.
szeretem a leginkább, hogy mindenki jobban tudja...
.
van ez a dolog
számolok.
a kortyokat, amikor iszom a kerítésléceket, amiken végighúzom az ujjam a lépéseket a partig a kenyérből vágott szeleteket a krumpli hámozott héját
a vödörbe lapátolt föld húsz lapátnyi legyen a behozott fahasáb tizenkettő virágból tizenöt
régebben számoltam a lökéseket is észre sem vettem néha amikor már ötvennél tartottam elszégyelltem magam nehéz volt leszokni róla másra terelni a figyelmem
és számolás közben valahogy megpróbálni abban bízni, hogy már nem tart sokáig
na például ez.
Szólj hozzá!
.
merthogy
kurvajól elvagyok én itt a kutyákkal, reggel kelünk, ha akarnak megyünk sétálni, ha nem nem, teszek-veszek, felásom a kertvégét, ültetek árvácskákat, főzőcskézek, mosogatok, és azért minden nap elmegyünk legalább egy órát sétálni.
köszönök a kutyás osztráknak, meg a többi beköszönőnek, az ötórai másik kutyás lánynak, a kövér vörösnek biciklin, meg a padlizsánhajú hatvanasnak, és ennyiben ki is merül általában a verbális humánkommunikációm (nemtudom, hogy ilyen szó létezik-e).
én már húszévesen nyugdíjas szerettem volna lenni.
Szólj hozzá!
.
nem lehetne, kérlek, te akárki, aki odafent ülsz és röhögsz rajtam már lassan tizennyolc éve, hogy végre elmondod, miafasztakarsztulajdonképpen ahelyett, hogy a kibaszott évi rendszeres menetrendet táncoltatod el velem?
mert igen, tudom mi következik most majd, pár hét 'erős vagyok, persze hogy bírom', aztán a zuhanás, aztán az agónia, aztán a miértek, aztán a 'nembaj tökmindegy most már úgyis mindenmindegy', majd a 'na talán most nem olyan', és a 'basszameg, de', aztán a 'jó, túlvagyok rajta, remek' és végül a 'kurvaélet, MEGINT?!'
elegem van, fáradt vagyok. anyukám, haza akarok menni... :(
Szólj hozzá!
.
az vajon, hogy ezeket a történeteket egytől-egyig végigbőgtem, miközben tehetetlen düh és harag és gyűlölet fortyogott bennem, na az vajon jelent valamit?
az emberiség egésze megérett a pusztulásra. kivétel nélkül.