradt istennevibe'. azóta meg ha ránézek mindig az ugrik be, hogy 'ááájj basszameg mögkéne má'csinááni, de inkább majd, mert blaaaablabalbabaablaabllblbaaaa' és persze rohadtélet, hogy aztán a végén majd azt mondom, hogy most már meg úgyis mindegy és minek és marad a picsába így, ahogy van. és persze nemszeretem, és nem én vagyok a szararc, hanem a blogponthu csinált  ostoba és kezelhetetlen, felhasználóellenség felületet. ja.

upd.: petike csak boldog névnapot akart kívánni, hogy egyem a kis lelkét...

.

az élet csupa meglepetés - de én már nem szeretem a meglepetéseket

.

a menstruacio olyan a lanyoknal, mint a pasiknal a merevedes: kiszivja az osszes vert az agybol, gondolkodasra es racionalis tettekre keptelen lenyekke valtoztatva oket egy idore. ennel mar csak a terhesseg rosszabb, mert az sokaknal egy eletre veglegesiti ezt az allapotot..

.

gyulolom ezt a varost, mert minden utcan es utcasarkon a kudarcaimmal szembesulok.
raadasul ezek mindig sokkal reszletesebben elnek bennem es intenzivebben idezodnek fel, mint a kellemes emlekek.
fuck this shit life.