.
akkor ezek szerint túl hangosan szidtam a kurvaanyját stílusát, már messziről kiszúrtam - ki más is lehet az az ostoba köcsög, aki western-kalapban és horgászmellényben, farmer rövidnadrágban teniszezik délután fél hatkor -, de ezek szerint ő is engem, és képes volt kikiabálni a túlfélről és 'udvarolni' egy kicsit... úgy zúz a faluban az öreg háromajtós kopott meggypiros seatjában, mintha legalábbis ferrari lenne, próbálom visszahívni, hogy mikor hagyhattam benne nyomot, de szerintem akkor, amikor anyámmal mentem le egyik délután vállamon a fényképezőgéppel a partra. hát mindegy, jó fényeket kívánt, én is viszont neki a mindenhez. ehh, jerk.
a hullámos hajú kocsmáros is lelkesen kiköszön mindig a pult mögül lent, bezzeg tegnap odafent a reggelizőben már kétszer kellett ránéznem, de aztán legalább dobott egy mosolyt is a visszaköszönés után...
ilyenkor nagyon hangulatos az egész, vannak még nyaralók, de leginkább már csak a helyiek... van bennem ez a kurvanagy valahovatartozni-vágyás, de valamiért sosem sikerül kialakítanom, megtapadnom.
valaki hasznot húzhatna már a haszontalanságomból
