.
csodaszép volt a vonatút világosig, gyönyörű fények, puha felhők, kiürült meleg utcák és rétek, nádasok, az ismerős helyek és utak, almádi, hévíz és keszthely fonyódon ringanak már a téli álmukra készülve, és ezt sem tudtam eddig, a déli partot csak azért szeretem, mert a lemenő nap csodaszépre festi az északi hegyeket és dombokat, minden olyan intenzív, dús, színes és illatos volt, mintha még utoljára, mielőtt visszafordíthatatlanul meghal egy időre, minden erejét, sőt azt is, amit már azt hittem, hogy elvesztett, beleadja, és az ősz még színesebb, még telibb, mint a nyár, szinte tapintható a töménysége. az emberek kedvesek, tiszták, csendesek, a szívdobbanásuk ütemére lélegzenek, lépteik sosem sietősek, szemeik tiszták, és nem félnek rád nézni, ahogy te sem rájuk. és csend van, és az a csend az igazi zene füleimnek.
