... we get the whole spectrum in every Bubble.

.

azért kellett tízig aludnom, hogy végigálmodjam a filmet, ami egy feltételezett gyilkosról szólt, na meg rólunk és rég nem látott ismerősökről, de az egészben volt egy masszív erkölcsi tanulság és végkövetkeztetés, miszerint az életben végül úgyis minden jóra fordul és mindenki megkapja méltó jutalmát, még akkor is, amikor úgy érzi, hogy tényleg a halál torkán csúszik már éppen le.
F! - ezt kapta üzenetnek ivett, akivel álltunk a feltételezett gyilkos előtt, és ivett értette az üzenetet, mosolygott és összekacsintottak, majd pedig engem magához húzott, a szemembe nézett és azt mondta: remek lány vagy, valakit egyszer mérhetetlenül boldoggá fogsz tenni, és ő a világ legszerencsésebb embere lesz ezáltal. megöleltük egymást, és csak a jóságot és szeretetet, meg a mély tudást éreztem áramolni közöttünk.
aztán mi visszasétáltunk a többiekhez, ő pedig az orosz testőrnőjével visszavonult a régi vasúti étkezőkocsiból felállított frontvonala mögé.
levelet írtam diggy-nek, vastag filccel, kacskaringós betűkkel arról, hogy miminden történik mostanában.
ételt kaptunk, nekem salmon jutott és szardínia, volt, akinek csak száraz kenyérvég és keménysajt. ki amit érdemelt.

.

fekszel az ágyon háttal, bugyi nélkül, a plafont nézed a sötét szobában - akkora átéléssel, mintha csak a csillagos eget bámulnád - ahová csak az utcai lámpák fénye és az elhaló forgalom zaja jut be, hogy megkettőződött árnyékokat dobjon szét körülötted, gyerekkori flashek szaggatnak át az agyadon, hagyod őket futni, a kezedben egy nagykanál, amit fejjel lefelé tartasz és molekuláris mennyiségű nutellaegységeket nyalogatsz le róla egészen lassan és megfontoltan, majd forgatod a fényben és azt nézed, mennyire sikerült tökéletesre az egyeletessé nyalása. aztán az jut eszedbe, hogy mennyire sikerült abszolút tökéletlenre az életed azzal, hogy itt fekszel, így, ezt csinálod, és harminchárom éves leszel jövő héten.

.

én mostantól fogva már csak boldog szeretnék lenni, jó, lehet?
köszönöm

.

kitekertünk ebbe az ebihalnak nevezett úszó kocsmába, ahol valami más dimenzióba csúszik az ember
de nem is ez a lényeg
hanem hogy ott ült éva, a platinaszőkített cigányrabarnult nemkellemes ötvenes és egy ipadon baszkurálódott és valamit magyarázott andikának - aki szerintem masszív másnaposságban fetrengett éppen - a szidnii időjárásról. innentől fogva nemigazán tudtam félszemem és félfülem levenni róla, hiába na, én sem voltam ma a toppon. aztán megérkezett patrik, a külföldi élettárs, aki láttán egyből hideg vér futott végig fejbúbtól lábikráig bennem. néztem egy darabig, biztosan már feltűnő is voltam nekik, de akárhogy néztem, nem volt más tippem, minthogy libanoni az ember. nem lehet más, egyiptomi kerekfejűbb, szír sötétebb, és egyébként is kis eséllyel hordana  bármelyik másik aranykeresztet a nyakában. na meg az orra, na igen.
kicsit később, élettárs lelépvén évike két fosás között unikumot nyalogatva áttért a repülés témára, ahol végülis megerősítette bennem az amúgy is biztos gyanút, hogy patrik egészen konkrétan beiruti (amit persze a kedves hallgatóság szemmel láthatólag nemigazán tudott hová tenni)
de nem is ez a lényeg
hanem hogy erőt vettem magamon és kipréseltem magamból eme élmény hatására - amit tulajdonképpen akkor már égi jelnek véltem - a vallomást a piszkos múltam lényegi részeiről egészen a közelmúltig, kitérve a tervnek nevezett de időközben köddé vált opciókra is. kérdést nem sokat kaptam, mindenesetre kibaszottul nem volt egyszerű elmondani, zavarban is voltam mint kurva a templomban, pedig én aztán nemis ilyenkor jön rá az ember hogy mennyivel könnyebb baszni mint beszélni
de nem is ez a lényeg
hanem hogy hazaérve azt mondja köszi hogy elmondtad ugyanolyan szerelmes vagyok beléd de akkor reggel majd az én vallomásom jön - az sem lesz egyszerűbb, sőt

kurvaéletbemár, na.
hát nem, nem könnyebbültem meg

.

persze

hogy az első ember, akit nem hajtok el a picsába, miután arra a gondolatmenetemre, hogy talán valami részmunkaidős melót legalább mégiscsak kellene keresnem, azt válaszolja, hogy dehogy tündérem, én majd dolgozom  és keresek rátok,  amíg te a gyerekeket fogod nevelni.
hát nem édes ijesztő?

na és az mi, hogy aztmondja "te vagy a majdnemmenyasszonyom"?!