.
"Ezeket a pillanatokat szeretem, amikor nem csinalsz semmit, ezek az elmeselhetetlen es leirhatatlan formai es hangjai a letezesnek, amikor felfogod es atfolyik rajtad a szin, az ido, az illatok, tudod hogy ha megered, hetven ev mulva is vissza fogod tudni idezni magadban a percet, mikozben annak a fajdalmas gyonyoruseget elvezed, hogy keptelenseg atadni, megosztani, elmeselni. A langyos napfeny meleget, a hirtelen serkeno fu zoldjet az enyhe lejtesu arokparton, a feketeve szenesulo szololevelek halk zorgeset, a napfeny feherjet, a tavoli szigligeti part nyarfasoranak allandoan valtozo paras szinet, a to feszulo vegtelensegeet. Ilyenkor eszre sem veszed a tuzcsapot, a rokkantmatricas szuzukit, a cigire gyujto fickot ket malomkerekkel arrebb, a muanyag informacios tablat, mert annyira abszurd reszei az elmenynek, hogy az agyad inkabb kizarja.
A gondolatnal gyorsabban szeretneek tudni irni, hogy ne kelljen lassitanom es emiatt reszleteket elveszitenem.
Szeretek egyedul lenni."
