.
"Aztan nem unatkozol ott egyedul?" - kerdezi az a nagynenem, aki negyvenot eves koraig elt egyedul, majd ferjhez ment tiz eve, es jelenleg mar ott tartanak a ferjevel, hogy gyakorlatilag nincs kozottuk kommunikacio...
"Dehogy, legalabb nem kell masok faszsagait toleralnom, azt es akkor csinalok, amit es amikor akarok es amihez kedvem van..."
Nem mondom, hogy olykor nem hianyzik az a bizonyos 'valaki' mellolem, de ezt dobta a gep, hat akkor ezzel kell kezdenem valamit. Az olelesek, a kozos fozesek, az egyutt furdesek, a beszelgetesek neha jok lennenek... leginkabb megosztani az elmenyt es gondolatokat. Szeretni.
Csak az estek furcsak, talan ezert sem vagyok egy tipikusan ejszakai eletet elo ember.
