... we get the whole spectrum in every Bubble.

.

sapka nélkül biciklizni HÜLYESÉG!

:(

.

na jo, hat igy tervezzen az ember elore hetveget...

mondjuk a ma delelotti kilatastalan es remenytelen kajtatasom utan majdnem ideirtam azt, hogy ahogy ennyire egyedul nem laktam meeg sosem,  olyan sem volt, hogy ennyire ne lett volna income es pocketmoney nalam, erre nem az egesz minden valtozik meg egy ora leforgasa alatt?

marmint penzem ugy az most sincs, de legalabb tudom, hogy ha kemenyendolgozokisember leszek par hetig, legalabb a rezsire meglesz.

aztan pedig mehetunk a szomszedba, mert akarom es mert tudom es jo lesz.

minden jo lesz

minden jo

ritkan voltam ilyen biztos magamban

.

még sosem laktam ennyire egyedül.

komplett listákat találok ki és írok arról, hogy mi mindent 'kell' csinálnom napról-napra - azt hiszem ezt hívják úgy, hogy figyelemelterelés és a kéretlen gondolatok lefoglalása. rendet a számlák között, a fürdőben, a konyhában, rendszerezni a könyveket, porszívózni, a ruhákat újrahajtogatni, virágokat átültetni..

furcsa.

furcsa, hogy most nincs konkrét dátum, csak az a fajta várakozás, aminél egy dologban vagyok csak biztos, a 'lesz'-ben, míg a 'mikor'-ról nincs tudomásom.

ilyesmi lehet felnőni, ugye?

hiányzik mindenhonnan. a bicikli a tárolóból, a kabát a fogasról, a piros pólók az alsó rekeszből. a szájvíz a polcról. a testmeleg, amivel befűti a szobákat.

hétvégén nagybátyám még sosem látott esküvői fotóit kell editálnom apámnak. lesz sírás is biztosan.

hát így vagyunk most.

.

kaptam

bizonyosságot

.

.

hát hülye vagyok?!

.

életem legnagyobb bókját tizenöt évesen kaptam: azt írta, hogy állhatatos vagyok.

.

basszameg.

.

a legjobban

attól félek, hogy hogyan fogok tudni egyedül aludni...

.

j u s t
l e t
i t
h a p p e n

x x x

.

álmatlan éjszakák, sziasztok

.

"persze

"akkor es ott jo otletnek tunt" hogy a lepcsohazat sem kell elhagyni ahhoz, hogy szeretot szerezzunk, nade konyorgom, a szomszed lakasbol?! igy viszont a nemkivant kovetkezmenyekkel most mindannyian szamolunk es szivunk, nevezetesen azzal, hogy elobb-utobb elkerulhetetlen a talalkozas es az a rossz erzes, hogy mind tudjuk, kik vannak az ajtok mogott... a kulcscsorgesre osszerandulo gyomrok es hideg veritek, pillanatra atfuto kezremeges remelem azert megszunik majd idovel ahelyett, hogy allandova valna. en nem tudok innen elkoltozni, o viszont megtehetne, hogy nem jar fel tobbet. please."

2015.11.05

.

"Mihelyt nincs többé igényed élvezetre: megtudod a szakadatlan élvezet módját és nem élsz vele. Mihelyt mindegy, hogy meddig élsz: megtudod a földi örökélet módját és nem élsz vele. Mihelyt belátod, hogy az emberiséget nem kell boldoggá, békéssé, bölccsé tenni: ennek módját is megtudod és nem élsz vele. Mindaz, ami legkivánatosabbnak látszik: a legerősebb méreg: A világot pokolra hajítaná.
"Mihelyt nem kell: mindenem a tied" -- ez az élet vásárcsarnokának felirata."

.

volt valami szimbolikus abban, ahogy ma egymassal szemben ulve mindketten jobbra neztunk, kezunkben a megallo villaval. csak az a meleg augusztusi kep jart a fejemben a kikotott hajon, amikor egymassal szemben ulve, a piros kockas viaszosvaszon terito folott nezunk... folyamatosan egymasba.

.

felbaszott a konyhapultra, és én csak a kibaszott fehér teniszzoknijára tudtam figyelni

.

.üres. lesz, de legalább nem .értelmetlen.

.

shattered dreams for a girl who has no reality.

I hope god knows what he is doing.

.

milyen erdekes

az elso csokokra emlekezunk

de sosem az utolsora

.

az ebredes utani, meeg a felalom allapotaban szorosan odabujas, teste ivenek a felvetele, egymasba kulcsolni az ujjakat es hangtalan puszikat adni ra, mikozben a labujjak a talpakat keresik, hogy kozeferkozhessenek.

na ez az, amikor elmulik minden baj, fajdalom es szomorusag.

semmit sem banok.

.

"nem az számít, hogy nekünk megbocsátanak-e; hanem hogy mi megbocsátunk magunknak."

.

barhonnan nezve, kettonk kozul enyem a nagyobb veszteseg. o csak azt nem kapta meg, ami sose nem is volt az ove, de en elvesztettem valamit, ami az enyem volt. egy kepet a lehetseges jovorol.

tolulnak es akadalytalanul zubognak fel a kepek, az elso este abban a hideg es ajtok nelkuli lakasban, amikor meeg biztos volt, hogy egesz ejjel nem enged el. egy reggeli gyorokon, kora nyaron a kut mellett. amikor festjuk a szobat. mennyi mindent 

es akkor beugrik a kerdes, ami multra jelenre es jovore is vonatkoztathato: "De Minek?!"