... we get the whole spectrum in every Bubble.

.

"véletlenül" es "azt hittem mashol vagyok" hat de basszameg, mintha sosem lattunk volna noi anatomiat? es elintezzuk ennyivel? meg azzal, hogy "en ugysem tudok gyereket csinalni" meg "nyugi nem leszel tolem terhes" es "sose tennek olyat", "eszembe se jutna megtenni" - mivan?! persze, nem a te eleve elkurt rendszeredet kell most egy rakurt hormonbombaval megfuszerezni, koritve azzal a kibaszott megalaztatassal, amit a recept kikuncsorgasakor kell majd elviselnem a megveto pillantasokkal egyutt, mert persze ki mas lenne erte a hibas, ha nem en, mert "ez felelotlenseg" es "miert nem vedekezett" es amugy is "hogyan tortent" meg az ilyen "minek baszik" es a kioktatas arrol, hogy miert nem tudok EN vigyazni jobban. EN, mert en nem jottem ki idoben, en, mert en nem mondtam, hogy azert nezzel mar korul hol jarsz, en, mert mintha nekem kellene ezt is szem elott tartanom, "ilyet en sosem csinaltam", azert most valahogy megis sikerult.

mindamellett, hogy _mennyire_kibaszottul_hianyzik_mar_egy_velős_agyszetrobbantos_baszas , ahol en könyörgök remegve azert, hogy vegre belemelvezzenek, mikozben csillagokat latok a mocskos es izzadt gyönyörtől.

es nem erdekel, hogy ki olvassa.

.

F

A

S

Z

O

M

igy most jobb???

.

aha, hogy a harmadika az nem tizedike? sajnálom, hogy csak most tudatosult. ettől még nem kellene a kurvaanyámba elküldeni (mondanám, hogy mindegy, mert már megszoktam, de nem, ezt nem igazán lehet megszokni). megszökni azt igen, de annak meg mi értelme? miért én mondjam, ha másnak úgyis jobban megy? miért rám kell haragudni, ahelyett, hogy a saját háza táján nézne inkább körül és megkeresné az igazi okot? arra, hogy miért közel azonos a pattern, és arra, hogy egy olyan, még ha belepusztul is de kitart ember, mint én, eljutott idáig? hogy nekem talán nem esik nehezemre minden nap emlékeztetni magam rá, hogy nem, nem jó az úgy, és viselni azon következményeket, hogy ami már nekem is sok, azt éppen azokra borítom, akik a legkevésbé érdemelnék meg és ettől mérhetetlen lelkifurdalásom is van (mindennek tetejébe)? tényleg az kell, hogy legyen valaki, akit hibáztatni lehet, mert elviselni a keserű valóságot sokkal fájdalmasabb lenne, annyira, hogy esetleg változtatni kéne? hogy még mindig, a mai napig nem egyenesek a szándékok, és minden az egóról szól cukormázas bevonattal? aztán ha így sem csúszik a keserű pirula, akkor lehet nagykanállal a szájat kifeszítve a torkon lenyomni? és ha azt mondom, hogy nem? mit változtat? lehet rajta megsértődni, igen, és akkor ismét ott tartunk, hogy rám pattant vissza a labda, az a labda, amit nem is én dobtam el.
jézusom, de fáradt vagyok én már ehhez...
miközben, és még mindig, én nem hibáztatok senkit. nekem is szar, másnak is szar, legalább az egyenlet stimmel.
szép szavak
üres szavak

.

"imadom a puncid"

a puncim pedig azt imadna, ha ki is lenne elegitve, nem csak felbehagyva mindig :(

.

éreztem, hogy jön a hideg
meg azt is, hogy ez már dühből és ellenállásból, csakazértisből történik, hogy emögött már nincs gondolat, csak átszakadt gát, ami egyébként nagyon ijesztő, a viccesnek szánt, mégis komoly félmondat után, hogy visszakérdezve a tagadása már csak az élét próbálta tompítani, de a súlyát nem vette el.
nemtudom, mindig van egy pillanat, amit másképp lehetett volna, vagy kellett volna, ez sosem derül ki, mert az a pillanat sosem olyan, mint amilyen lehetett volna. például visszafordulni és betakarni egy pillantással.
aztán beugrik a szűk toalett is, de a pólóm színe már nem, miafaszért jött akkor utánam, ha józan lettem volna, akkor félek, így csak nemértettem. erőből kell elfordítanom a fejem, hogy ne jöjjenek vissza a gondolatok.
abszurd a helyzet, abszurd.
és aztán a-tól z-ig minden opció végigfutott a fejemben, miközben a szél próbált meg erős-fagyos hangján kommunikálni velem az ablakréseken át, a talpam izzadt, én szédültem, mennyi idő telt el, alig húsz perc, és végül hajnali öt lett.
alkalmatlan vagyok a szerepre.
teljesen alkalmatlan.
istentudja, isten tudja, hisz' mi másért nem adott nekem gyereket.

.

nem
nem tudok az anyjuk helyett anyjuk lenni
és pótolni a hiányt vagy
kijavítani a sérüléseket
a maradandókat.

.

"Az ismerőseid közül te lehetsz az első, akinek ez tetszik."

megálltunk a kihalt parkolóban és ottmaradtunk ketten. ő rögtön rágyújtott, ahogy mindig, ha akár csak két perce is volt rá - komoly dolog lehet a megvonás - és a fehérfejű madarat néztük, ahogy a hátsó kerék mellett szemetet keres a meleg aszfalton. szavainkkal a munkáról beszélgettünk, mégis valami egészen más, személyes téma feszült mögöttük. bár a felét sem értettük egymásnak, mégis egyet értettünk.
aztán ő elment, én meg maradtam.
azóta ő rendbejött, én meg magammal beszélgetek.

nem értem az embereket.

.

és akkor most mit csináljak?

.

back to ground zero.
az élet mindig aranytálcán kínálja, csak elvenni nem tanítottak meg.