.
a kép, amin már az általam ismert emberek közül senki sem él
emlékszem nagyanyámnak erre a cipőjére, a verandaszekrény aljában volt a táskával együtt, aztán kikerült nyári kerticipőnek... meg a pösei keresztmama, aki süket volt és szerintem nem passzolt a műfogsora.
furcsa ez az öregség
hugi, aki mindig a nyakába ültetett, hogy kismadarakat keressek a konty-fészkében - ő laci halála után nem jött többet hozzánk és nem tartotta a kapcsolatot
nagybátyám az édes pipadohányillat és a fenyő- és tujacsemeték, meg az őzgidabőr, és az olajoskannák illata
ják, valamikor ezerkilencszázhetvennyolcban
