... we get the whole spectrum in every Bubble.

.

egyébként
különös,
de emlékszem a napra, amikor kijöttem a depresszióból.
nem, nem igyekeztem rajta, nem dolgoztam érte, nem vártam - depressziósan az ember ilyenekere egyébként sem képes -, hanem egyszer csak egy hétköznapi délután rámtelepedett. délelőtt borult volt az ég, esett is az eső. megmostam a hajam, félig hátrafontam, a fehér, caminorol elhozott hosszúujjú felsőt vettem fel, amikor délutánra végre kisütött a nap. tudom, még azt is megállapítottam magamról, hogy nem nézek ki annyira jól. május vége lehetett, vagy június eleje. elindultam járni egyet a faluban, ahogy minden nap, és egyszerűen jó volt. mintha valami nagy nehéz sűrű nedves takarót emeltek volna le rólam. nem történt semmi sem előző, sem aznap. nem kaptam jóhírt, sem rosszat, nem találtam ki a világmegváltó ötletemet, nem volt bennem elhatározás sem.
egyszerűen megtörtént.
basszameg.

.

két dolog járt ma az eszemben:
az egyik, hogy valószínűleg teljesen normális, hogy kb ott tartok, mint a nagy átlag huszonpáréves emberek, ha szépen összeadom azokat az éveket és időszakokat, amikor - hogy úgymondjam - takarékon voltam a depresszió különböző fokozatainak és típusainak köszönhetően, s a kapott időt kivonom a valós éveim számából.
a másik pedig, hogy mekkora érzékkel választom ki azokat a dolgokat (ezt aztán továbbgondoltam, mindjárt írom is), amiket ugyan rendkívül nagyon szeretnék csinálni, de hihetetlenül idő- és pénzigényesek, cserébe viszont egyáltalán nem kifizetődőek. na és ennek a továbbgondolásaként jöttem rá arra is, hogy nem is a dolgon magán múlik igazából az, hogy mennyire lehet belőle nyereséget csinálni, hanem csupán azon, hogy hogyan adják el. márpedig bennem hangyafasznyi kereskedők ősi vére sem csordogál. as they say: sell ice for the penguins. pedig vannak, akik ebben is kurvajók.

.

persze ebben nekem is van hibam, mert miert akartam annyira (miert-miert, mert szerettem benne azt amitol lehetett felni, de az ember kivancsi es nekem ez volt a lazadasom magam ellen, a csakazertis es a majdenmegmutatom) es az, hogy ezek a felelmek vegul elhallgatasokba fordultak es most az o szemeben vagyok en egy szuk legures terben ahonnan mindenkeppen ki akar menteni.

ha igy lenne valoszinuleg nem is ellenkeznek.

ha ismerne nem akarna a nevem sem kiejteni tobbe a szajan.

.

Es jon ezzel a szoveggel es en merhetetlenul szomoru vagyok es nem is azert mert ugy erzem hogy elkesett vele hanem mert mar ezeket mind hallottam tole es en olyan sokaig el is hittem hogy tenyleg most majd ezuttal mas lesz es hogy together we stand divided we fall de most mar nem megy... most mar nem merem feladni azt a picit amim van azert hogy megint elveszitsek valami sokkal tobbet es valahogy elhiszem mar azt hogy van olyan az eletben hogy a kevesebb tobb es neha a semmi is meg hogy

1+1 az nem mindig ketto.

he made me do things I never wanted and never dreamt about to do.

.

titokban szeretem nehogy visszaéljen vele.