.
na ez a mai nap megérne egy misét... öt órát ülni a dugóban araszolva egy olyan kocsiban, aminek szarrá van menve az üzemanyagadagolója és a váltóegysége és emiatt ac nélkül - egy olyan szakaszon, ami normális esetben húsz perc alatt megtehető -, közben annyira kétségbeesni attól, hogy hugyoznom kell, hogy azon gondolkodom melyik kereszteződésben álljak meg kiengedni (végül beálltam egy utcaközi parkolóba és bementem az első házba, és közöltem a biztonságosőrrel, hogy most azonnal KELL egy toalett, bármennyire is hülyén hangzik, így volt szerencsém látni egy férfi maintenance munkásszállást, rothadó falakkal, méteres mocsokkal, fixálásra váró csapokkal, és bűzzel), ideges telefonhívásokat és smst kapni közben a főnöktől, hogy miafasz van, meg hogy akkor akarok-e velük dolgozni vagy sem (hülye), olyan fejfájást növeszteni ezalatt, hogy minden lélegzetvételnél elsötétül a világ és érzem, ahogy a vér robbanásra készül az agyamban, aztán meg még leosztást azért, mert dohányoztam a kocsiban... jó. viszont mindez eljuttatott arra a felismerésre, hogy egyre jobban kedvelem a munkát, amit végeznem kell... :) ((nem nem nem nem nem, nem írok arról, hogy milyen ember a főnök, hogy mit is gondolok róla igazából, és főleg arról nem, hogy miért. de köze van a legutóbbi karmás megjegyzéshez.))
holnap érkezik sarah, csak hogy az eddig is nyomorék, lakóközösségnek alig nevezhető édeshármasunkba becsatlakozzon tíz napra. vajon ki fog a kanapén aludni, és ki az ágyban? ja és hol fognak akkor farkat verni?!
na és új kifejezés került be a szótárba, amikor financiális válságról beszélünk, az igazából nem jelent semmi mást, minthogy megvan kivel, csak még nincs meg a hogyan. FUCK YOU.
