.
még sosem laktam ennyire egyedül.
komplett listákat találok ki és írok arról, hogy mi mindent 'kell' csinálnom napról-napra - azt hiszem ezt hívják úgy, hogy figyelemelterelés és a kéretlen gondolatok lefoglalása. rendet a számlák között, a fürdőben, a konyhában, rendszerezni a könyveket, porszívózni, a ruhákat újrahajtogatni, virágokat átültetni..
furcsa.
furcsa, hogy most nincs konkrét dátum, csak az a fajta várakozás, aminél egy dologban vagyok csak biztos, a 'lesz'-ben, míg a 'mikor'-ról nincs tudomásom.
ilyesmi lehet felnőni, ugye?
hiányzik mindenhonnan. a bicikli a tárolóból, a kabát a fogasról, a piros pólók az alsó rekeszből. a szájvíz a polcról. a testmeleg, amivel befűti a szobákat.
hétvégén nagybátyám még sosem látott esküvői fotóit kell editálnom apámnak. lesz sírás is biztosan.
hát így vagyunk most.
