... we get the whole spectrum in every Bubble.

.

a hirtelen felszívódók pedig nem egyedi jelenség, legalább négyet tudnék meg-nem-nevesíteni, de minek...
ezek után viszont tényleg az merje rámvetni az első követ, aki

mellesleg négy év kemény munkájával legalább már eljutottunk odáig, hogy (másik topik) képes elnézést kérni, és nem csak úgy bele a levegőbe, hanem megindokolva, hogy pontosan mi is az, ami miatt bocsánatot kér - most lehetne örömtáncot járnom, de ez oly csekély mértékü haladás, hogy ebben a tempóban kétszáz év sem lenne elég elfogadható szintre jutni. nevermind, pont annyira nem vagyok jóban magammal, hogy megelégedjek ennyivel és ne higgyem, hogy nekem járhat/juthat több is valaha az életben.

"hey you all, fuck me from the back."

.

van valaki, aki mesteri fokon kepes pillanatok alatt ugy felbaszni az agyam, hogy azzal napokra elvegye a kedvem mindentol, embertol, allattol es letezestol, aki miatt utolso szaros rongynak sem erzem magam, es persze latom, hogy a hiba nem bennem van, de vesszek meg, mert megsem vagyok kepes semmit tenni ellene.

lassan kezdem azt is ketsegbe vonni, hogy 'pedig csak jot akar'.

.

Enma' nkabb nem is mondok semmit, evekig ugralt a fejemen, hogy milyen barat az, akire 'nem lehet mindig szamitani', meg hogy ezen surgosen valtoztatnom kene, aztan most, hogy hosszu evek utan vegre osszeszedett valakit, felem se baszik hetekig. szavam se legyen persze, mert legalabb  kimerito folyamatos nyigast nem kell vegre hallgatnom, de akkor is. igy ki a hiteltelenebb, aki bort iszik es vizet predikal, vagy az, aki iSzik mint a godeny, de legalabb vallaljA?!

.

megkérdezi, hogy 'na és rádnyomult már?' mire a válaszom az, hogy hahaha, de azért bóknak veszem, hogy szerinte ilyen hatással vagyok a hímnemre, de határozottan nem a válasz, még ha akarná sem, mert én nem akarom. erre visszaír, hogy 'azért ne tegyünk úgy, mintha egy rakás szerencsétlenség lennél, én is belédszerettem..'

amit ezzel mondani akarok, az az, hogy nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar..

.

joarc aszondja 'eltunt az izom a combodrol' (ja hat nincs rendszeres szex az edzeshez, de azert a te anyad jol van?) de 'heh neked meg a testedrol!!'

.

Ajjaj, halvanyan ugyan, de mukodik..

.

és hát valljuk be, hogy mennyivel egyszerübb és világosabb lenne minden, ha mindig hallgathatnánk a megérzéseinkre, és azok szerint cselekedhetnénk minden helyzetben. nekem senki ne mondja, hogy most is lehet, mert nem, mert most mindenki időhöz kötött, meg mindenki szabályokhoz igazodik, és elvárások vannak, és megfelelés van, mert állítólag társadalom csak eszerint tud müködni - szerintem meg kurvára belülről rohaszt az a tény, hogy el kell legyünk fojtva odabent azért, hogy a nagy kép messziről tekintve (és vajon ki nézi?) kiadhasson valami ideálisnak tünő rajzot.

.

bizony ki lehet húzni négy hétig körömolló és reszelő nélkül, és még meg is dicsérnek, hogy milyen jól néznek így ki a kezeim. (az élet csuda dolgokra tanít.. nem.)

"look like a bitch, act like a bitch."

.

ja igen, az issue.
szóval van ez a borzalmas tulajdonságom, ami nem akaratlagos, viszont rengeteg problémát okoz, és mostanában már engem is egyre inkább zavar, nevezetesen az, hogy mindig mindent az utolsó pillanat utánig halasztok, jellemzően azokat a dolgokat, amiket verbálisan kellene megosztanom másokkal..
három évvel ezelőtt kaptam meg ezt először konkrétan (illetve lehet, hogy akkor jutott be először a megértés szintjéig a fejemben), hogy rendben van, ha vannak döntéseim, de mivel azok következményekkel járnak másokra nézve, lehetőleg ne akkor közöljem, amikor már nincs a másiknak választási lehetősége, vagy ideje arra, hogy felkészüljön.
és aztán akkor azt hittem, hogy utoljára fordult elő - akkor jöttem rá arra is egyébként, hogy előtte hasonló szituációkban hányszor megesett ez már - de nem egészen egy hétre rá ismét. szóval először próbáltam elfogadni, hogy 'hát jólvan, én ilyen vagyok', de ez nem megoldás, viszont levetkőzni azóta sem sikerült. egyszerüen képtelen vagyok elmondani, pedig tudom, hogy kellene, mert úgy lenne korrekt, mindegyik félnek. de mégsem megy. kivárok, tologatok az utolsó pillanatig.
fel nem tudom sorolni, hogy mennyiszer megtörtént már, leginkább munkahelyi (hahaha) és privát, kapcsolatokat értintő helyzetekben.

mintha állandóan várnék, valamire...

.

de tényleg, mi van, ha ezt az egészet mi álmodjuk, teremtjük csak? és akkor csak miattunk van a repedés a falon, a húgyfolt a járdán, a beletörött kulcs a zárban, és a letört cipősarok is, meg az elkenődött szempillafesték, a felpúposodott villamossín, a kigyulladó motor, az egyszerre elfogyó dohány, papír és szürő, az összetört borospoharak, a kiszáradt rozmaring, a reptében meghaló pillangó, a kimaradó menstruáció, a szemöldökíven lecseppenő édes izzadtság, a véletlenül összeérő alkarok, a félmosoly, és a ki nem mondott szavak..

.

na hát közel sincs a tökéleteshez, de még ahhoz sem, amire azt mondanám, hogy egynek elmegy, viszont nincs kedvem totál amatőrként html és rss kódok szerkesztéséhez most... (vessetek meg a színválasztásért is) és bár közöm semmi nincs is hozzá, de innen látom, hogy egy rakás szar az eredeti sablon szövege, hogy a kurvaanyámba nem lehet legalább a fő bekezdések fölé odaírni, hogy melyik elem kódja, na meg az már végképp túl nagy kérés lenne, hogy akkor legalább - ha már felirat nincs - legalább logikusan kövessék egymást, pl az oldalon fentről lefelé... ugyan, dehogy.

mindegy, ez jutott.
nem tudom, mennyire leszünk jóban.

van itt pár kérdés:
- hogyan lesz sorkizárt a szöveg? (tudom, az annyira huszadik század, de akkor is)
- a dátumot hogyan tudom eltüntetni felülről, és cserébe betenni alulra?
- és ha szeretnék képet illeszteni a head.be, na azt hogyan?
- miért nincs betüméret-választási lehetőség a szerkesztőben?
- akkor a sorközök véletlenszerüségének konrollálása nem elvárható kérés?

"magad uram, ha szolgád nincsen."