.
azért kellett tízig aludnom, hogy végigálmodjam a filmet, ami egy feltételezett gyilkosról szólt, na meg rólunk és rég nem látott ismerősökről, de az egészben volt egy masszív erkölcsi tanulság és végkövetkeztetés, miszerint az életben végül úgyis minden jóra fordul és mindenki megkapja méltó jutalmát, még akkor is, amikor úgy érzi, hogy tényleg a halál torkán csúszik már éppen le.
F! - ezt kapta üzenetnek ivett, akivel álltunk a feltételezett gyilkos előtt, és ivett értette az üzenetet, mosolygott és összekacsintottak, majd pedig engem magához húzott, a szemembe nézett és azt mondta: remek lány vagy, valakit egyszer mérhetetlenül boldoggá fogsz tenni, és ő a világ legszerencsésebb embere lesz ezáltal. megöleltük egymást, és csak a jóságot és szeretetet, meg a mély tudást éreztem áramolni közöttünk.
aztán mi visszasétáltunk a többiekhez, ő pedig az orosz testőrnőjével visszavonult a régi vasúti étkezőkocsiból felállított frontvonala mögé.
levelet írtam diggy-nek, vastag filccel, kacskaringós betűkkel arról, hogy miminden történik mostanában.
ételt kaptunk, nekem salmon jutott és szardínia, volt, akinek csak száraz kenyérvég és keménysajt. ki amit érdemelt.
