.
nem hagy beken ez a spanyol dolog.
kulonosen nem, ahogy goldie leirasat olvasom.
nem akarom ezt erezni, megis bennem van, hogy elpasszoltam egy lehetoseget. a Lehetoseget. hogy igen, eppen ott, akkor, huszonkilenc evesen kellett volna tortennie valaminek, amit nem, vagy csak keson vettem eszre.
hogy amirol ir, azt kellene nekem is ereznem. kozben meg persze tudom, hogy mennyivel konnyebb neki az o hatterevel, az o tapasztalataival errol beszelnie.
nehez beleugrani a semmibe, plane, ha nincs, aki megertse, akinek el tudnam mondani, hogy mi is ez.
hiaba szakitottunk, nem kepes tudomasul venni, es lehet, hogy talan en sem. meg mindig hezitalok, meg mindig fenntartom, b, c, f, zs tervnek. veszforgatokonyvnek. alternativ eletnek. mikozben tudom, hogy faszsag, es a vegen ugy jarnek, mint az anyam apai nagyanyja. mert gyengebbnek kezel, mint amilyen vagyok, es emiatt en is gyengebbnek erzem magam. de megsem tudom beleelni magam abba, amit o tud kinalni. hianyzik belole valami. hianyzik belole a kovetkezetesseg. hianyzok belole en.
a legjobb lenne most nekiindulni. csak egy sator, a halozsak, valtas melegruha, meg en. nagyobb kihivas lenne, mint barmi eddig. de csirkeszar vagyok, pedig..
jo lenne vegre rajonni, hogy mire is varok igazabol. mert a megvalto nem jon, ezt mar tudhatnam magamtol is..
