.
alaposabban belegondolva nem sok tiszta romantika jutott eddig az eletembe: egyszer elhettem meg olyat, hogy milyen sajatos nyelvet kialakitani valakivel, milyen az, amikor apro berogzult mozdulatok fejezik ki az egymas iranti erzelmeket - a labszaram mindig a labszara koze kivankozott az asztal alatt -, kicsi szokasok, amiknek ertelme nincs, de valami kozos egyetertest fejeznek ki - a talalt szempilla vajon a huvelyk-, vagy a mutatoujjon marad-e fent - vagy egymassal szemben, osszegubancolodott labakkal es folyton-olelo karokkal aludni.. ami sem elotte, sem azota nem volt, a reggeli csokkal ebresztes, a tokeletes kave elkeszitese tisztan szeretetbol, zavarbaejto erzesek nelkuli masszirozasok, magatol ertetodo kezenfogva setalas..
ezek nelkul barmi es az egesz csak pusztan szexualis kielegites az adott pillanatban, amibol percek, vagy orak mulva, masnapra mar semmi nincs, mert ami volt, az ki lett elve, a tobbi pedig mindig is hianyzott.
hat jo volna, ha lenne, jo lenne, ha volna.
meg azt sem tudom pontosan, hogy magamban, vagy mindenki masban keressem-e a hibat..
a masik remiszto dolog meg az, hogy az emberek keptelenek engem komolyan venni. na ezt viszont biztos, hogy en basztam el valahol..
