.
a sarga kendo. Ugyan nem kot hozza kulonosebb erzelmi szal, de amiota megvan, rengetegszer tett jo szolgalatot. Telen salkent melegit, nyaron az izzadtsagot szivja es ved a napfenytol, lehet vele torolkozni, jo lepedokent a foldon fekve, vagy takarokent huvos nyaresten, taskakent pakolni bele, ha vallra veszem, es kotel helyett is megteszi, mint legutobb - amikor a meteres bozotvagot kellett biciklivazon hazavinni - kiderult. Szerintem ezzel legyek eltemetve is.
.
"Aztan nem unatkozol ott egyedul?" - kerdezi az a nagynenem, aki negyvenot eves koraig elt egyedul, majd ferjhez ment tiz eve, es jelenleg mar ott tartanak a ferjevel, hogy gyakorlatilag nincs kozottuk kommunikacio...
"Dehogy, legalabb nem kell masok faszsagait toleralnom, azt es akkor csinalok, amit es amikor akarok es amihez kedvem van..."
Nem mondom, hogy olykor nem hianyzik az a bizonyos 'valaki' mellolem, de ezt dobta a gep, hat akkor ezzel kell kezdenem valamit. Az olelesek, a kozos fozesek, az egyutt furdesek, a beszelgetesek neha jok lennenek... leginkabb megosztani az elmenyt es gondolatokat. Szeretni.
Csak az estek furcsak, talan ezert sem vagyok egy tipikusan ejszakai eletet elo ember.
.
"hey sir, excuse me, do you know the way down? can we go with you? there's a man after us and he's showing us his penis and we are really afraid!" - turista-lányok budapesten 2013...
.
az első olyan nyár, amikor igazából leszartam a meteorokat, és ha láttam is egyet, nem tudtam mit is akarnék úgy igazán kívánni - szerintem eleget csalódtam ahhoz, hogy ezek a dolgok eltűnjenek. na de hát nem erre várt mindenki már olyan régóta?
.
Uristen, ezeket senki nem fogja helyettem leirni, amikor a buszon ulve hozzank szol a hazaspar, akik tudjak, hol kell leszallni es merre vezet az ut, bevasarlasbol jonnek, mar napok ota a szallason laknak, es meglatjuk a keritest, az van meg, hogy rajtam homokszin es fagylaltzold, rajta sarga es a kopaszra borotvalt feje, teljes felszerelesben, meleg van, az ut porzik, a szallas hatalmas, rengeteg foldszintes epulet, toloajtos szobak, velunk egy holland, aki az eszaki utat jarta, csendes, a furdoben nem csak vandorok, ez itt olyan mas, a lepcson ulve apolom le a labam a hatso udvaron, ahol meg focipalya is van, olvasgatok kicsit, felul alszom majd, mint mindig, el is felejtettem, hogy adnak ilyen gusztustalan muszalas lepedohuzatot es parnat, a konyhaban a masok levesere acsingozunk, remenykedunk benne, hogy tul sok kettojuknek, vegul odaadjak, "tessek, stew", van benne minden, vetjuk ra magunkat, csendben vagyunk, nincsenek nagy temak, nincs holnap, illetve van, de mindannyiunknak kulon, egyedul kell megoldani, egyedul kell elhagyni...
Kapunk pecsetet itt is, masnap reggel a hiannyal es a tele hatizsakommal meg sodrok egy cigit odakint a padon, a fuben hippik ulnek unnepelnek valamit, egy felfujt tigrises lufi kovel lekotve leng arvan az ut kozepen...
Masnap masodszor gyalogolok be a varosba, furcsa olyanokkal menni, akik meg csak most erkeztek...
Ahogy furcsa volt minden delutan kimenni f-ban a buszhoz, hogy integessunk azoknak, akik mar elhagyjak, mikozben nekunk meg van itt ket napunk...
De furcsa az egesz tulajdonkeppen, egy kulon eletet teremtettunk abban a bo egy honapban, es ugy indultunk, hogy nem tudjuk hogyan, de tudjuk, hogy mikor, es hogy biztosan vege lesz.
Az ember nehezen szakad le...
Kepek, nem szavak, sosem szavak...
de miert most jonnek elo, több mint ket ev utan?! eddig hol voltak? ba'zmeg lassabb vagyok mint egy hegyoldalon kapaszkodo szarvasbogar...
