.
Uristen, ezeket senki nem fogja helyettem leirni, amikor a buszon ulve hozzank szol a hazaspar, akik tudjak, hol kell leszallni es merre vezet az ut, bevasarlasbol jonnek, mar napok ota a szallason laknak, es meglatjuk a keritest, az van meg, hogy rajtam homokszin es fagylaltzold, rajta sarga es a kopaszra borotvalt feje, teljes felszerelesben, meleg van, az ut porzik, a szallas hatalmas, rengeteg foldszintes epulet, toloajtos szobak, velunk egy holland, aki az eszaki utat jarta, csendes, a furdoben nem csak vandorok, ez itt olyan mas, a lepcson ulve apolom le a labam a hatso udvaron, ahol meg focipalya is van, olvasgatok kicsit, felul alszom majd, mint mindig, el is felejtettem, hogy adnak ilyen gusztustalan muszalas lepedohuzatot es parnat, a konyhaban a masok levesere acsingozunk, remenykedunk benne, hogy tul sok kettojuknek, vegul odaadjak, "tessek, stew", van benne minden, vetjuk ra magunkat, csendben vagyunk, nincsenek nagy temak, nincs holnap, illetve van, de mindannyiunknak kulon, egyedul kell megoldani, egyedul kell elhagyni...
Kapunk pecsetet itt is, masnap reggel a hiannyal es a tele hatizsakommal meg sodrok egy cigit odakint a padon, a fuben hippik ulnek unnepelnek valamit, egy felfujt tigrises lufi kovel lekotve leng arvan az ut kozepen...
Masnap masodszor gyalogolok be a varosba, furcsa olyanokkal menni, akik meg csak most erkeztek...
Ahogy furcsa volt minden delutan kimenni f-ban a buszhoz, hogy integessunk azoknak, akik mar elhagyjak, mikozben nekunk meg van itt ket napunk...
De furcsa az egesz tulajdonkeppen, egy kulon eletet teremtettunk abban a bo egy honapban, es ugy indultunk, hogy nem tudjuk hogyan, de tudjuk, hogy mikor, es hogy biztosan vege lesz.
Az ember nehezen szakad le...
Kepek, nem szavak, sosem szavak...
de miert most jonnek elo, több mint ket ev utan?! eddig hol voltak? ba'zmeg lassabb vagyok mint egy hegyoldalon kapaszkodo szarvasbogar...
