.
.
csak egy hangyányit, de visszatért a hitem az emberiség 0,0000000001%-ába, miután a bányász alapos és körültekintő volt, nem lekezelő, nem nézett idiótának, nem vette félvállról a problémát, többször elmondta, hogy ha bármilyen kérdés van, továbbra is szívesen válaszol rá, és, ÉS, nem írt gyógyszert, mert ha nem muszáj akkor felesleges
namindegy.
jóarc, na.
Szólj hozzá!
.
ma reggeli kávé melletti gondolatok:
már/még csak két hónapja vagyok itthon, de már/még csak két hónapja vagyok itthon, de már/még csak két hónapja vagyok itthon, de már/még csak két hónapja vagyok itthon, de már/még csak két hónapja vagyok itthon, de már/még csak...
feszült
ingerlékeny
türelmetlen
bizonytalan
tanácstalan
esélytelen
reménytelen
Szólj hozzá!
.
kibaszott almák meg paprikák, hogy nem fértek be a zacskókba, ráadásul nem fizzették ki és nekem kellett cipelnem, miközben eleredt az eső és messze volt az állomás is, ahonnan késésben voltam.
aztán meg egy indiai kollégiumon keresztül átvergődni, ahol csak a hihetetlenül erős visszataszító szagokat érzed és a látvány csak erősiti az összképet.
Címkék: dream
Szólj hozzá!
.
az ízei, az illatai, a színei, a formái, a hangjai, annyira, hogy fizikailag fáj.
mi ez?
Szólj hozzá!
.
meredek partfalon, tetején magas kerítés, fehér mészkő, alján a víz. sötétedés környéke, de a közelgő vihar miatt. igyekszem a fal tetején, a kerítéshez közel végigmenni, mert félek a víztől. valaki van velem. elmegyek a partrész végéig, mert ott már kevesebb az ember, remélem. egy hinta van felfüggesztve, a fal tetején, alattam meredek lépcsőszerűség. ahogy hintázok rajta, érzem, hogy nehezen viseli a terhem, ráadásul látszólag csak övekből van összekötözve. fehér színű. az égen közel a parthoz kisrepülők szállnak le. hintázás után hátrafelé kinézek a kerítésen túlra, és messze, a viharfelhő pereménél szivárványt látok. megmutatom annak is, aki velem van, aztán észreveszem, hogy a szivárvány mögött tornádó kering, igen gyorsan. elfog a félelem, mert errefelé nem jellemző a tornádó, igyekszünk vissza, mielőtt ideér. szólunk is embereknek az úton visszafelé, de nemnagyon foglalkoznak velünk. egy kis csarnokfélébe húzódunk be, a tetőn keresztül sok helyen becsurog az esővíz. kérdezem, hogy mi a funkciója a teremnek, azt mondják bár, hamarosan ki is nyit, de most még korán van.
kimegyünk a csarnokból, a felhők elvonultak, nem jött a vihar. elnézést kérek a vészharangozásért, de tényleg úgy tűnt, hogy valami nagyon durva dolog közeledik.
besötétedett teljesen, felnézek az égre: egyesével bukkannak elő a csillagok, de furcsán átrendeződve. vannak egészen fényes kis csoportok. az egyik megindul, és kis kört kezd el leírni egy másik csoport körül. mielőtt körbeérne, megugrik, és szabálytalanul áll neki mozogni. akkor rájövök, ez nem műhold. és akkor szépen a többi is, és jönnek széles fehér csíkot maga után hagyó nagyobb dolgok is. ez már kicsit aggaszt. szólok a valakinek mellettem, hogy nézzen az égre, de abban a pillanatban, hogy ő odanéz, az égről eltűnik minden és mozdulatlanná válik a kép. hülyének érzem magam, aztán rájövök, hogy nekünk talán nem is kell ugyanazt látnunk.
Szólj hozzá!
.
ja és ezt még a tegnaphoz, koktélcseresznye a tejszínhabos puncstortán:
"You are entering an exciting new path. You are filled with the energy and you need to navigate it properly. This is definitely a new beginning, which is something you are good at. However, you are also a very sentimental person, and you may experience some sadness or wistfulness over the chapter of your life that you are leaving behind. Allow your memories to warm you and to bring a smile to your face, but don't dwell on them to the point that you miss out on what's so beautiful about this new adventure."
Szólj hozzá!
.
pofázok itt baszdmeg arról, hogy az ember minek őrizget régi emlékeket felidéző haszontalan dolgokat, és akkor hazajövök, és fél óra alatt kerül a kezem ügyébe annyi kis doboz meg zacskó tele kacattal és biszbaszokkal, hogy úgy tele vagyok, hogy most éppen hányni lenne jó.
persze remek dolog az, hogy nem jövök haza és akkor nem szembesülök ezekkel, csak nem éppen megoldás.
de a könyveimet legalább egytől-egyig szeretem.