.
ja igen, az issue.
szóval van ez a borzalmas tulajdonságom, ami nem akaratlagos, viszont rengeteg problémát okoz, és mostanában már engem is egyre inkább zavar, nevezetesen az, hogy mindig mindent az utolsó pillanat utánig halasztok, jellemzően azokat a dolgokat, amiket verbálisan kellene megosztanom másokkal..
három évvel ezelőtt kaptam meg ezt először konkrétan (illetve lehet, hogy akkor jutott be először a megértés szintjéig a fejemben), hogy rendben van, ha vannak döntéseim, de mivel azok következményekkel járnak másokra nézve, lehetőleg ne akkor közöljem, amikor már nincs a másiknak választási lehetősége, vagy ideje arra, hogy felkészüljön.
és aztán akkor azt hittem, hogy utoljára fordult elő - akkor jöttem rá arra is egyébként, hogy előtte hasonló szituációkban hányszor megesett ez már - de nem egészen egy hétre rá ismét. szóval először próbáltam elfogadni, hogy 'hát jólvan, én ilyen vagyok', de ez nem megoldás, viszont levetkőzni azóta sem sikerült. egyszerüen képtelen vagyok elmondani, pedig tudom, hogy kellene, mert úgy lenne korrekt, mindegyik félnek. de mégsem megy. kivárok, tologatok az utolsó pillanatig.
fel nem tudom sorolni, hogy mennyiszer megtörtént már, leginkább munkahelyi (hahaha) és privát, kapcsolatokat értintő helyzetekben.
mintha állandóan várnék, valamire...
