.
mert
kibaszott nehéz ám csak egyáltalán valahogy lenni, pillanatokra kiszakadni a rosszból, hatalmas erőfeszítés ellentartani annak a mellkast préselő érzésnek, ami kiszorítja a levegőt a tüdőből, hogy pár másodpercre, vagy talán egy fél percre, de elfeledkezhessek róla, persze nem így megy ám ez: visszakapom, és minél erősebben tartok ellent, annál erősebb a nyomás is.
nem emlékszem, hogy mikor is voltam utoljára olyan igazán jól.
most is csak létezem, végtelen ideje.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
